Közönségbarát alternatívák

Igaz, a mai nap nem tartogatott alternatívabb, progresszívebb előadást, a Kisfaludy terem nézőtere sem maradt kihasználatlanul. Ha már itt tartok, most rendhagyó módon visszafelé veszem sorjába a ma látottakat, kezdve a Budapest Táncszínház Lélekmorzsák című, 20 év munkáját megidéző estjével. Földi Béla együttese visszatérő vendég Győrben, a mester a fesztivál ideje alatt minden évben tánckurzust is vezet. Most különösen indokolt fellépésük, hiszen a társulat három legfrissebb tagja tavaly végzett a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában, van is szurkolótáboruk a nézők közt.

Sec- Budapest Táncszínház

Az összefoglaló hűen tükrözi az együttes színeit. A Time részlete komikus kettős asztallal és dinnyével. A Csokoládéból négy táncos fergeteges, show-elemeket sem nélkülöző örömtáncát láthatjuk, négy piros székkel jazz dallamokra. A nagy sikerű Bolero kiragadott része díszlet, jelmez és kontextus nélkül sajnos veszít sodró erejéből, tartalmából, nem úgy a Sec, mely egészében látható. Zachár koreográfiájával az együttes visszatér régebbi, komolyabb, letisztultan lírai műveinek hangvételéhez, melyekből részleteket vetítettek a koreográfiák közti átállási időben. Komor, sűrű szövetű, kimunkált tánc ez utóbbi, mely a filozófiai bemutatkozó szöveg ellenére sem akar több lenni, mint ami. Ott vannak az élet játékai a koreográfia első felében, majd az elmúlással való szembenézés a gyönyörűen kivitelezett duettben (Stáry Kata, Sághy Alexandra). Összhang, precizitás, alázat. Morzsák egy lelkes társaság életéből, akik azt folytatják, amit elkezdtek.

Magyar rapszódia - Győri Balett

Ezt megelőzően Fodor Zoltán Magyar rapszódiáját tekinthette meg a népes nagyérdemű a színház nagytermében. Liszt azonos című művének több tételét felhasználva, némelyiket kicsit „átkomponálva” alkotta meg napjaink keresett koreográfusa valamivel több mint félórás művét a Győri Balett számára. Még a tavalyi Liszt-évben készült a darab, melyet aztán a nyári Táncbiennálén is táncoltak. Itt említeném meg, hogy ezentúl nem lesz több Biennálé, a páratlan években is Táncfesztivál várja majd az érdeklődőket Győr városában. De térjünk vissza Fodor művéhez, mely a magyarságról, a magyar öntudatról, életérzésről fest szomorú költői látomást. Először csak csizmák bokázását látjuk a félig leeresztett függöny mögött, majd mintha egy megfakult fekete-fehér kép kelne életre előttünk. Lányok hajlongnak fohászkodva, férfiak hezitálnak, búsongnak, sírva vigadnak. Ha erőre kapnának, mindig ott a föld, a visszahúzó erő. Az önemésztés hagyománya, ami nem ereszt évszázadok óta. Az egymásra telepedés, a másik visszahúzása. Érzelmes, finom képek sorjáznak egymás után, melyekbe a zene fokozódásával bekúszik egy kis magyar virtus, egy kis „akkor is talpra állok”, ám könnyebbnek tűnik eldőlni vagy fejet fogni. A rendkívül muzikális koreográfiát érzékeny mozdulatokkal és átéléssel tolmácsolják a táncosok. Különösen szép és asszociációkat ébresztő, mikor a hat pár a feljövő fénykörök segítségével egyesével jelenik meg a térben szétszórva, ám ki egy tüllfal mögött, ki előtte. Táncaik egymásba csúsznak, egymás árnyaivá válnak. Néha cseppnyi irónia is jut a hangvételbe. Például mikor ingujjra, félmeztelenre vetkőznek a férfiak, majd inkább kikullognak a színpadról. A legvégén pedig karikás ostor csattan az egyik táncos kezében. Ébresztőt fúj a hangja vagy csak egy ősi magyar jelkép, mely nem enged szabadulást? Mindenestre reményeim szerint azért kicsit több életigenlés szorult a magyar népbe, tudunk mi vigadni is, örülni is. Kivált, ha van rá lehetőség, mint például a Magyar Táncfesztiválon.

Az Ezeregyéjszaka virágai - Bozsik Yvette Társulat

Más hangulat áradt Bozsik Yvette művéből, Az Ezeregyéjszaka virágaiból. Furcsa kettősség jellemzi a darabot, van jelenet, ami valóban megidézi az inspirációul szolgáló Pasolini-filmet fülledt erotikájával, arab tüzével, másrészről azonban egyfajta visszafogottság, elfojtás, hidegen profi lokálhangulat is tetten érhető benne. Hidegen csillognak a színpadot körbe határoló rudak is, hol börtönbe zárják a táncosokat, máskor ők is kintről figyelik ketrecbe kitett társukat, de a bambusznádsátor is felötlik bennem, mint lehetséges jelentés. Kiváltképp Valencia James és Székely Szilveszter a Kámaszútra pózait megszégyenítő kettősénél, mely valódi szenvedélyével az előadás csúcspontja. A koreográfia többi része inkább távolságtartóan kimért, ironikusan kitett vagy komikusan játékos, bohóckodó. Látványban bővelkedik a mű: cserélődő, míves jelmezek, arcfestés, állandóan változó világítás, mindehhez keleties elektronikus zene. Ám a vágy tüze − az említett duettet kivéve − inkább csak pislákol. Bár ez lehet cél is: képet festeni egy szenvtelen valóságról.

Tegnap nem tettem említést a fesztivál ideje alatt megtekinthető Seregi László emlékkiállításról, mely a Győri Nemzeti Színházban nyílt. Kanyó Béla szépen komponált, megismételhetetlen pillanatokat megörökítő fotóival méltó emléket állít a kiváló koreográfusnak, érdemes megnézni.

Az Ezeregyéjszaka virágai

Bozsik Yvette Társulat

Zene: Philippe Héritier

Látvány: Pető József, Vati Tamás

Jelmez: Juristovszky Sosa

Fény: Pető József

Kreatív producer: Iványi Marcell

Koreográfus: Bozsik Yvette

Előadók: Fülöp Tímea, Vati Tamás, Gombai Szabolcs, Hasznos Dóra, Valencia James, Kalmár Attila, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Székely Szilveszter, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs

Magyar Rapszódia

Győri Balett

Zene: Liszt (Magyar rapszódiák)

Jelmez: Fodor Zoltán, Győri Gabriella

Fény: Fodor Zoltán, Hécz Péter

Szcenika: Vidos Tibor

Koreográfus: Fodor Zoltán

Előadók: Pátkai Balázs-Gyurmánczi Diána, Sebestyén Bálint-Szalai Judit, Horváth Krisztián-Hardi Beatrix, Csősz Kristóf-Matuza Adrienn, Alexey Dolbilov-Szendrei Georgina, Artem Pozdeev-Varga Ágnes

Lélekmorzsák

Budapest Táncszínház

Rendező-koreográfus: Földi Béla

Előadók: Bálint Levente, Domán Dalma, Hegedűs Tamás, Kiss Tamás, Sághy Alexandra, Stáry Kata, Vattai Dzsennifer