Testvéries hangulatban

A tánc már a fesztivál hivatalos megnyitója előtt folyt a helyszínen: breakkel, hip hop mozdulatokkal kísérletező tizenévesek használták tükörnek a színház üvegfalát, reprezentálva, hogy Győrben szabad a tánc bárhol, bármikor.

Nemcsak a profiknak az, de az amatőröknek, a gyerekeknek is, feléjük még inkább szerettek volna idén nyitni a fesztivál programjával, hangsúlyozta Kiss János, a Győri Balett vezetője megnyitó beszédében. Hiszen belőlük lesz majd a profi táncművész vagy az értő, táncszerető közönség. Ám nem mindegy mivel/mire nevelünk. Üdvözlendő dolog, hogy Győrben meg lehet tölteni egy 678 fős nézőteret táncelőadással, mert van rá igény. Tény, hogy legkönnyebb tananyagnak a szórakoztató, ámulatba ejtő, szépségükkel lenyűgöző előadások tűnnek. De valamiért nem jutunk el a következő modulhoz. A „bevált”, már ismert együttesek hozzák a nézőt és a tapsvihart, viszont a mai Fehér Ferenc előadáson a Kisfaludy terem a feléig sem telt meg. Annál többen voltak a közben kint folyó utcabálon és Star Jam Session koncerten. De ne szaladjunk előre.

Hat órától a Friends Big Band nívós jazz, swing, latin számai fokozták a nyári fülledt, ám családias hangulatot, zenéjükre lassan megtelt a színház előtti tér. Megérkezett a wuhani (Győr testvérvárosából érkező) küldöttség is, idén az ő táncosaik a fesztivál egyik díszvendégei. Most belekóstolhattak a magyar fesztiválhangulatba (nem sokban különbözött itt még az atmoszféra egy családias sörfesztiválétól). A sok szürcsölés, pihegés közepette hallottam pár „mi van itt?” kérdést, s mikor hét előtt többen befelé igyekeztek az épületbe, a következtetés is megszületett: „biztos valami előadás lesz”.

A színházépületben aztán hivatalosan is megnyitotta a fesztivált Borkai Zsolt, Győr polgármestere, L. Simon László, újonnan kinevezett kultúráért felelős államtitkár és Kiss János. L. Simon László szerint a magyar kultúrpolitika és kultúra metaforája a táncművészet, hiszen ez is három alappilléren nyugszik: a néptánc tradícióján, a klasszikus balett iskolázottságán, tisztaságán és a modern, kortárs tánc nyitottságán, progresszivitásán.

A Magyar Nemzeti Balett - A képek forrása: magyartancfesztival.hu

A megnyitót követő gálaesten a hagyomány – ha nem is a néptánc formájában −, az alázat és a képzettség tetten érhető volt, az újító szándék kevésbé. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola ötödikes balett növendékei indították az estet Lépegetésükkel. Persze kicsit bátortalanok még ezek a lépések, megszeppentek (főleg a fiúk), de fegyelmezetten, egységesen táncoltak, egyikük-másikuk már most magára vonzotta a tekintetet. Csak az erőltetett műmosoly, a „most előadok” arckifejezés nem lenne szükséges. Ezt a vonalat folytatta mimikájával a Wuhani Művészeti Iskola táncospárja is. Nagyon magabiztosan táncolták az este folyamán előadott két, tradicionális elemekből kiinduló duettüket. Érdekes módon vegyítették a klasszikus kínai mozdulatokat és eszközhasználatot (legyező, kis nyolcszögletű dob) a showtánc elemeivel, de szerencsére nem vitték túlzásba az állóspárgákat, nagy ugráskombinációkat, különböző figurákat. Nehéz eldönteni, hogy tényleg működhet-e ez a két mozgásnyelv együtt, ahogy azt is, hogy valóban élvezték-e, amit csinálnak, vagy csak kiválóan játszották azt. Mindenestre kellemes hangulatot varázsoltak a nézőknek, show ide vagy oda.

South Bohemian Ballet

A Magyar Nemzeti Balettet két páros reprezentálta ma este: Pazár Krisztina Apáti Bencével, Pap Adrienn pedig Liebich Rolanddal táncolt két-két koncertszámot. Pazár tökéletesen precíz, ám hidegen technicista maradt mindkét számban, hiába próbált Apáti lelket, érzelmeket cseppenteni kettőseikbe, melyeknek pont hogy elengedhetetlen összetevője lenne a líraiság, az átszellemültség. Annál személyesebb, élettel telibb és őszintébb volt a Pap–Liebich duó. Könnyedén, szellősen és szellemesen táncoltak, megmutatva, hogy egy koncertszámban is fel lehet villantani emberi érzéseket, lehet őszintén odaadni magukat.

Ha az odaadásról van szó, Csonka Vanessza és Török Zsolt teljes alázattal adták elő Petipa Grand pas classique-át. Mindkét végzős hallgató ígéretes tehetség, határozott, tiszta vonalvezetés, üde jelenlét jellemezte táncukat. Talán még egy kis tűz hiányzott, főleg a fiúból. Olyasmi, ami Győri Balett friss tagjában Daichi Uematsuban megvolt, bár tánca, a Kalóz ismert férfi variációja ezt meg is követeli. Nem volt kifogástalan előadása, de lendülete közönségsikert aratott. Ahogy Sebestyén Bálint előadói képességei is a Rózsaszínházból idézett, Brell-zenére előadott szólójában. A Pécsi Művészeti Iskola diákjai a modern/kortárs irányzatot képviselhették volna, ám a Haller János által készített kvartett címéhez hűen (Káosz) kaotikus volt, nem ért még be a mozgásanyag a táncosokon, pontatlanul, kihagyásokkal, szinkronhibákkal táncolták az elég sablonosra sikerült koreográfiát.

Tao Te

A fesztivál másik díszvendége idén a cseh South Bohemian Ballet, Egerházi Attila vezetésével. Az együttes táncosai mind biztos technikai bázissal rendelkeznek, amit Egerházi jól használt az In and outban, főleg a koreográfia első kétharmadában. Ahogyan jól használta a hátul a magasból lelógó fehér anyag adta lehetőségeket is. A gálaest méltó zárása volt a Kylián-mű, burjánzásával, zeneiségével, játékosságával, melyben igazán érvényre juthatott a társulat egységessége.

A kicsit elhúzódó gála után rohanás a Kisfaludy terembe Fehér Ferencéket nézni. Nagyon más világ a Tao Te, nem szórakoztatni akar, mégis ezt is teszi fehéri humorával, invenciózus mozgásanyagával, a szereplők karakteres jelenlétével. Ezen felül gondolkodtat is. A ma emberéről, harcainkról, gyengeségünkről, ösztöneinkről, egymásrautaltságunkról, testvériességünkről. Léteznek a színpadon, és én sem csak külső szemlélője vagyok egy csodának, hanem aktív részese valaminek.