Kettős tudatállapot

Figyelembe véve az idei program összeállítását, a meghívott társulatok előadásait s az elmúlt napok fesztiválélményeit az a benyomásom alakult ki, hogy A Tánc Fesztiválja jelenlegi állapotában valahol félúton helyezkedik el a szigorúan szakmai jellegű (ld. Monotánc Fesztivál) és a kortárs táncot népszerűsítő fesztiválok (ld. Győri Táncfesztivál) sorában. A versenyprogramba – ahogy az első nap beszámolójában is írtam – jelentős együttesek és a hazai táncéletet már jó ideje meghatározó alkotók kerültek be. Öröm volt látni a fesztiválon a Tünet Együttest, a Forte Társulatot, jelenlétük azt mutatja, hogy a fesztivál szervezői (művészeti igazgató: Krámer György) nyitottak a hazai kortárs tánc nyelvét megújító előadásokra. Ugyanakkor szívesen láttam volna több formabontó alkotást a fesztivál programjában.

A szakmai programok hiánya sajnálatos, de igen nyilvánvaló módon gyengíti a fesztivál szakmai jellegét – ami az előadások látogatottságában is megmutatkozott. A Retro Színházba kihelyezett előadások a szűk szakmai közönség (értsd: fellépő táncosok, koreográfusok, sajtó) és minimális civil közönség előtt zajlottak. A nagyszínházi előadásoknál már jobb volt a helyzet, valószínűleg a civilek számára is elérhetőbb időpont és helyszín, s a köztudatban forgó nevek (pl. Bozsik) következtében.

Persze a kérdés az, hogy mi a fesztivál elsődleges célja? Egy naprakész, az utóbbi évad legerősebb produkcióit bemutató, úgymond iránymutató fesztivál: erős szakmai bázissal, műhelybeszélgetésekkel, workshopokkal, vagy megmarad a kortárs táncot népszerűsítő fesztiválok sorában? A kettő nem zárja ki, sőt, erősíti egymást, de amíg ez a kérdés nem dől el, addig véleményem szerint marad a felemás helyzet, a kettős tudatállapot. Mindenesetre az idei program összeállítása a szervezők előbbi szándékára utal, a kísérőprogramok viszont még hiányoznak.

A díjak kiosztása előtt Goda Gábor röviden összefoglalta a fesztiválon szerzett benyomásait: kiemelte a versenyprogramban szereplő előadások „erősségét”, majd beszédének fókuszába a táncosokat helyezte. A táncosokról ritkán esik szó az előadások kapcsán (valóban, ez a tánckritika-gyakorlatunkban is örök probléma, bár ezt Goda nem mondta), ezért Goda a társulatok kiváló képzettségű s színpadi jelenlétű táncosaira hívta fel a közönség figyelmét. Ennek ellenére – vagy épp emiatt a zsűri nem osztotta ki a „legjobb” táncosnak járó díjat, mivel a fesztiválon több legjobb táncos is akadt, akik közül képtelenség lett volna választani.

Az, hogy milyen kategóriákat hoznak létre a díjazottak számára, pusztán a zsűri kreativitásán múlott, szabad kezet kaptak ezek megalkotására. A tizenhárom alkotás közül a legmerészebb koncepció díjával a Tünet Együttes Az élet értelme c. mozgásszínházi előadását ismerték el. A fesztivál legszellemesebb alkotása díját a Bozsik Yvette Társulatának ítélte a zsűri, az Újravágva c. előadásért. Koreográfus-díjban részesült Duda Éva Lunatika és Pataky Klári Valami történ(e)t című munkájáért. Különdíjat a Frenák Pál Társulat InTime-ja kapott „a fesztivál legjobb jelenetéért”. A közönség díját szintén az InTime nyerte el. A zsűri fődíját pedig a Re-DNS, Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz produkciója vehette át. A fesztivál fotósa, Gáspár Gábor a Közép-Európa Táncszínház Vihar című előadást díjazta.

Hagyományához híven Krámer György idén is a „Jövőre, veletek, ugyanitt” – mondatával búcsúzott. Én még annyit tennék hozzá: anyagi támogatókban kicsit gazdagabban, és szakmai programokban egy kicsit pezsgőbben.

A zsűri díjazottai:

Legmerészebb koncepció díja:

Tünet Együttes: Az élet értelme

A fesztivál legszellemesebb alkotása:

Bozsik Yvette Társulat: Újravágva

Koreográfus-díj:

Duda Éva: Lunatika

Pataky Klári: Valami történ(e)t című munkájáért

Különdíj a fesztivál „legjobb jelenetéért”:

Frenák Pál Társulat: InTime

Fődíj:

TranzDanz: Re-DNS

Közönségdíj:

Freanák Pál Társulat: InTime

A fesztivál fotósa, Gáspár Gábor díjazottja:

Közép-Európa Táncszínház: Vihar