Párbeszédben

3. nap: A Tánc Fesztiválja, Veszprém

A fesztiválok egyik sajátossága, hogy az egy napra kerülő előadások párbeszédet folytatnak egymással. Így történhetett, hogy a fesztivál harmadik napján Pataky Klári koreográfiájának finom, nőies hangulatát a TranzDanz erőtől duzzadó táncosai döngölik földbe, s hogy a háttérben mozgolódó tánckar szerepe a PR-Evolution társulatának jut.

Barta Edit | 10. 05. 29.

A fesztivállátogató szemében nemcsak az egy napra, hanem az egy helyszínre kerülő előadások is reagálnak egymásra. Duda Éva előző napi koreográfiájának, a Lunatikának a „falanszter-hangulatát” fokozta a kihalt ipari környezet, a szocreál relikviák, s az inotai hőerőmű közvetlen szomszédsága. A Retro Színház környezete a KET két előadásának (koreográfusok: Pataky Klári, Virág Melinda) hangulatát nem befolyásolta különösképpen, a közel ötszáz főt befogadó színházterem és hatalmas színpada annál inkább. Pataky Klári koreográfiájának zenei hangzását (mely különleges, egyedi tételeket vonultat fel) teltebbé teszi a terem akusztikája, Virág Melinda szürreális képekre épülő koreográfiájában pedig a szereplők a hatalmas tér hatására még apróbbá válnak.

Nem bizonyult szerencsés választásnak a Dubniczay Palota Nemes Zsófia és táncosai számára, akik Merengők című előadásukban a szecesszió cseh képzőművészének, Alfons Muchának állítanak emléket. Ugyan a darab képzőművészeti vonatkozásából logikusan következik, hogy a képtárként is üzemelő épületben kapjon helyet az előadás, de a tematikai párhuzam még nem elégséges ok. A szervezők a hely szűkösségét nem vették figyelembe, amikor ide szervezték az előadást. A tér ugyanis bosszantóan szűknek bizonyult a táncosok számára; Nemes esztétizáló koreográfiája épp a kinyújtott végtagok kecses mozgására, illetve ezek látványára épül. (Ráadásul a nézőtéri székek egy szintben kerültek elhelyezésre, így a harmadik sorban ülők már végképp nem láttak semmit az előadásból. Szerencsésebb lett volna, ha ezúttal a székektől eltekintenek, s a nézők körbeállják a táncosokat.) Ugyanakkor úgy tűnt, maguk az alkotók sem törekedtek túlzottan a hely adottságaira szabni az előadást. Kár, hogy ezt a lehetőséget elmulasztották, mert izgalmas élmény lett volna a többnyire absztrakt és fotorealista képek közvetlen környezetében bemutatni az amúgy a pre-raffaeliták édeskés líraiságára emlékeztető és igen anakronisztikusnak tűnő előadást.

KGP-reDNS2

Re-DNS

A női koreográfiák között foglalja el helyét Kovács Gerzson Péter munkája: a Re-DNS az alkotó korábbi munkáihoz hasonlóan hagyomány és kortárs párbeszédének virtuóz játéka. Az előadás védjegye a jellegzetes KGP-s mozgásanyag: a kifordított, hegyes könyökök, a váll közé húzott fej, a berogyasztott térd. Állandó alkotótársa, Dresch Mihály mellé ezúttal két fiatal zenész (Bakay Márton, Hock Ernő) is kerül. Az előadás megtartja néptáncunk legjellegzetesebb dramaturgiai pontjait, mint a férfitáncosok egymás elleni vetélkedése, vagy a zenészek felé fordulás és a velük való interakció. A zenészek és a táncosok az este során fokozatosan bejárják az egész színpadot – az ősi táncok felől közelítenek a jelen irányába –, miközben mindvégig csak egy pontot foglalnak el belőle. A hagyomány továbbvihetőségének kérdése KGP koreográfiáinak állandó, feszítő kérdése, melyre táncosai – Bora Gábor, Katona Gábor és ifj. Zsuráfszki Zoltán – igen szélsőséges és eksztatikus választ adnak. De másképp talán nem is lehetne, hiszen a Re-DNS magára a táncot létrehozó ösztönös erőkre reflektál.

Valami történ(e)t

Közép-Európa Táncszínház

Jelmez: Szeibert Katalin

Fényt: Szirtes Attila

Koreográfus: Pataky Klári

Előadók: Asztalos Dóra, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Kelemen Krisztián, Major László, Palcsó Nóra

Szájbanforgó

Közép-Európa Táncszínház

Fény: Szirtes Attila

Zene: Sőrés Zsolt, Nagy Ágoston

Koreográfus: Virág Melinda

Előadók: Asztalos Dóra, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Major László, Mádi László, Palcsó Nóra