A muraszombati Front@ Kortárstánc Fesztivál az utolsó két napban is hozta a formáját: ingyenes, szabadtéri programokkal kényeztette az utcán és a parkokban sétálókat, külföldről hozott csemegéket kínált a színházteremben, s a táncosokat közvetlenül és közvetve érintő kísérőrendezvényeket tartott a város több pontján.
Üdvözlendő, ha egy fesztivál jól kigondolt és világosan megfogalmazott célokkal rendelkezik, és ha az önmagán való túlszárnyalás helyett céljait a maga komplexitásában igyekszik megvalósítani, körüljárni. Három nap után úgy tűnik, hogy éppen ez történik a 8. Front@ Kortárstánc Fesztiválon, a szlovéniai Muraszombaton.
Idén harmincadszor rendezték meg a Kelet-Közép-Európa egyik legjelentősebb kortárs táncfesztiváljának számító Dance Week Zagreb programsorozatot. 2013. május 26–június 8. között bemutatók, legendássá vált régi előadások, kísérleti produkciók, filmvetítések és beszélgetések közül válogathattak a nézők. A második nap produkciói a Beyond Front@ együttműködés keretén belül jöttek létre, s biztosítottak bemutatkozási lehetőséget magyar táncosok számára is.
Az egy hetes IX. Magyar Táncfesztivál utolsó három napja picit lazít, és kevésbé sűrű programmal (hangulatát a Múzeumok Éjszakájával kicsit megfűszerezve) lezárul – hogy jövőre folytatódjon.
A Győri IX. Magyar Táncfesztivál harmadik napja a balettről, negyedik napja pedig a néptáncról szólt – késő esti csemegeként progresszív kortárs előadások kaptak helyet a programban.
Kilencedik alkalommal ad helyet Győr a Magyar Táncfesztiválnak. A június 17–23. között megrendezett programsorozat első két napján a helyi erők: a Győri Balett, illetve nyolc színházi tánckar mutatkozott be egy gálaműsor keretében.
Az L1danceFest utolsó napján igazi kulturális válogatást kaphattak a MU Színházba látogatók, ráadásul a délután öttől késő estig tartó programok zöme ingyenesen zajlott. A kortárs tánc mellett ma a zenének is jelentős szerep jutott: volt itt látható meg láthatatlan dallamcsiholó, nem mindennapi hangkeltések, némán éneklő test, és az, aki bírta még az élménydömpinget, megismerkedhetett nyolc különleges japán zajzenésszel is. Egyelőre még csak filmen.
Fizika, űrrobinsoni túlélő show és a földnek a pénisz körül forgása volt az idei L1danceFest negyedik napjának konklúziója. Tökéletesen vegyítette a Nemzeti Táncszínházba befogadott két előadás a fesztivál alapvető célkitűzéseit: L1-tagok és rezidens művészek valamint neves külföldi fellépők férfias munkáinak lehettünk szemtanúi.
L1danceFest néven még csak a második, de az L1 által szervezett nemzetközi kortárstánc fesztiválok sorozatában immár a tizenegyedik az idei. Egyre nemzetközibbé és sokrétűbbé válik az esemény az évek folyamán. Nem csak a táncra összpontosít, de ezt a tendenciát fedezhetjük fel magukban a kortárs előadásokban is. A műfajok közti határok elmosódni látszanak. A harmadik napon meggyőződhettünk róla, hogy nem kell hagyományos értelemben vett táncművésznek sem lenni ahhoz, hogy valakire egy táncelőadás épüljön.
A második napra a Bakelit Multi Art Centerbe költözött az L1danceFest, a házigazdák, Ladjánszki Márta és Ádám Andrea pedig ezúttal a Manier szalon ruhakölteményeiben várták a vendégeket.
A 2012-es L1danceFest első napja oldott és családias hangulatban telt. Sok apróság biztosította a MU Színházban megjelenők komfortérzetét, hogy az Európa több pontjáról ideérkező, izgalmas (és ezen az estén viszonylag rövid) előadásokat figyelemmel követhessék. A megértéshez pedig (az előadások között) az alkotókkal folytatott fesztelen és tanulságos beszélgetések vitték közelebb a nézőket.
Elérkezett Győrben a tánc hetének végső nagy ünnepe is. A legkisebbeké volt ma a főszerep, napközben két gyerekdarabot is láthattunk, Győrkőctoborzó volt a szabadtéren. Akik a héten még nem teltek be a tánccal, este nézhettek Liliomfit, Burlesque-et, Kubai show-t. A Silent Dance Game keretében pedig kipróbálhatták milyen úgy együtt táncolni, hogy közben csak fülhallgatón keresztül kapják az utasításokat. Könnyed, bulizós zárónap.
Nemcsak a fesztivált, a várost is felszabadultság és pezsgés jellemzi, az emberek akár az utcán jártukban-keltükben is spontán tánclépéseket tesznek. Hát még ha magyar népzene szól, ahogy ma öttől késő estig a Győri Nemzeti Színház előtti téren és az épület belsejében. A Magyar Táncfesztivál negyedik napján a néptáncé volt a főszerep.
Mi egy táncelőadás célja? Ahány ember annyi válasz, s ennek megfelelően annyifajta előadás. Nagyon ritkán, sőt, meg merem kockáztatni, hogy szinte soha nem lehet olyat létrehozni, ami mindenkinek egyformán tetszik. Mert van, aki azt szereti, ha megmozdító élményt kap, más a koreográfia képiségéért van oda, de sokak szerint egy táncelőadás célja még mindig csupán az, „hogy a művész szórakoztassa a nézőt”. Mindhárom felfogással volt szerencsém találkozni a Magyar Táncfesztivál harmadik napján.
A forróság a Magyar Táncfesztivál második napján sem csökkent, még éjszaka is csak alig csillapodott. De úgy tűnik, ez az ittlévőket nem igen zavarja, ha táncról van szó. Lelkesen, nagy számban fogadták a mai programokat, legyen szó Bozsik Yvette előadásáról, a Győri Balett tetőn táncolásáról a Rába Hotelben vagy kubai tánctanulásról az utcán.
Rekkenő melegben, ám könnyed, felszabadult légkörrel kezdődött a 8. Magyar Táncfesztivál Győrben. A folyadékhiányt ki-ki másképp csökkent(h)ette a fesztivál fő helyszínéül szolgáló Győri Nemzeti Színház előtt. Fiatalok aláírást gyűjtöttek a Vizet a Dunába! kampány keretében, mások a kihelyezett vizet spriccelő sátorhoz vagy a minden évben nagy látogatottságnak örvendő Spicc kocsmához fordultak frissítőért.