Térjátékok

Kitt Johnson (DK): Hézag – PLACCC Fesztivál 2015

A második táncos után már minden járókelőre gyanakodtam. Az ázott padokat a parkban, a kicsorbult járdaszegélyt, a pocsolyákat kerülgető magassarkút és a fázósan baktató hazatérőket egy nagy egész részeként érzékeltem, mintha mindenki és minden csak azért lenne ott, hogy teljessé tegye Kitt Johnson Hézag című előadását.
Dohy Anna | 15. 11. 3.


A József Attila Színház előtt találkozunk, és tartalékesernyőkkel megrakodva indulunk el megkeresni azt a hét táncost, akik valahol Angyalföld lakótelepei, közparkjai és aluljárói között várnak ránk. Egy mocsárba indulunk – mondja a vezetőnk –, de ne aggódjunk, ő biztonságban átvezet minket rajta.

Valencia James olyan természetességgel olvad bele a környezetébe, mintha mindig is ehhez a parkhoz és benne az ázott faburkolatú pódiumhoz tartozott volna. Egy békés álmodó önkéntelen mozdulataival gurul bele az emelvény alól csordogáló vízbe, onnan az érdes murvára, majd ki a betonra. Mellette barnult leveleket és apró papírhajókat sodor a víz. Összehúzom magam a kabát mélyén, mert mozdulatai fájdalmasan elevenen idézik fel a meleg takaró biztonságát és az otthon békéjét.

Átvágunk árkon, bokron – szó szerint. Kitt Johnson nem úgy vezet minket, mintha szándékosan figyelmen kívül hagyná a kikövezett járdák által megszabott kötelező haladási irányt, hanem úgy, mint aki egyáltalán nem is érzékeli ezeket a hallgatólagos szabályokat – egy idegen mosolygós ártatlanságával, nem pedig egy lázadó dacos ellenállásával. Ezzel a magatartással megadja nekünk a lehetőséget rá, hogy egy pillanatra levegyük azt a megszokott szemüveget, amivel nap mint nap nézzük ugyanezeket a tereket.

Épp egy völgyben járunk (egyik oldalon gyorsforgalmi út, másikon lakótelep). Észrevesszük Frigy Ádámot, amint kiabálva rohan felénk. Ahogy közelebb ér, kezd világossá válni, hogy épp egy számháború közepén vív ádáz csatát, lövi az ellenséget, és harsogva biztatja képzeletbeli csapattársait. Megállunk, és nézzük, ahogy fától fáig rohan, egészen addig, amíg el nem tűnik a lakótelep toronyházai között.
Ekkor kezdtem gyanakodni. Annyira természetes, annyira magától értetődő, ahogy egyenesen és szégyenkezés nélkül nézünk valakit egy parkban, aki furcsán, máshogy viselkedik, mint a többiek! Hirtelen szabad lett nyíltan a járókelők szemébe nézni, megcsodálni furcsaságaikat, amiket máskor értetlenkedve és szemlesütve elkerülünk. Nem elítélve, nem bátorítva, pusztán nyílt és egyszerű kíváncsisággal.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft