Az örök harc

Shakespeare darabja nem először kerül táncszínpadra. A feldolgozások közül kiemelkedik Maurice Béjart 1954-ben Scarlatti zenéjére készített koreográfiája. John Cranko ugyancsak Scarlatti zenéjére készített balettfeldolgozást 1969-ben. A cseh Vera Untermüllerová 1961-ben cseh zeneszerzők dallamaira koreografálta meg a történetet. A magyar nézők leginkább Seregi László koreográfiájára emlékezhetnek. A Magyar Állami Operaházban 1994-ben bemutatásra került A makrancos Kata Seregi Shakespeare-trilógiájának záródarabja volt. A Goldmark Károly zenéjére készült balettet azóta többször felújították, a tavalyi évad végén is látható volt az Operaházban.

A Pécsi Balett adaptációja eredeti zenére készült, amelyet a fiatal zeneszerző, Kovács Benjámin írt az előadáshoz. (Ő már dolgozott a Pécsi Balettel, a Vincze Balázs koreografálta Száll a kakukk fészkére című előadásnak is ő volt a zeneszerzője). A makrancos hölgy zenéje kellemes, dallamos, időnként kelta és ír zenei motívumokra ismerünk benne, de akár modernizált reneszánsz muzsikaként is hallgathatjuk. Összességében mégsem igazán drámai ez a zene. Kicsit olyan, mintha filmzenét hallanák, amely háttérként, aláfestésként jól működik, de nem igazán figyel rá oda az ember. A változatosabb dinamika, a meglepőbb fordulatok, az érdekesebb hangszerelés talán jobban szolgálná a drámai hatást.

A vidám, áradó muzsika reneszánsz hangulatot kelt az előadás indításában. A színpad körül többemeletes házak stilizált tömbjei. Olyan, mintha egy ódon kisváros főterére érkeznénk, ahol a városlakók lendületes körtáncát látjuk. Belőlük válnak ki majd a főszereplők. Elsőként három férfi, a leendő három kérő válik ki a csoportból. Táncuk azonnal bevezeti a nézőt az előadást koreografáló Földi Béla stílusába. Az áradó mozgásokat dinamikus forgások és hajlások és nyújtások teszik érdekessé, amelyet a földön történő forgások, sőt egy-két akrobatikus elem még izgalmasabbá tesz. Látványos, figyelmet keltő, de a technikai kivitelezésében nagyon igényes tánc ez. Jó nézni, egyetlen probléma merülhet csak vele kapcsolatban: nem igazán teszi karakterükben megkülönböztethetővé a szereplőket. Eleinte a három kérő (Szabó Márton, Tuboly Szilárd, Kerekes Soma Lőrinc) alakja sem válik el markánsan egymástól. Különösen, hogy a koreográfia az együttmozgásukat hangsúlyozza (ebből szép részletek születnek), és nem a küzdelmüket, holott mégis csak vetélytársakról van szó. Talán csak az eszközök tesznek különbséget, például egy bot, amit Gremio (Kerekes Soma Lőrinc) úgy mozgat, mintha Chaplint látnánk.

Mert amit önmagában a tánc nem sugall, azt kiegészíti az előadás szcenikai ötletekkel, illetve az előadók karakteres jelenlétével. Néhány látványos kép sokat segít a történések értelmezésében is. Ilyen például, amikor Baptista (Koncz Péter) összegörnyedve húzza be a két lányát, akik a palástján ülnek. Ez a történet új dimenzióját is megnyitja, hisz egy apa számára is teher, ha eladósorban lévő lányai vannak. Az egyik, Bianca (Hoffman Virág Zoé) könnyű eset, azonnal fel is ugrik, és a táncolók közé lép. Nyilván ő lesz az, akiért megindul majd az imént látott kérők vetélkedése. A másik lány, Kata (Ujvári Katalin) makacs, nehezen mozdítható, most is marad ülve. Nyilván nem azt teszi, amit elvárnak tőle, csak azt, aminek értelméről maga is meg van győződve. Baptistát elöljáróként, fejedelemként értelmezi az előadás. Hosszasan figyeli például egy baloldali széken ülve a városi történéseket, amelyek közt mégiscsak a lánya körüli szerelmi bonyodalmak a legfontosabbak. Hasonló szerep jut sokáig Katának is: egy hátsó kis ablakból figyeli, hogy mi történik a főtéren, többek között azt, hogy kecses táncával Bianca elbűvöl mindenkit. Egy-egy férfi együtt mozdul vele. Belőlük lesznek a szerelmesei. Így alakul ki egy négyes tánc, ahol a fiúk odaadó mozdulatokkal segítik a lány mozgását, de saját eleganciájukat, kecsességüket is próbálják megmutatni. Később Bianca titokban – ahogy a világítás sejteti: az éj leple alatt – találkozik az egyik kérővel, Lucentióval (Szabó Márton). Ahogy a táncukból kiderül, valószínűleg őt választotta. A következő jelenetben viszont Baptista állítja feladat elé a kérőket: többen vannak, de csak egyetlen szék van, amire leülhetnek. Itt is a játékötlet, a beemelt tárgy teszi izgalmasabbá a mozgásanyagot. Ezután Hortensio (Tuboly Szilárd) talál rá egy légies táncban az Özvegyre (Kócsy Mónika), akit a darab végén elvesz.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft