Ne a tükröt átkozd, ne a tükröt áldd
Shakespeare: Szeget szeggel - Miskolci Nemzeti Színház
Radoslav Milenkovic, a Miskolci Nemzeti Színház előadásának rendezője láthatólag a szöveg örökös időszerűségének biztos tudatában fogott munkához, s üdvözlendő módon kortalannak hagyta, ami kortalan. Nem terhelte túlzó aktualitásokkal a textust, csupán finom, mégis világos részletekkel jelezte, hogy a „messzi Bécs" nem is olyan messzi, a „letűnt, távoli kor" pedig éppenséggel saját jelenünk is lehet. Horváth Barbara a helyenkénti anakronisztikus szövegrészek eltávolításával is sértetlenül hagyta a fondorlatos Shakespeare-mű kiszámíthatóságában is nagyszerű dramaturgiáját. Mészöly Dezső hibátlan, poézisből épülő, mégis köznapias fordítása a produkció javára válik, s dicséretes mértékletességgel közelíti korunkhoz a cselekményt az előadás képi világa is. Juray Fabri díszlete tiszta, átlátható formákkal operál, de levegősségében is betölti a nagyszínpadi teret széltében és hosszában egyaránt. Elismerésre méltó a szcenikai elemek jelentéses használata: a forgószínpad ez esetben nem csupán a színpadtechnika korszerűségének demonstrálója, de kiváló eszköz az idő előrehaladásának, a színváltozásoknak a jelzésére, és olykor szimultán pillanatképek felvillantására. Berzsenyi Krisztina jelmezei is abból a finom aktualizálásból épülnek, amely az előadás egészének sajátja: a szereplők felnagyított jellemvonásait hordozó, őket parodizáló kosztümök egyúttal erős elemeltséget is hordoznak. Az előadásba első hallásra nem, később annál inkább szervesülő, népzenei ihletettségű dalbetétek (Kispál és a Borz feat. Csík Zenekar) a hagyomány és a modern, a tragikum és a komikum házasításával illeszkednek az összképbe.
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház
Milenkovic szaktudásával, precizitásával úr a teljes dramaturgiai gépezeten, nem veszíti el a fonalat, s egyúttal a néző figyelmét-értelmét is vezeti. Ebben valamiféle kompromisszum is fel-felrémlik: mintha a rendező középutat keresett volna az erősen egyéni, artisztikus darabértelmezés és a szórakoztató közönségelőadás lehetősége között. Előbbire példa a már említett invenciózus anyag- és térkezelés, utóbbira pedig az elemzés-értelmezés meglehetős hagyományossága. Bár a színészi munka minősége (majdnem teljes mértékben) egyenletesen magas, az alakítások olykor mégsem tudnak túllépni a sztereotípiákon. Gyaníthatóan a szerző érdeme, hogy a karakterek némi megingásoktól eltekintve így is megállnak a lábukon, de a jobb pillanatok jelzik, hogy a teljesítmények fokozhatók lettek volna.
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház
Így is kiváló Kaszás Géza mint Vincentio, Bécs hercege; a figura folyamatosan válik egyre súlyosabbá és sötétebbé, hogy a darab- és előadászáró, szálakat elvarró - helyesebben rövidre vágó - jelenetre zsigerivé, csaknem katartikussá érjen. A végpont felől világosodik meg a szerep markáns, pompás íve, melynek origója, hogy Kaszás mindvégig a karakter komplexitását mutatja, s csak a végkifejletben fedi fel: a herceg valójában kedvetöltő és magát felsőbbrendűnek tartó figura. Bősze György Escalusa sokat átélt udvari tanácsos, jó szándékú, de tapasztalt színlelő. A darab talán leghiánytalanabbul megírt figurájaként úgy tesz, mintha alakítaná a történelmet, miközben - nagyjából rajzfilmfigurának maszkírozva - tudván tudja, hogy csak játssza azt. Fandl Ferenc ugyancsak nem polarizált Angelót játszik: vívódásai tudatják, hogy nem álszentségből, de valós elvhűségből küzd minden bűnök ellen. A kis szerepekben remek kabinetalakítások - többek között a bohócruhába öltöztetett Tekeriné (Máhr Ági), az erkölcsi rend éber és félbolond őre (Hunyadkürti István), a folyvást tanácstalankodó porkoláb (Áron László) - gondoskodnak a nézők szórakoztatásáról és a komoly létdrámák ellenpontozásáról.
Tartós jókedv azonban nincsen, a mosoly az arcokra fagy. Talán ha a talio-elvet fölváltaná az aranyszabály. Egy másik darabban, egy másik világban.
Shakespeare: Szeget szeggel
Miskolci Nemzeti Színház
Díszlet: Juray Fabri
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Horváth Barbara
Rendező: Radoslav Milenkovic
Szereplők: Kaszás Géza, Fandl Ferenc, Bősze György, Chajnóczki Balázs, Harsányi Attila, Áron László, Osváth Tibor, M. Szilágyi Lajos, Hunyadkürti István, Molnár Erik, Máhr Ági, Baj László, Lukács Gábor, Szegedi Dezső, Fabók Mariann, Sipos Vera, Kecskeméti Edina, Orth Éva, Jambrik Boglárka, Csizmadia Mónika
Az előadásról másfajta megközelítések egyelőre nem olvashatók a neten
„A legjobb szerelemből szerelmeskedni"
