Összezavarodott világban

A darab tíz szereplőjének sajátosan összefonódó életútja egyfajta társadalmi körképet is felvázol. A 10 magyar nyelvű ősbemutatóját a Radnóti Színház vállalta magára. Az előadás sikerének egyik záloga – a nagyszerű színészgárda mellett – az, hogy Sebestyén Aba rendezte a produkciót, aki a kezdetektől Székely Csaba egyik állandó alkotótársa.

Újabb drámai formák

Székely Csaba a csehovi dramaturgiát idéző Bányavidék trilógiája után sokféle más formát – és számtalan új témát – is kipróbált: újrafogalmazott antik tragédiát (Alkésztisz), megírta a shakespeare-i királydrámák ironikus erdélyi változatát (Vitéz Mihály), kipróbálta magát kortárs operettlibrettistaként (Hogyne, drágám), írt rövid, mulatságos képekből álló (némileg a kabarék világát idéző) jelenetfüzért, amely mégis fontos társadalmi kérdéseket feszegetett (MaRó, Öröm és boldogság). Most a 10 című új darabjához újabb formát, illetve drámai szerkezetet – és korábbiaktól eltérő tematikát – választott. Ez a darabról darabra megújulni kész kezdeményezőkedv Székely Csaba drámaíró művészetének egyik legfőbb jellemzője.

Martinovics Dorina és Pál András a Radnóti Színház előadásában

A 10 bizonyos értelemben a dráma műfaji határait is feszegeti, hisz nem a dialógusok és a segítségükkel kialakuló jelenetek (a különféle helyzetek jelenidejű felidézései) szervezik a szöveget, ezek csak másodlagos szerepet töltenek be az alapvetően múlt idejű elbeszélés mellett. A 10-ben tíz szereplő mesél magáról, maguk idézik fel életük legfontosabb fordulatait, elbeszéléseikbe illeszkednek bele a visszaidézett élethelyzetek, a többnyire gyorsan pörgő jelenetek. (A monológok és a dialógusok váltakozása sajátos ritmust ad a darabnak.)

Az a fajta narrációs technika, amelyre a 10 is épül, napjaink színházában már teljesen elfogadottá vált. Sőt drámai formaként is létjogosultságot kapott, elég csak Schimmelpfennig műveire gondolni, a magyar színpadokon először az ő darabjaiban jelent meg ez a forma. A magyar szerzők közül pedig Mikó Csaba használta nagy kedvvel a narrációs technikát, ő emlékszimfóniáknak nevezte műveit, utalva arra, hogy a különféle szereplők párhuzamos vagy egymásba épülő elbeszéléseinek zenei hatásai is van.
Székely Csaba művei közül leginkább az Öröm és boldogság tekinthető a 10 előzményének. Nemcsak azért, mert a dialógusok teremtette jelenetek mellett ott is fontossá váltak az egyes szereplők monológjai (bár ott csak kiegészítő szerepet kaptak), hanem azért is, mert Székely Csaba ott is arra törekedett, hogy a darab szereplőinek sorsát minél teljesebben egymásba szője. A 10-ben ez a törekvés vált még határozottabbá. A darab egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a különféle szereplők történetei többszörösen keresztezik egymást, hatással vannak egymásra, sokszor úgy is, hogy nincsenek vele tisztában, hogy egy másik szereplő cselekedetei miképpen befolyásolták életük alakulását.

Történetbonyolítás

Székely Csaba darabjának legfőbb erénye a sokrétegű történetbonyolítás és az ebből kialakított izgalmas szerkezet. A drámaíró két ellentétes hatást tud egyszerre működtetni. Egyrészt egy pontosan követhető lineáris szerkezetet, másrészt a titokfejtés egyre bonyolódó mechanizmusát. A darabban a római sorszámmal jelölt szereplők mesélnek egymás után az életükről. Az egymást követő elbeszélések, amelyekbe dialógusok, apró jeleneteket is beépülnek, zárt egységeket alkotnak. De ez tíz rész (a tíz szereplő története) nem mozaikszerűen (vagy csak tematikusan) illeszkedik egymáshoz, hanem sajátos módon tovább is építik a korábbi „elbeszéléseket".

Cresspo Rodrigo és Szakács Hajnalka a tatabányai előadásban

Többnyire olyan szereplők „adják át egymásnak a szót", akik valamilyen kapcsolatban állnak egymással: családi, házastársi, szeretői, baráti viszonyban, vagy a munkájuk során botlottak egymásba, de az is lehet, hogy véletlenül keresztezik egymást útját, de ez mégis döntő hatással van sorsuk alakulására. A láncszerűen egymáshoz kapcsolódó zárt egységekben minden szereplő a saját nézőpontjából mutatja be a történetét. De a maguk történetének főszereplői a további jelenetekben újra felbukkannak mellékszereplőkként, és egy másik főszereplő elbeszélésében másként jelenik meg a korábban már megismert szereplők története is. Így máshogy (is) látjuk a már ismert eseményeket, fordulatokat, motivációkat. Ezáltal a darab előrehaladásával nemcsak újabb (fő)szereplőket ismerünk meg, hanem a korábban megismert figurák történeteinek is újabb és újabb rétegei tárulnak fel. Ezek nyomán nemcsak olyan titkokra derül fény, amelyeket esetleg maguk a szereplők hallgattak el korábban, hanem olyanokra is, amelyekről talán ők maguk sem tudhattak.

Sodró Eliza és Lovas Rozi a Radnóti előadásában

Székely Csaba az izgalmas történetbonyolítással meg is haladja a történetmesélés hagyományos kereteit. Nemcsak arról van szó, hogy az egymásba bonyolódó történetek egy nagyobb történetet adnak ki (pontosabban 2-3 nagyobb történetet: két és fél összekuszálódott vagy rejtett viszonyokból álló család egymást is keresztező történetét), hanem a darab egy sajátos mátrixot is kirajzol, amelyben különböző nemzedékek különféle figuráinak eltérő sorsa szövődik egybe.

Bonyolultságában megmutatott világ

A darab izgalmas, sokrétegű történetbonyolítása a darabban megjelenő világképet is rendkívül összetetté teszi: a 10 összhatásában egy olyan sokismeretlenes alkotórészből felépülő valóságot rajzol elénk, amely leginkább a káoszelmélethez hasonló módon írható le. Semmi nem történik véletlenül benne, de semmiről nem lehet pontosan tudni, hogy minek a következménye.

Székely Csaba 10 című drámája épp ezért jelentős mű. Egyrészt, mert alapvető emberi igazsága van az egyes történeteknek. Annak ellenére is, hogy a szerző nem köznapi helyzeteket és átlagos sorsokat mutat be. Minden történetben és minden figurában van valami különleges. Látunk például együgyű (kisegítő iskolába járatott) fiút, kurvává tett cigánylányt, Afganisztában szolgáló katonát, református lelkészből lett (börtönt is megjárt) autószerelőt, szintén papnövendékből lett plasztikai sebészt, egy festőnőt, aki azokat az embereket körülvevő színeket látja, amelyek érzelmi és lelki állapotukat tükrözik.

Pálfi Kata és Figeczky Bence a tatabányai előadásban

A darabban elmesélt történeteket is kiélezett helyzetek, érdekes fordulatok jellemzik. (A fordulatok között szerepel nyerőgépből elnyert táskányi pénz, lopás, gyilkosság, öngyilkosság, leszbikus szerelem, házasságtörés, kiskorúak megrontása, vétlen vérfertőzés, eltitkolt béranyasághoz kapcsolódóan kórházban kicserélt csecsemők.) A történeteknek olyan fordulatai ezek, amelyek érdeklődést keltenek a szereplők és az események iránt, de mégsem igazán ez a fontos a darabban. Inkább az, hogy ezek az ez érdekes helyzetek és különleges fordulatok mégiscsak egyszerű emberi igazságokat segítenek feltárni: összezavarodott motivációkat, kétségesség vált identitásokat, lelki görcsöket okozó múltbeli titkokat, cselekvésre késztető indulatokat, tévutakra sodró szenvedélyeket, zavarba hozó érzelmeket. Egy összezavarodott világ ellentmondásos emberi igazságait.

Ez is jelentőssé teszi a 10-et, hogy a maga bonyolultságában és ellentmondásosságában képes megmutatni a világot. A sokféle szál és az ezerféle motiváció megítéléséhez azonban mégis kínál bizonyos közös emberi szempontokat a darab, amelynek tematikai keretét a Tízparancsolat adja. Mert Székely Csaba a 10-ben nemcsak új drámai formákat és (inkább a filmes és televíziós műfajokra jellemző) izgalmas történetbonyolítási módokat próbált ki, hanem általa eddig fel nem dolgozott tematikát is választott.

A leadképen László Zsolt és Lovas Rozi a Radnóti Színház előadásában

A darab szövegét közreadó Kortánc című drámaantológia

kapható a Színházi könyvek webáruházban