A Veszett fejsze a Mohácsi-életmű könnyedebb vonulatába tartozik. A rendező két operett (Csárdáskirálynő, Mágnás Miska) mellett két kommersz bohózatot vitt színre, a Bolha a fülbent és a jelen előadás alapjául (is) szolgáló Michael Frayn-darabot. (A szerző 1982-ben írta a Noises offot, amelyet már 1983-ban bemutattak Magyarországon, a Vígszínházban. Máig további hat magyar társulat tűzte műsorára hol Ugyanaz hátulról, hol Még egyszer hátulról címmel).
A darab alapja egy helyzetkomikumra épülő csiki-csuki bohózat. Mrs Clackett, a házvezetőnő ott marad Brenték villájában, hogy megnézze kedvenc sorozatát. Az adóhatóság elől Szardínián bujkáló Philip Brent drámaíró és a felesége, Flavia azonban titokban hazaérkezik. De megjelenik a házat áruló Roger Arbuckle ingatlanügynök, aki azt hazudja a szeretőjének, Victoria Smallnak, hogy ez a saját villája. Ráadásul még egy betörő is megjelenik az üresnek hitt lakásban. A franciás technikára épülő bohózat egyrészt arra épül, hogy időben csukódjanak-nyitódjanak az ajtók, hogy senki ne találkozzon azzal, akivel nem futhat össze, másrészt mindenki elhiggye a másikról azt, aminek kiadja magát.
Nagy Orbán, Nagy Csongor, Vencz Stella, Lőrincz Ágnes, Nagy Antal, István István
Frayn azonban nem írt három felvonást a témából, csupán egy félfelvonásnyit készített el belőle, és ezt egy színházi komédia keretébe illesztette: egy társulatot látunk, amint próbálják a szóban forgó komédiát, és két nappal a bemutató előtt tulajdonképpen még semmi nem működik belőle. A második felvonásban aztán fel is erősödik ez a „metabohózat": a színfalak mögül látjuk az elkészült előadás működését-működésképtelenségét. Majd a harmadik felvonásban - ismét elölről - a hosszabb ideje repertoáron lévő előadás teljes szétesését figyelhetjük.
A Mohácsi-előadások - legyen szó klasszikus drámáról vagy kommersz bohózatról - alapanyagként kezelik a választott drámákat. Ezeket a rendező a saját világlátásához, színházi ízléséhez igazítja, a saját társulatára szabja át. (Ebben többnyire maguk a színészek is alkotótársként vesznek részt.) Így történt ez a Frayn-darab esetében is: Mohácsi István a kaposvári társulat közreműködésével készítette el a maga szövegváltozatát, amely a fordítás és az átírás között egyensúlyoz. Például az eredeti műben turnérendszerben működő társulatból a magyar struktúrának megfelelő repertoárrendszerű kőszínház lesz. Az angol neveket magyarok váltják fel, de gazdagodnak, árnyalódnak a színészi karakterek is. Bonyolultabbá válnak a viszonyok is, az eredeti szövegben sokszor csak jelzésszerű utalások az egész darabon végigvitt történetekként bomlanak ki.
A Veszett fejsze eredeti változata rendkívül sikeresnek mondható: 2005 áprilisában mutatták be Kaposvárott, majd a következő év júniusában elnyerte a POSZT-on a legjobb rendezésért járó díjat, de az átírásáért és a dramaturgiai munkáért, illetve a legjobb epizódalakításért Mohácsi István és Gyuricza István is különdíjat kapott.
Mohácsi János ezt a rendezését újította fel most Szatmárnémetiben. Az előadás nagy vonalakban követi az egykori kaposvárit, nyilván a szövegek egy része módosult, alakult, igazodott a jelenhez és a konkrét társulathoz, de sok poén és ötlet ismerős volt az előző változatból. Összességében mégis az a benyomásom, hogy a rendező áthangolta a produkciót. Új változatot készített a Veszett fejszéből, amely a szatmári közegben érvényes, az itteni színházi viszonyokból indul ki, az itt dolgozó színészek habitusából építkezik, a helyi közönséget szólítja meg.
Nyilván az előadás sikerében az is közrejátszik, hogy a kisváros közönsége a kedvenc színészeit látja - egy kicsit másképp, mint ahogy megszokták. Egy kicsit többet mutatnak meg a színházcsinálók esendőségből, esetlenségéből, emberi tévelygéseiből. De mindig megőrizik annak az érzetét, hogy ez csak játék, mint a színház egésze. Hogy ezt sem kell túl komolyan venni. Hogy nem megy itt igazán semmi vérre. Tehát szó sincs önvallomásról vagy önleleplezésről. Csak szórakoztató kulisszafeltárásról. Csak önironikus játékról.
Fotók: Bíró István
Ezt az öniróniát érzem a legerősebbnek a (színészeket alakító) színészek játékában. Cserés Bella szerepében (és Mrs Clackettet alakítva) Lőrincz Ágnes kedves túlzásokkal játszik egy sikerre áhítozó vidéki színésznőt, aki végül maga is belefárad abba, hogy a zűrzavar nemcsak a színpadot, hanem a saját életét is eluralja. Nagy Csongor Tarafás Mártont (és az ingatlanügynököt) magabiztos figurának mutatja, aki energikusan próbál úrrá lenni a helyzeteken, de szép lassan megrendülnek, majd leomlanak fölényének kulisszái. Ezzel szemben Nagy Orbán Fekete Ferenc szerepében (és Philip Brentet alakítva) olyan figurát játszik, aki tele van szorongással, semmit nem ért, ez néha agresszívvé, de inkább elveszetté teszi.
A Némethy Zsuzsa játszotta figurák furcsa kontrasztot alkotnak: Karvalits Hanna színésznőként mindenbe beleüti az orrát, mindenről tud(ni akar), és mindenütt ott akar lenni, de Flavia Brentként teljesen jól elvan önmagában, egyáltalán nem lát semmit abból, ami körülötte történik. Vencz Stella játéka is kontrasztra épít: míg a kötelességtudó adóellenőr, Victoria Small vehemensen veti bele magát az érzéki kalandba, addig az őt megformáló Bokros Zita színésznő groteszk szeméremmel titkolja szerelmi ügyeit, ami - természetesen kitudódva - összenevetések, ugratások tárgyává teszi őt. Czintos József Czirják Dániel szerepében (és a betörőt alakítva) egy öreg színházi rókát játszik, aki néhány kétes igazságba takaródzva („be kell menni a színpadra") nem vesz tudomást arról, amit rajta kívül mindenki lát: alkoholizmusa alkalmatlanná teszi őt a pályára. (Az egész második felvonás alatt szagot fogott öreg rókaként az ötliteres pálinkás demizson után lohol.)
Kevésbé hálás szerep jutott azoknak a színészeknek, akik csak a színházi világ figuráit formálják meg. István István egy dühödt rendezőt alakít, aki sem különösebb esztétikai, sem különösebb színészpedagógiai ismeretekkel, technikákkal nincs felvértezve. Nagy Antal egy ártatlan képű, közveszélyes kellékest játszik, akinek a legváratlanabb helyzetekben hullik ki az éles tőr a kezéből. Varga Andrea egy mezei mimózát játszik a rendezőasszisztens szerepében, aki kötelességtudóan nyeli magába a megaláztatásokat. Gál Ágnes egy perifériára húzódott, alázatos színházi munkást játszik, aki viszolyog a nyilvánosságtól, ezért válik rémálommá számára, amikor bugyira vetkőztetve végigcibálják őt a színpadon egy szerepéről lekésett színésznő helyett. A már több Mohácsi-előadásban szerepelt Róbert Gábor az ügyelő szerepében magabiztosan birtokolja azt az abszurdba hajló, ironikus játékstílust, ami a Mohácsi-rendezések összetéveszthetetlen jellegzetessége.
A Veszett fejsze bizonyos értelemben a szatmári színház újjáéledő ambícióit is ironizálja. „Mit erőlködsz?" - szól ki például az egyik színész a rendezőnek. - „A POSZT-ról ne is álmodj! Örülj, ha Kisvárda meglesz." Összességében mégis a színházi munka értelméről beszél az előadás. Legalábbis nekem ezt sugallja az a kedves, visszafogott zárlat, amikor az előadás szereplői kilépnek (többszörös) szerepeikből, és arról kezdenek beszélni, hogy bakik minden előadásban vannak, de sosem annyi, mint amennyit itt megmutattak. És hogy tulajdonképpen azon dolgoznak, hogy ez ne történjen meg. Mégis elkezdik sorolni, hogy mi minden történt meg a legújabb előadásaikban, a Három nővérben, a Csárdáskirálynőben, a Malacbefőttben.
Néhány éve még evidenciának számított, hogy a Mohácsi-előadások nem igen ragadhatók ki a születésük közegéből, más társulat aligha adhatja elő őket. Bő egy év alatt már a harmadik cáfolata született meg ennek a tézisnek. Egy sokat ígérő, de rosszul fogadott remix után (A kávéház Rusznyák Gábor rendezésében Szegeden) két sikeres újrakeverést láttunk. Mindkettőt maga a rendező végezte el Pécsett (Istenítélet), illetve Szatmárnémetiben.
Michael Frayn: Veszett fejsze
Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Fordította, dramaturg: Mohácsi István
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szűcs Edit
Zene: Kovács Márton
Segédrendező: Kovács Eszter
Rendező: Mohácsi János
Szereplők: Lőrincz Ágnes, Nagy Csongor, Vencz Stella, Nagy Orbán, Némethy Zsuzsa, Czintos József, Gál Ágnes, Nagy Antal, Róbert Gábor m.v., Varga Andrea, István István
Bemutató: 2010. február 19.