Babinszky nagy sztorija

A szerzők ötlete kiváló, és épp a Vígszínház szelleméhez illő: pesti cécó két zenés felvonásban. A magyar történelem kétségkívül legszínesebb időszaka a száz évvel ezelőtti Budapest világa, hiszen itt élt és megfordult (vagy élhetett és megfordulhatott volna): Hamrák János szélhámos, aki eladta a Rottenbiller utcát, Szendrői Török Marianna magyar grófnő, a Nílus királynője és férje, II. Abbas Hilmi egyiptomi alkirály, Carola Cecília varietédíva, akiről Krúdy a Vörös postakocsi című regényében azt írja, hogy egyformán rajongtak érte az öreg börziáner zsidók és ifjú grófok, valamint Kiss Béla cinkotai bádogos, aki legkevesebb hét nőt gyilkolt meg és tárolta holttestüket olajban pácolva, fémhordókban. Ezen életművészek története külön-külön is színpadra, regénybe, újságok hasábjaira illő sztori, ám Hamvai Kornél író, Varró Dániel költő, Darvas Benedek zeneszerző, valamint már az írás időszakában velük dolgozó Ascher Tamás rendező a figurák nagyságához illő nagyszabású tervet eszeltek ki. Esélyt adtak arra, amit az élet elszalasztott: összefűzték ezeknek az embereknek a sorsát egy zavarosan bájos történetbe, A zöld kilences történetébe. Ez a fiktív randevú az egyetlen gesztus – néhány kiszóláson és szóhasználaton túl –, amely kortárssá teszi ezt az első ránézésre akár száz éve is íródhatott darabot.

Babinszky: Mészáros Máté

De ennyi nagy név között ki az a Babinszky? Nem más, mint a kortárs író alteregója. Nem látja, talán nem is láthatja át saját kora folyamatait, mindenkit ismer, mindent megél, de csak sodródik az eseményekkel. Szerepe szerint hírlapíró, jegyzeteiből ismerhetjük meg az előadás elején a főhősöket. Bármelyikük történetét megírhatná, hiszen ismeri őket, körülötte ülnek a Cairo kávéházban korának címlap hősei, de ő amennyire jól értesült, annyira rövidlátó is. Leckét ad drámaírásból a megidézett kortársnak, Molnár Ferencnek, és nem veszi észre, hogy ő is csak egy figura mások zenés cécójában. Hamvaiék pedig laza csuklóval keverik a lapokat, összehozzák egy történetben Hamrák János szélhámost, Szendrői Marianne nőmozgalmi grófnőt, az egyiptomi alkirályt, a sorozatgyilkost, aki ezúttal szállodaportás, a firkászokat és jasszokat, Karola Cecília varietédívát, a székesfehérvári képviselőket, Wekerle Sándor miniszterelnököt, kéjnőket és kocsisokat, pincéreket, no és persze Babinszkyt a sorsüldözött hírlapírót. Kezdődhet a kergetőzés, lássuk az élet apró-cseprő és világmegváltó dolgait száz év távlatából. Ki a nagy üzletet, ki a szerelmet, ki a nyerő kártyalapot (vagyis a zöld kilencest), mások a nagy sztorit, esetleg felöltőjüket, estélyi ruhájukat, a kezük közül elslisszolt áldozatukat vagy vagonnyi fakockájukat keresik. Ebben a történetben nem csak Babinszky, de senki más sem lát tisztán valódi célját, helyzetét, érzelmeit illetően.

Fesztbaum Béla, Géczi Zoltán, Réti Adrienn

A helyszín Budapest, bár nem a megidézett konkrét helyek, hanem a megidézett emberek, kifejezések teremtik meg elsősorban a pesti hangulatot. Varró Dániel verses dalszövegeiben a mai és a századelői szleng keveredik. Menczel Róbert díszlete pedig rendkívül mozgalmas. Szépia színben bontakozik ki a nyitójelenet, a plakátokkal teliragasztott pesti utca képe, és a továbbiakban is ez az elszíneződött képeslap hangulat vegyül a grandiózus, operetthez méltó látványvilággal. A Cairo kávéház tonett székeitől, a konflisok üléséig, szállodától, a Parlamentig, Váci utcától a Rottenbiller utcáig sokfelé megfordulunk a nagy rohanásban. A falak csak nőnek és süllyednek, forognak a szárnyas ajtók, gurulnak a hintók, kifut a dunai gőzös, semmi nem akadály.

Varjú Kálmán, Hegedűs D. Géza, Géczi Zoltán, Karácsonyi Zoltán

A játék stílusa leginkább az operett és a burleszk keveréke. Népies dallamok, jazz, fekete-fehér hollywoodi filmeket idéző nagy ívű futamok, sanzon és szving egyaránt keveredik a zenében. A Budapest Folk-Jazz Band zenekart Dinyés Dániel vezényli, a trombita, a pozan, a zongora, a hegedű és a harmonika mindenre képes. Az operett jelleg a darab szerkezetében, valamelyest a karakterekben is tetten érhető, de zeneileg és felépítésében sem tökéletesen szabályszerű. Nem egyértelmű, hogy operett vagy operett paródia A zöld kilences, azt hiszem valahol a kettő között, talán úgy a legpontosabb, ha azt mondjuk, a műfaj megidézéséről van szó. A lényeg azonban itt is a teatralitás és a század eleji pesti hangulat megteremtése. A főszereplők négyesfogata is megvan, bár más-más felé húz, mint az a műfajban megszokott: Szendrői Marianne grófnő tesze-tosza primadonna, Abbasz Hilmi hoppon maradt bonviván, Karola Cecília a szubrett, aki egy primadonnát is lejátszik, és a táncos komikus, Hamrák János a második happy endben diadalmaskodik saját sorsa felett. Szerelmi duettek, vágyódó dalok, nagyjelenetek, komikus betétek, karakterekhez köthető témák váltják sűrűn, jó ritmusban egymást. Tánc, koreográfia helyett inkább őrült, burleszkszerű kergetőzésről beszélhetünk, vagy ötletes mozgássorokról. Kedvencem Marianne álmait-vágyait megéneklő dala, miközben újságpapírról-újságpapírra lépked, amelyet a máskor oly flegmatikus pincér szolgálatkészen tol selyemharisnyás lábacskái alá.

Csöre Gábor, Járó Zsuzsa

A színészek mind jól énekelnek, többször bravúros gyorsasággal, vagy összetett mozdulatsor közepette, még ha az erő néha hiányzik is az előadásmódból. Nem csak az énekkel, az egész bemutatóval kapcsolatban azt érzem, hogy kiaknázatlan potenciák, meg nem élt pillanatok maradnak utána. A hátam borsózik az élő zene, a mozgás, az ének, a látvány összhatásától, de nem érzem a félelmet, a szerelmet, a szenvedélyt, az elválások, találkozások súlyát. Nem tudom eldönteni, hogy a bonyolult, mozgalmas történetszövés, a dalokba foglalt érzelmi fordulatok vagy a színészi játék hibáztatható ezért. Talán nem véletlen, hogy Járó Zsuzsa és Géczi Zoltán alakítása tetszett a legjobban. Járó Karola Cecília szerepében a figura több arcát is megmutathatta, nagyvilágiságát nem csak a zenés-táncos nagyjelenetben lehetett érzékelni, Géczinek pedig a pincérek kimért kulcsszerepe adatott meg. De a Hamrák Jánost alakító Csőre Gábor és a grófnőt játszó Réti Adrienn szerelme nem épül fel, csak egy ponton kiderül. Fesztbaum Béla gyilkosa bár remek dalt kap, amelyben bemutathatja elfajzott érzelmeit, a grófnő esetleges megváltó szerepe, mely megmenthetné bűneitől, csak egy mondatos említés, nem valós belső küzdelem számára. Gyuriska János egyiptomi alkirálya egzotikus alakítás, de nincs meg benne az a kikacsintás, ami Fesztbaum Béla vagy a Babinszkyt alakító Mészáros Máté játékát jellemzi, ez is valószínűleg inkább a szerep, mintsem a színész hibája. Hegedűs D. Géza, Varju Kálmán és Karácsonyi Zoltán politikus hármasa a legtöbb bevitt poént tudhatja magáénak, emlékezetes színfoltjai ennek a minőségien szórakoztató előadásnak.

Vígszínház

Díszlet: Menczel Róbert

Jelmez: Tihanyi Ildikó

Fény: Csontos Balázs

Szcenika: Krisztiáni István

Zenei vezető: Dinyés Dániel

Koreográfia: Bodor Johanna

Rendező: Ascher Tamás

Szereplők: Csőre Gábor, Réti Adrienn, Fesztbaum Béla, Járó Zsuzsa, Mészáros Máté, Gyuriska János, Hegedűs D. Géza, Varju Kálmán, Karácsonyi Zoltán, Kerekes József, Géczi Zoltán, Józan László, Molnár Áron, Péter Kata, Varga Klári, Hay Anna, Dolmány Attila, Papp Dániel, Gere Dénes, Viszt Attila
Továbbá: Jakus Szilvia, Kiss Izabella, Meszler Viktória, Schmidt Eszter, Árvai Ferenc Ödön, D. Mucsi Zoltán, Hajdú Ádám, Iványi Tamás, Kovács Tamás, Latabár Kálmán, Nagy Róbert, Zsupkó László

Közreműködik a Budapest Folk-Jazz Band valamint Dinyés Dániel és Nagy Szabolcs