Meleg bál a színpad alatt

John Osborne Hazafit nekünk! (A Patriot For Me) című 1965-ös művének magyarországi színpadi bemutatóját 1995-ben a Thália Színházban tartották Csizmadia Tibor rendezésben, de a történet Szabó István 1984-es Redl ezredes című filmjéből is ismerhető: Alfred Redl katonai pályafutásának főbb állomásai az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Nemi identitásának kényszerű titkolása napjaink az Európai Bizottság „A sokszínűségért. A diszkrimináció ellen.” reklámkampányát idézi fel: „El kell titkolnia szexuális irányultságát a munkahelyén?”

László Zsolt - képek forrása: nemzetiszinhaz.hu

Ez az alapgondolat – a közszereplői pályafutás és a homoszexualitás összeférhetetlensége – jelenik meg a Nemzeti Színház előadásában is. Ez az ambivalencia van jelen László Zsolt Redljében is: az ifjú Alfred be nem vallott plátói szerelme, katonai bajtársának (a tragikusan korán párbajban elhalálozott Siczynskinak) emléke egyfelől, pénzorientált, felszínes karrierje másfelől. Szépség, nagyravágyás, ifjonti gőg, önhittség: az elérhetetlen vágy tárgyai az idősödő ezredes életében. Így lesz a jóhiszemű, ártatlan, szerethető hősből öreg, kártékony besúgó. Karakterváltozásában csak egy kérdéses pillanat van: miért lesz orosz kém? Pusztán a pénzért? Negédes simulékonyságát, kapcsolatait kihasználva értelmetlenül törtet előre a ranglétrán. Figurája áthallás: a bürokratikus, korrupt hatalom (katonai diplomácia, politika, vallás) számára tart tükröt e pikáns életpálya. A „feddhetetlen” hazafi mégis halálraítélt: szexuális irányultságának napvilágra kerülése rendszeridegenné teszi, és öngyilkosságra kényszeríti. Egyszerre álságos és példaértékű a mese, ami Nádasdy Ádám újrafordításában nagyon a máról szól: egy köztiszteletnek örvendő vezető diszkriminatív likvidálásáról.

László Zsolt, Fehér Tibor

A homoszexualitás felvállalását és megélését, ugyanakkor társadalmi el nem fogadottságát szimbolizálja a Nemzeti színpada alá rejtett nézőtér: két oldalról lehet a titkos bűnöket megfigyelni. A katonaság szigorú elfojtásokkal és parancsokkal teli rendszerét törvényszerűen oldja a szexualitás. Ennek feszült izgalma csak az első felvonást hatja át, a második rész a bécsi nagyoperettek dekadens hangulatát idézi. Anakronisztikus halálurak próbálnak megszabadulni vérgőzös életük terhétől a pezsgőspohár hűs, felszínes békessége mellett. Mindezt groteszkül, von Epp báró (Kulka János) meleg verziójában: a bálkirálynők szép testű fiatal fiúk fűzős nagyestélyikben. A bál fénypontja az Őrült nők ketrece felszolgálójának briliáns villanását idézi: a pincér (Gergye Krisztián) arany tangában, arany magas sarkúban, selyemporos púderrel a testén, arany műszempillával és vörös parókazuhataggal sétál a pezsgőstálcával. A kettős életet élő vezérkar titkos társaságként védi egymást, ezt erősíti a báró úr megható és őszinte védőbeszéde a melegekért. Oblenszkij (Gáspár Sándor) orosz ezredes – a kémelhárítás vezetője, Alfred anyagi támogatója – naturálisan részletezett hetero vágya érdektelen meghökkenést kelt ebben a világban – a társadalmi helyzet egyfajta inverzeként. Az ő karaktere sem átgondolt: mindenkiről mindent tud, de nem tesz semmit, marionettbábuként mozgatja az embereket, csak a pletyka és a pénz élteti.

László Zsolt, Gáspár Sándor

Dramaturgiailag gyenge mellékszereplők színesítik a történetet. Ilyen díszítőelem von Kupfer figurája és az előadásban feltűnő nők. Kupfer (Stohl András) Redl ifjúkori szerelmének gyilkosa, Alfred első számú ellensége, aki szintén felvállalja másságát, és inasaként él együtt az idősödő Redllel. Karaktere valahol elvész a dramaturgiai hálóban, motivációktól mentesen sodródik, míg az ezredes bosszúból Szentpétervárra vezényli száműzetésbe.

A homoszexuális férfivilág ellenpontjai, a nők és a nőiség, alig jelennek meg az előadásban. Az első felvonás katonai bordélyának vörös fénye és füstje sejtelmesen kiszivárog a vasajtó mögül, de valódi testiséget a férfiak csak egymás között mutatnak. Az előadás nőképe a kurva vagy vemhes állapotban ki is merül. Néhány mondatnyi szerepe van Hildének (Martinovics Dorina), a józaneszű kokottnak, aki ráébreszti hősünket valódi énjére. Sophia Deljanov grófnő (Söptei Andrea) alakja is a cselekmény forgatagába vész: a „nem megkívánt” idősödő spion szépasszony tragikuma leszűkíti játéklehetőségeit.

Szerelem, szenvedély idejétmúlt kifejezések, érdek, pénz és pőre testiség minden mozgatója. A dramaturgiai hiányoktól – mellékszereplők bevezetése, céltalansága, elfeledése – eltekintve magába szippantó előadás. Nincs hős, morál és hazafi, helyette van besúgás, korrupció és buli. Határfeszegető, tömeges érdeklődést sejtető produkció.

John Osborne: Hazafit nekünk!

Nemzeti Színház

Jelmez: Füzér Anni

Mozgás: Stohl András

Dramaturg: Vörös Róbert

Rendező: Alföldi Róbert

Szereplők: László Zsolt, Szatory Dávid, Stohl András, Znamenák István, Szabó Kimmel Tamás, Farkas Dénes, Martinovics Dorina, László Attila, Gáspár Sándor, Hollósi Frigyes, Söptei Andrea, Hevér Gábor, Kulka János, Fehér Tibor, Seress Dániel, Gergye Krisztián