Szintén hitves

Szép régi világ, kétes morállal és édes bonyodalmakkal - többek közt ezt kínálja a Radnóti Színház legújabb, három felvonásos bemutatója. És egy bűzlő szekrényt a pesti belváros egyik albérletében, amiben előbb Terka (Szávai Viktória) fiatal szeretője, Laboda Péter (Adorjáni Bálint) rejtőzik el a nő férje (Csányi Sándor) elől, de másnap már Terka apja (Szervét Tibor) tuszkolja bele felejthetetlen nevű kedvesét, Patkány Etust (Kováts Adél), természetesen szintén hitvese elől (Martin Márta). Ekkorra azonban a fiatalember már nincs benne, egyeseknek így logikusan olybá tűnhet, hogy varázslatos metamorfózisok mennek végbe az egykor szebb napokat látott bútorban, noha csak az új, illegális bérlők (Borbás Gabi, Petrik Andrea, Kakasy Dóra) keze van a dologban.

A Radnóti előadása Szálinger Balázs Oidipusz gyermekei, valamint a Szász János rendezte Boldogtalanok után önfeledt szórakoztatásban részesítené a kissé meggyötört nézőket ezzel a békebeli desszerttel, amelyet dalok (újakat is írt bele Várady Szabolcs), kellemes élőzene (a zongoránál Darvas Ferenc) és táncjelenetek (koreográfia Fejes Kitty) ízesítenek. Azonban Szabó Máté első rendezése a Nagymező utca 11-ben számos sikerült jelenetével és két eredeti karakteralakításával együtt is egyelőre igen egybedolgozatlan és fésületlen produkciónak hat - több szempontból is.

Fotó: Dusa Gábor

Itt vannak például a színészi alakítások igencsak eltérő stílusai. A női szerepek esetében ez még egységesnek is mondható, hiszen egy-egy markáns karakter megformálását célzó, esetenként kissé sótlanul realista játékmód érvényesül változó frivolitással keverve. Ám Gyabronka József házmestere, Csányi Sándor elrajzolt, kitömött, a Dick Tracy című film Big Boy-os Al Pacinóját idéző ügyvédje, vagy Szervét Tibor olykor robotmozgású, belassult, szellemszerű apja már egyenként is másik előadás stílusát idézik. Aztán ott van a felvonásonként más és más húrokat pengető Adorjáni Bálint Labodája, aki az elején szinte csak felületes külsőségekből áll, igaz, a végére már egységes lesz, noha így sem jut tovább a szépfiú karakter tisztességes szintjénél. Egy másik következetlenségnek tűnik, hogy amíg Csányi - a karakterével összhangban - valami lehetetlen mód csíkos öltönyt visel a második felvonástól - és így a figura már megjelenésében ironikus reflexiót kap - addig a többiek mindettől mentesek. A díszlet talán szikárabb, kopottabb, mint amilyen enterieurre számítana az ember egy békebeli, polgári színjáték kapcsán, mindezzel együtt elég statikusnak és kifejezéstelennek hatott.

Fotó: Dusa Gábor

A többiek közül leginkább azzal emelkedik ki Szervét és Csányi alakítása, hogy az előadásban (elsősorban az első két felvonásban) szinte csak akkor történik valami izgalmas, valami több, valami színház, amikor kettőjük közül legalább az egyik színpadon van. Ilyenkor megemelkedik, elveszti korábbi unalmas gravitációját a jelenet, és végre folyni kezd. Ez a két, a többiektől más módon megformált szerep ráadásul megvillantja a Heltai-darabban megbúvó realizmuson túli groteszk, olykor abszurdba hajló aspektust is, elég itt utalni a nyelvi nonszenszekre és merész szójátékokra, a szekrényben (amely ne feledjük, elviselhetően bűzlik a naftalintól, újabb groteszk elem) identitásukat vesztő szereplőkre. Ha ezt a hagyományos vígjátékon túli dimenziót erősítő alakítások és játékelemek is megtámasztották volna, akkor nemcsak egy izgalmas értelmezéssel lettünk volna gazdagabbak, hanem az is érthető lett volna, hogy Szabó Máté miért vette elő ezt a művet 2010-ben. Mert ha valami, akkor épp ez volt a legkevésbé világos a premierközönség hálás vastapsa alatt.

Heltai Jenő: Naftalin

Radnóti Színház

Díszlet: Khell Csörsz

Jelmez: Szakács Györgyi

Zene: Darvas Ferenc

Dalszöveg: Heltai Jenő és Várady Szabolcs

Koreográfus: Fejes Kitty

Dramaturg: Kovács Krisztina

Rendező: Szabó Máté

Szereplők: Csányi Sándor, Szávai Viktória, Adorjáni Bálint, Szervét Tibor, Martin Márta, Kováts Adél, Gyabronka József, Borbás Gabi, Petrik Andrea, Kakasy Dóra

Bemutató: 2010. március 21.

Egyéb írások ugyanerről:

Stuber Andrea: Vállfáktól az erdőt

Mikes Éva: Fergeteges szekrénymese