Disznó dolog

Jól érezte a rendező, Dömötör András, hogy valami hiányzik Remenyik darabjából: szinte semmi sem történik ugyanis benne - leszámítva egy disznó (cselekményen kívüli) és egy anyós (cselekmény szerinti) halálát. A többi csupán a szép magyar valóság - hétköznapi durvaság, önzés, korrupció és kivagyiság - tablószerű ábrázolása. Bár Remenyik nyelvi sokszínűségével némiképp ellensúlyozza az eseménytelenséget, trágárságokban bő masszája összességében statikus marad: a szöveg komoly rendezői koncepció után kiált. Dömötörnek volt koncepciója: Márkos Alberttel karöltve zenés előadást készített. Az ötlet azonban jobb, mint megvalósítása: a szöveg üres helyeinek kitöltése, a nyelv erejének kiemelése helyett a zene pont a szöveg ellen dolgozik: elnyomja a darabban jelen lévő verbális agressziót - nem ellenpontként, kontrasztként, hanem egyszerűen a szövegnél erősebb kifejezőeszközként működik.

Egy zenés darabnak természetesen minden joga megvan a szöveg háttérbe szorításához, mivel azonban a színészek nem mindegyike rendelkezik a kívánatos vokális adottságokkal, a zene előtérbe helyezése ebben az esetben mégsem szerencsés. A főszereplő Gazdát alakító Gazsó György óriási, erőteljes, ál-nagystílű gesztusokkal játszik, de ezekkel nem tudja ellensúlyozni csekély énekhangját - ez pedig szinte az első pillanattól rányomja bélyegét az előadásra. Kevesen nyújtanak említésre méltó énekesi teljesítményt - Herczeg Tamás és Szemenyei János (illetve az őt váltó Szőcs Artúr) Vándorló-párosa azonban egyértelműen kivétel: ők egészen pontosan találták meg zene és verbalitás azon játékos elegyét, amelyben élni tud Remenyik anyaga. Molnár Piroska Gazdasszonya is tele van élettel (és hanggal), mégsem tud érvényesülni - talán pont a megfelelő partner(ek) hiánya miatt.

Gazsó György, Molnár Piroska - Fotó: Dusa Gábor

Nem véletlen, hogy a halálba kergetett (majd később feltámadó) anyóst alakító Lázár Katié az egyetlen prózai (de mindenesetre dal nélküli) szerep: figurája elkülönül a többi szereplőtől térben (helye a házon kívül van), időben (ő az előző generáció) és erkölcsi tekintetben is (ő a jó). Ő a tanulság, a morál, a kedves, de ügyetlen öregasszony - egy igazi, mesebeli jó boszorkány. Nemcsak karakterének földöntúli valójában, de színészi teljesítményben is párja Stork Natasának, aki a Disznó láthatósági mellényben tündöklő lelkének szerepében minimális (az előadás kényszeresen kellemetlen felütését adó) szövege-dala ellenére kivételesen erőteljes jelenlétével végig irányítja a ház körüli - egyre misztikusabbá váló - eseményeket.

Stilizált a ház: derékig ér a nádtető, babaméretű a kertkapu - csak a kerti törpék és a Suzuki életnagyságú. Ahogy a ház és környezete, úgy a jelmezek is a piros és a zöld visszataszító árnyalatainak a fehér által is kibékíthetetlen diszharmóniáját hordozzák. A díszlet stilizáltsága erős kontrasztot ad a dínomdánom hipernaturalista zabálás- és szexjelenetének, melynek során a mértéktelenség minden létező formája megmutatkozik előttünk - nemcsak a malac-péniszálarc mögé rejtező Bíró (Orth Péter) és Jegyző (László Attila) esik neki az étel- és italfogyasztás (hús-hús-pálinka-hús) közben-után a Komaasszonyoknak (Gerlits Réka és Mészáros Piroska), a Kántor (Makranczi Zalán) sem tudja megállni, hogy magáévá tegye az asszonyokon kívül a Szolgát (Földi Ádám), valamint a kertben levő műbárányt.

A szerteágazó ötletkavalkádra épülő előadás, amely az ízléstelenség minden létező formáját próbálja meg hetven percbe sűríteni, az utolsó jelenetben kezd el működni. Eddigre eltűnik a disznótor agresszivitásából kibontott színpadi világképből az erőszak korábban igen nagy számban felvonultatott minden formája - a lelki és fizikai brutalitás, a vetített és gravírozott anyázások és dögöljmegek hada és a stilizált díszletbe sűrített feszültség is. Izgalmas, de visszafogott zene festi alá Lázár Kati puritán szövegét; létrejön az a közeg, amiben az előadás mélyebb dimenziói - így például a népi babona és vallásosság (a kétarcú, forgó Jézus-szoborban megjelenő) abszurd kettőssége - is szóhoz tudnak jutni.

Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor

Nemzeti Színház

Díszlet, jelmez: Antal Csaba

Zene: Márkos Albert

Dramaturg: Várady Zsuzsa

Rendező: Dömötör András

Szereplők: Gazsó György, Herczeg Tamás, Szemenyei János / Szőcs Artúr, Molnár Piroska, Lázár Kati, Stork Natasa, Orth Péter, László Attila, Gerlits Réka, Mészáros Piroska, Makranczi Zalán, Földi Ádám

Az előadásról olvashatók másfajta megközelításek is az interneten:

Pethő Tibor: Disznótoros bomba

Stuber Andrea: Parasztopera

Tarján Tamás: Torfintor

ugr: Orgiaopera

valuska lászló: Ha a világ hurkákkal díszített orgia lenne