Tömény ideológia

Nem volt könnyű dolga Hársing Hilda szövegírónak, mert megszámlálhatatlan feldolgozás, színpadi olvasat ismeretes ugyan Dosztojevszkij regényéből, de alapos narratológiai megfontolás után hamar kiderül, hogy a figurák belső állapotváltozásait, monológjait a publikum számára érthetővé tenni és koherens cselekményt szerkeszteni ebből az alapanyagból bizony nem egyszerű feladat.

A nézőt piszkoszöld falak, a színpad egész szélességében kihúzott ruhaszárítón kombinék, bugyik, alsónadrágok látványa fogadja. A négyzet alakú, könnyedén körbejárható, mégis labirintusszerű tér és az ötletes, dramaturgiai funkcióval bíró világítás nagyszerűen alkalmas a nyomornegyedek, a hónapos szobák és a pétervári utcák hangulatának érzékeltetésére. Átláthatatlan dzsungel ez a játéktér, soha nem lehet tudni, melyik fal, melyik fellógatott ruhanemű mögül bújnak elő a szereplők, így fontos szerepe van az előadás ritmusának biztosításában is.

Forrás: ujszinhaz.hu

Szabó Máté rendezőt nem érdekli a detektív és a tettes közötti macska-egér harc, az elkövető nyaka körül egyre szűkebbre szoruló hurok, a baltával elkövetett gyilkosságok rémségei. Az előadás főszereplője a körülmények hatására utcalánnyá váló Szonya, valamint az ő családja: az alkoholista édesapa, a tüdőbeteg mostohaanya. A rendezés érezhetően szívesen bíbelődik a colour locale megteremtésével, de aligha hiszem, hogy ez lenne a végcél.  A középpontban az a feszültség áll, ami az eszme, az ideológia elméleti és gyakorlati megvalósulása között mutatkozik. Lebezjatnyikov előszeretettel papol az általa alapítandó kommuna szükségességéről, a nők megítéléséről a jövő társadalmában, de egy vita során súlyosan bántalmazza Katyerinát. Luzsin az evangéliumi tanítás helyett az érdekérvényesítő jóságban hisz, ám teljesen jogtalanul rágalmazza meg Szonyát lopással. Raszkolnyikov felülemelkedne az erkölcsi normákon, kiválasztott szeretne lenni, mint Napóleon, de már az első akadálynál, egy tüdőbajos, gonosz vénasszony meggyilkolásánál csúnyán összeomlik. Valóságos enciklopédiát kapunk a XIX. század második felétől egészen napjainkig ható társadalomalakító elképzelésekről a tolsztoji anarchizmustól Fourier utópista szocialista államáig.

A színészi alakításokról általában elmondhatók, hogy puritánok és eszköztelenek, kevés mozdulattal sokat mondanak. A belsőben végbemenő változásokat, érzelemkitöréseket érzékletesen hangsúlyozzák a test jelei: Raszkolnyikov gyulladt, vérvörös szeme, Katyerina lázrózsás arca, Marmeladov hordószerű hasa. Fodor Annamária arckifejezése akár az ikonokon látható szenteké. Kezdetben rebbenő tekintetű, majd fokozatosan érett nővé váló Szonyájáról a színésznő hol lassuló, hol gyorsuló lélegzetvételei mondják el a legtöbbet. Pokorny Lia tágra nyílt szemű, határozott kézmozdulatú Katyerinája pontos képet rajzol a személyiség szétesésének folyamatáról. Huszár Zsolt nagyszerű Lebezjatnyikova elvakult, önreflexióra képtelen, valóságtól elszakadt könyvember. Hittérítő forradalmár, aki tűzön-vízen keresztül hirdeti az igét. Kovács Krisztián Raszkolnyikovot nagy belső átéléssel játssza, az első felvonásban inkább passzív szemlélő, akinek tekintete főleg akkor éget, ha csak figyeli az eseményeket.

Az alaposan átgondolt, érvényes esztétikai minőséget jelentő előadás legszebb jelenete az utolsó: Raszkolnyikov elindul a rendőrségre, hogy feladja magát, s amíg körbe-körbe jár, lassan mindent elborít a köd.

Szonya

Új Színház

Szöveg: Hársing Hilda

Díszlet: Zeke Edit

Jelmez: Balla Ildikó

Rendező: Szabó Máté

Szereplők: Fodor Annamária, Almási Sándor, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Papp Zoltán, Pokorny Lia, Tordai Teri, Horváth Laura/Karnics Krisztina, Mezősi Mika/Horváth Joci, Liptai Dorottya/Bajkó-Köves Gréti/Nagy Nesika