Színház a nyárban

A független színházak legnagyobb magyarországi fesztiválja idén is számos méltán elismert produkciónak adott otthont. A hazai előadók mellett külföldi társulatokkal is találkozhattak a nézők: a Niv Shienfeld and Oren Laor Dance Projects Izraelből érkezett. Bolondok hajója című előadásuk három, fizikumában és szellemiségében is teljesen eltérő, egymástól elszigetelt karaktert mutat be. A táncosok fokozatosan lépnek kapcsolatba egymással, fokozatosan merészkednek ki saját világukból, és tárják föl az alkalmazkodni nem tudó személyiségek találkozásában rejlő feszültségeket. Mindannyian igénylik a figyelmet, a probléma csak az, hogy egyikük sem túl jó a figyelem viszonzásában. A darab humoros, játékos szellemiségének köszönhetően hálás közönségre talált a fesztiválozók között, és jól illeszkedett a magyar táncelőadások többnyire szintén könnyed sorába.

A jobb futók a Bolondok hajója után még pont átérhettek a Kisszínházba, az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád Igenis, miniszterelnök úr! című darabjára. Znamenák István két részben előadott válságkomédiája valószínűleg minden időben és helyen megtalálná a maga közönségét – hiszen poénjai telitalálatok bárkinél, aki kicsit is követi az aktuális politikai csatározásokat –, de most, Szegeden elég volt csak kiejteni a „kerítés" szót a közönség viharos reakciójához. Az Átrium Film-Színház egy másik együttműködésből született előadást is hozott a fesztiválra, melynek jegyeiért szintén komoly futóversenyt rendeztek a nézők a szegedi belvárosban – a kívülállók nem kis derültségére. A Pintér Béla Társulat Bárkibármikor című darabja többszörösen idézőjelbe teszi a minket körülvevő világot, az életet, a várost, és – egy ilyen fesztiválon különösen jólesik ez – magát a színházat is, ami csak addig tart, ameddig el nem múlik az „Élet", a „Remény" vagy a „Jövő" nevű dizájnerdrogok hatása.

Bűn és bűnhődés - Forte Társulat

A fesztiválon komoly erőkkel képviselte magát a kortárs tánc és a fizikai színház is. A Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület közösen állította színpadra Kleist Kohlhaas című darabját. A fesztivál Kritikus szekciójának vezetői Hegymegi Máté rendezését egyhangúan a fesztivál legkiemelkedőbb előadásának ítélték. A hét egyik legnagyobb lélegzetvételű előadása a Forte Társulat és a Szkéné Színház darabja, a Bűn és bűnhődés, mely a Horváth Csabától megszokott lendülettel ötvözi a mozgás és a prózai színház adta lehetőségeket. A közel három és fél órás darab alatt végig feszes szerkesztés, a regényhez hű, de friss monológok, egyszerű, de ötletes színpadkép nyűgözte le azokat a nézőket, akik a tikkasztó meleg ellenére éber figyelemmel kísérték végig az előadást. Megérte az erőfeszítés: Dosztojevszkij regényét színpadra állítani merész vállalkozás, de a bravúros rendezés az előadást a fesztivál egyik fénypontjává emelte. A nézők még a darab szünetében sem unatkoztak: a Régi Zsinagóga udvarán ekkor lépett fel a Bandart Production You-Topia – az erő benned van című performanszával, melyben a hősnő egy hatalmas, falra vetített, digitális kézzel harcol a női egyenjogúságért és önállóságért. Egyértelmű üzenet, játékos megvalósítás és digitális trükkök: egy kis pihenés, mielőtt visszamennénk a sok koncentrációt igénylő, de annál összetettebb darabra.

Hegymegi Máté tréningje

A Duda Éva Társulat ösztönös energiával hódította meg Outbreak című darabjával az Újszegedi Szabadtéri Színpadot – még a szállingózó denevérek sem rontottak a hatáson. Könnyed balett, tangó és valami, ami leginkább egy éjjeli mulató repertoárjába illik: három páros, balett, csipke és alig takaró necc-ruhákban. Az előadás során egyre jobban eltűnnek a beazonosítható táncelemek, és nyers szexuális gesztusokra korlátozódik a táncosok mozgása, hogy a darab végül a teljes kiégésben és reménytelenségben oldódjon fel, ahogy az egyik táncosnő ki is fejti keserű monológjában: „egy vak országban élsz, egy vak városban, vak emberek között, vak munkával, egy vak időben, tele vak jövővel".

A fesztivál többi táncelőadása ezt a kiégettséget látszott ellensúlyozni: viccesek voltak, életvidámak és pozitívak, bár más-más módon. Fülöp László „there's an elephant in every room..." című darabja puritán térben, egyszerű fényekkel és tiszta tánccal bájolja el a nézőket, míg Molnár Csaba Dekameronjának táncosai önazonos, elégedett kirakatbábukként tartottak díszszemlét életünk tárgyai, szentségei, fura szokásai és jelenetei fölött, felhasználva a fogyasztói társadalom valamennyi kacatját. Teázgatás a kandalló mellett, sátrazás a parton, pornónézés a neten, a fekete hattyú szólója (férfitáncossal), sztriptíz és templomi ének, Tavaszi áldozat és fitnesz edzés – minden ítélkezés nélkül. A darab értelmezési keretéhez külön hozzátett, hogy mindez a Régi Zsinagóga szakrális terében kapott helyet.

Az idei fesztivál díszvendége, a k2 Színház több darabbal és egy workshop-vezetéssel is készült. Züfec című előadásuknak köszönhettük a hét legviccesebb pillanatait, és bár a poénokat csak a színházi világ bennfentesei érthették meg teljes mélységükben, a darab minden néző számára maradandó élményt jelenthetett. A nézőtér hangulatát mindenesetre meghatározta, hogy a fesztivál idejére számos gyakorlott színházlátogató gyűlt össze Szegeden. Az Apátlanok című Platonov-feldolgozásnak viszont sajnos nem vált be a szegedi környezet. A Cooltour Caféban megrendezett négy és fél órás darabot egyszerűen nézhetetlenné tette a hőség és a levegőtlenség, amin hiába próbáltak ventillátorokkal javítani a szervezők. A más környezetben is nézőpróbáló dráma ezen a helyszínen minden vonzerejét elvesztette.

Benkó Bence és Fábián Péter tréningje

Három workshop egészítette ki a fesztivál programját. A fiatal művészhallgatók Urbán András, Hegymegi Máté, valamint Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével gondolták újra Kleist, illetve Moliére Amphitryon cím drámáját. A három csoport az egy hét alatt három teljesen eltérő megközelítésben nyúlt a darabhoz. Urbán András párhuzamba állította a szereplők konfliktusait a fiatalokat érintő aktuális problémákkal, és egy színpadias elemekben bővelkedő, látványos produkciót alkotott meg csoportjával. Benkó Bence és Fábián Péter egy egyedi játékszabály mentén irányították a csoport dinamikáját, melynek lényege a résztvevők közti hatalmi viszonyok, irányítás és irányíthatóság, dominancia vizsgálata, eredményként pedig mindennek absztrakt mozgásba fogalmazása a színpadon. Hegymegi Máté csoportja a fizikai színház eszközeivel csoportjelenetekben, triókban és duókban dolgozta fel a darab szereplőinek kapcsolat- és konfliktusrendszerét, mélyen értelmezve az eredeti drámát. A hét végén megrendezett workshop-bemutatók arról tanúskodtak, hogy mindhárom csoport lelkesen és kreatívan vett részt a munkában, és hogy a három teljesen eltérő megközelítésben mindenki megtalálhatta a hozzá legközelebb állót. A neves művészek által vezetett műhelymunka a fesztivál egyik legígéretesebb hagyománya, amely óriási tapasztalattal gazdagíthatja a színházi világ felnövekvő, új nemzedékeit.

Urbán András műhelymunkája