Ismét összemosolygunk az ősz hölggyel, amíg arra várok, hogy a jegyszedők beengedjenek a Régi Zsinagógába. Már tegnap és tegnap előtt is egymás mellett álltunk a sorban a Kisszínház előtt, és találkoztunk a Belvárosi Moziban is a Kritikus szekción. Barátságos hangulatban, és egyre több ismerős arc között telt a 25. jubileumi THEALTER fesztivál, ami a nagy nyári meleg ellenére is rengeteg nézőt vonzott Szegedre.
A kisszámú fesztiválozók lelkesedése és hite öt napon keresztül tanúbizonyságot tesz összetartozásukról. Ahol a monnyonle fotontorpedói tépnek darabokra és a család valami klónozásból és tamagocsiból megértett furcsa szmötyi, szükség van ilyen napokra.
Búcsúzik a fesztivál. Szombat délután a városban sétálva már csak néhány színes aszfaltrajz emlékeztet a VIDORra. A Kossuth térről egy éjszaka alatt eltűnt a koncertszínpad, nincsenek már mutatványosok, utcazenészek, nem sétálgatnak lassított menetben fura figurák (két alak egy nadrágban, egy fehér és fekete angyal, egy bizarr pár). Élő szobrokat is már csak a színház előtt látni (miközben az emeletről a rézfúvós együttes muzsikál), mert a színházi versenyprogram még szombaton is tart.
Lassan vége a nyárnak, ma van az utolsó napja (legalább is a naptár szerint). Búcsúzkodik lassan a fesztivál is. A nagy vetítővásznat leszerelték a városháza homlokzatáról, ma már nincs filmvetítés, cserébe van viszont két koncert. És a Katona József Színház és a Budaörsi Játékszín vendégjátékával folytatódik a színházi program is.
A VIDOR fesztivál színházi programjában nemcsak arra láttunk példát, hogy miképp válhat a művészet mulatságossá (legfőképpen a Buborékokban és a Bányavirágban), hanem arra is, hogy milyen hiányérzeteket kelthet egy előadás, ha csupán csak szórakoztatni akar, és kikerüli azokat a művészi lehetőségeket, amelyek a színpadra állított anyagban vannak.
A koppenhágai Metropolis – bár alcíme úgy hangzik, hogy „a városi művészetek fesztiválja” – nem csupán művészeti seregszemle, hanem egyszersmind laboratórium is, s e kettős vállalkozás a „kreatív város fejlesztését” fogalmazta meg célkitűzésként.
Szórakoztató előadásokkal folytatódott a VIDOR színházi és filmes programja, amely véletlenszerűen most is tematikus összeállítássá kerekedett, hiszen mind a főtéren vetített Sose halunk meg, mind a nagyszínpadon játszott A nagy négyes, mind a kamarában bemutatott Hajrá, Háry a hazugságokról, önálltatásokról, jótékony élethazugságokról szólt.
Az amszterdami Over Het IJ Fesztivál helyszínspecifikusságát nem is annyira az egyes produkciók helyspecifikus jellegének köszönheti, hanem annak, hogy maga a rendezvény – immár 19 éve – következetesen a holland főváros egy különleges területét, a belvárostól északra fekvő, valaha ipari kikötőként és gyártelepként funkcionáló NDSM rakpartot használja. A meghívott produkciók, akár kifejezetten a helyszínre készülnek, akár „csupán” adaptálják oda az alkotók, reflektálnak a helyszínre, annak fizikai adottságaira, múltjára, hajdani funkciójára, a vele kapcsolatos társadalmi előítéletekre.
A VIDOR olcsó kommerszet messze kerülő, igényes válogatását jellemzi, hogy a Vidámság és Derű Országos Szemléjének ötödik napján – paradox módon – a reménytelenség vált a fő témává. A színházi és a filmes programban is falusi környezetben játszódó, a reménytelenség vidékeit bemutató művek kerültek bemutatására. De ekkor is a nevetés maradt a főszereplő, ugyanis mind a Bányavirág, mind a Portugál, de még a Legényanya is arra tesz kísérletet, hogy miképp lehet kikacagni a kilátástalanságot, s ezzel valahogy túl is lépni rajta.
Vasárnap délután még szinte elviselhetetlen forróságban hallgattuk a Korzó színpadon a Kaláka együttes gyermekműsorát, de este, Herczku Ágnes koncertje alatt kisöpörte a szél a meleget a városból, így hétfő este már pulóverben ültünk a Kaláka felnőtt műsorán a Kossuth téren.
A koncertek mellett folytatódott a Kossuth téren a retró filmszemle, és a színházi versenyprogram is új előadásokat mutatott be. Közben zajlanak a gyerekszínházi és utcaszínházi programok is. Teljes gőzzel zajlik a fesztivál, miközben tovább tombol a nyár.
Nemcsak a nyár tombol Nyíregyházán (a hőmérő árnyékban 37 fokot mutat), hanem a második nap teljes sebességre kapcsolt a fesztivál is. Megelevenedett a belváros, az esti nagy koncert és filmvetítés mellett délutáni koncertek is zajlanak a Korzó színpadon, és elkezdődött a színházi versenyprogram is.