Szabadka
Rémtettek dokumentumai
Brestyánszki B. R.: Vörös – Katona József Színház és Szabadkai Népszínház
A XX. század történelme rémítően gazdag tragédiákban. Nemcsak a szervezett népirtások örökre belénk égett szörnyűségeiben, de a háborús borzalmak „melléktermékeiként” (vagy akár azoktól függetlenül) elkövetett gaztettekben is. S mivel ez utóbbiak jelentős része szélesebb körben inkább csak homályosan ismert, sajnálatos módon kiapadhatatlan ihlető forrásként szolgálhat azok számára, akik a homályban maradt borzalmakkal kívánják szembesíteni az arra fogékonyakat.
Reménytelenül
Csehov: Cseresznyéskert – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Két másik produkció mellett Bérczes László rendezésével vendégszerepelt a József Attila Színházban a szabadkai magyar társulat. A Cseresznyéskert az ő változatukban a színházról szólt. És arról a reménytelenségről, ami a színházat, a kultúrát, a társadalmat, egyáltalán az egész életünket átlengi manapság.
Ürességgel teli pohár
Ibsen: Nóra – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Nóra-előadása – a dráma eredeti címére utalva – egy virágmintás selyemfalú babaházban játszódik, gyerekek helyett is babákkal és egy bábuit játékkancsóból levegővel itató Nórával. Ám a látszat ellenére nem ez az agyonhasznált ötlet adja az előadás gerincét, hanem Szekeres Csaba rendező alaposan végiggondolt dráma(át)értelmezése.
Nóraátállítás
Ibsen: Nóra – Jászai Mari Színház, Tatabánya; Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Kiélezett választási szituációba kerül Henrik Ibsen talán leghíresebb drámájának címszereplője, Nóra. Mint ahogy választás elé kerülnek a klasszikus mű színpadra állítói is, hogy miképp ábrázolják ma a ezt a történetet. Kovács Bálint két Nóra előadást mutat be: a tatabányai Jászai Mari Színház produkcióját Guelmino Sándor rendezte, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával Szekeres Csaba vitte színre a művet.
Gézagyerek az arénában
Háy János: A Gézagyerek - Népszínház, Szabadka
Számomra Háy János A Gézagyerek című kétrészes istendrámája éppen úgy a magyar drámairodalom alapszövege, mint Örkény István Tótékja, Spiró Györgytől a Csirkefej vagy Szakonyi Károlytól az Adáshiba. (A sor, bár véges, természetesen folytatható Szép Ernő, Szomory Dezső, Füst Milán, Csáth Géza és mások műveivel, napjainkig, tetszés szerint.) S hogy egyre inkább az, bizonyítja: egyszeri hallás vagy olvasás után szinte fejből mondjuk, annyira ismerős.
