Osztrovszkij drámája olyan sokrétű mestermű, amely örökérvényű alapgondolatai révén kivételesen sok értelmezési lehetőséget kínál, és amelynek figurái úgy vannak megírva, hogy bármelyikük sorsára teljes előadásokat lehet építeni. Voltaképpen meglepő, hogy ennek ellenére is születnek belőle semmitmondó feldolgozások.
Határozott műsorpolitikára utal, hogy a székesfehérvári színház idei első prózai bemutatójaként kortárs magyar drámát tűzött műsorra. Az pedig kifejezett bátorságra vall, hogy az előadást a nagyszínpadon vitték színre, ritkán történik meg ilyesmi kortárs drámával. A vállalkozás merészsége azonban a csapdáit is magában rejti.
Halmazállapotok. Szilárd, folyékony, gáz. És plazma! A negyedik halmazállapot, amely ionizált elektronok keverékeként vezeti az elektromosságot, és kölcsönhatásba lép az elektromágneses terekkel. A fizikusok szerint ilyen a látható világegyetem 99%-a. Garaczi László szerint pedig ilyen állapotban leledzik emberi világunk, jelen korunk is. Minden plazmaszerűen változó. Az értékek, a viszonyok, a személyiségek, az emberi kapcsolatok és történeteik. A Plazma című színdarab egy folytonos alakulásban lévő és bizonytalan világot tapint ki, ahol minden kavarog, kisül, nyúlik, átfolyik és kölcsönhat.