A Reflex2 Nemzetközi Színházi Biennálét a bukaresti Bulandra társulat Háztűznéző című darabja zárta. A 2003 óta folyamatosan játszott előadás rendezője Jurij Kordonszkij, aki Lev Dogyin színészeként és rendezőjeként az orosz realista iskolán nőtt fel. Bár követi a színpadi realizmus hagyományait, valóságot megcélozó rendezői világába szürreális elemek is beépülnek: játék a transzcendens világgal, az álommal, képzelettel.
A bukaresti Act Színház Absolut című előadását Alexandru Dabija rendezte. A fő és egyetlen szerepet, a színházi és filmszínészként is jól ismert, megannyi shakespeare-i címszerepet (Hamlet, III. Richárd, IV. Henrik) maga mögött tudó Marcel Iures alakította, aki egy grandiózus one man show-t varázsolt a sepsiszentgyörgyi színházi fesztivál kamaratermébe.
Egy keleti mondás szerint, aki nevetni tud azokon a dolgokon, amit mindenki komolynak gondol, komolynak tudja venni azokat a dolgokat, amiken az egész világ nevet. Ez annak köszönhető, hogy az abszolút józanságban van valami embertelen, valami a viaszbábuk görcsösségéből, valami az ablakok mögött ülő (egykori) ügyintézők rikoltozásából, azon utasok héjatekintetéből, akiknek lábára épp most léptek rá egy zsúfolt autóbuszon. A mosoly hiánya néha a természetesség hiányának egyik tünete lehet.
Szokatlan módon indítja Oskaras Koršunovas a Hamletet. A shakespeare-i első jelenet elé beillesztett előjátékban a színészek a közönségnek háttal, egységesen fekete ruhában ülnek tükrös, fehér öltözőszekrényükkel szemközt, és sorra felhangzik, majd kaotikussá fokozódik kiáltásuk: Ki vagy te?
Mennyi vidámságot vesz el a politika az emberektől? Azt hiszem, ma legtöbbször, ha a politikusok tetteiről hallunk, a reakciónk: „Ó, nem...” Azonban a budapesti Örkény István Színház János király előadásának hála, a politikát igencsak mulatságosnak találhatjuk.