Izgalmasabb némán beszélni a szerelemről, hiszen nincsenek már olyan szavak, amelyek újat tudnának mondani róla. A sepsiszentgyörgyi M-Stúdió Romeo & Juliája tánccal, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Amor Omniája árnyjátékkal, mozgással próbálta új megközelítésbe helyezni az örök, mégis kicsit elcsépelt szerelem-témát. Mindkét társulatnak összejött.
Tamási darabjai könnyednek tűnnek, mégis sok csapdát rejtenek magukban. Pinczés István szerint a Tamási-darabok színpadra alkalmazásának egyik veszélye, hogy az előadás felszínes etnográfiai kirakodóvásár lesz. Ha pedig a rendező sajátos irányba próbálja eltolni az értelmezést, félő, hogy akaratlanul is lehántja a műről a költőiséget. A Kisvárdán versenyző három Tamási-előadás mindegyike bizonyos értelemben középutat választott - több-kevesebb sikerrel.
Két társulat is Ödön von Horváth-adaptációt hozott a kisvárdai fesztiválra: az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Mesél a bécsi erdőt, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata pedig a Kasimir és Karoline-t. Mindkét előadás esetében újszerű megközelítésben láthatjuk Ödön von Horváthot, ami az udvarhelyiektől annyira talán nem meglepő, a váradiaktól viszont annál inkább.
A kisvárdai fesztivál negyedik napja két klasszikust is tartogatott a nézők számára: Maeterlinck A kék madár című tündérjátékát és Az ember tragédiáját. A programban ugyan ez szerepelt, de Az ember tragédiája szabadtéri előadás lévén a zuhogó eső miatt elmaradt. A csíkszeredaiak Maeterlinck-adaptációja azonban olyannyira bővelkedett újszerű, működőképes és kevésbé sikerült ötletekben, hogy akár két előadás is gazdálkodhatott volna belőlük.
A kisvárdai fesztivál mögött álló koncepció már huszonegy éve ugyanaz. A válogató csokorba gyűjti a határon túli magyar színházak épp lezárt évadának legizgalmasabb előadásait. Minden produkció csak úgy önmagában van jelen a fesztiválon. Első ránézésre az előadások sehogyan sem viszonyulnak egymáshoz, másodikra azonban néha kirajzolódhatnak bizonyos összefüggések is közöttük.