Mondhatnánk, hogy régimódi, ráérős-történetmesélős előadás a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Conor McPherson A gát című drámájából készült előadás, és igen, az, de ekkor még távol vagyunk az ebből kibontakozó lényegtől. Ami a részletekben, a ráérésben, a figyelem ajándékában, a közelség érzésében bujkál valahol.
Rusznyák Gábor rendezésében 2012 márciusában mutatták be az Antigonét a kaposvári Csiky Gergely Színház Stúdiójában. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb kaposvári bemutatója (a színház archívuma szerint) mindössze tíz előadást ért meg, mielőtt végleg lekerült a műsorról. Az előadást Szűcs Mónika idézi fel.
Bornemisza Péter műve, mely Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából címen jelent meg 1558-ban, újabb átiratban került színre. Ezúttal Háy János dolgozta át mai magyarra színpadra. A szöveg a kaposvári Csiky Gergely Színház számára készült, ahol Horváth Csaba rendezett belőle előadást.
„Amikor két kemény kő ütközik, szikrákat szórnak.” Minden, egy nő és egy férfi végzetes erejű találkozásáról szóló balladának ezek a szikrák adják a fényét, és ha jól van felállítva a farakás, könnyen lángra is kaphat. Kaposváron is effajta tűzcsiholáshoz készültek elő.
Borostás óriáscsecsemők legóznak elpusztított világuk darabkáival – a közös magányban évtizedek óta egymást gyilkoló két testvér balról és jobbról végül a padlóra kerül. Felettük a kereszt, mintha lenne nagybetűs valaki, aki tesz majd nagybetűs valamit. Kegyetlenül fanyar humor.