A Kortársunk Csehov című kiállításhoz kapcsolódik a péntek délutáni beszélgetés. Az egyik legjelentősebb élő magyar színházi rendező pályáján hangsúlyosan volt jelen Csehov. Az 1971 decemberében Szolnokon bemutatott Sirály-rendezését úgy tartja számon a színházi emlékezet, mint az akkor jelentkező új nemzedék egyik programadó előadására. Különösen azért, mert szinte egyidőben, 1971 októberében egy másik fiatal rendező, Zsámbéki Gábor is Sirály-bemutatóval jelentkezett. Ezt a két vidéki előadást a fiatal kritikusgárda szembeállította a középgenerációhoz tartozó Ádám Ottó Sirály-rendezésével, amit a Madách Színházban mutattak be 1972 januárjában.
Kránitz Lajos (Trepljov) és Bodnár Erika (Nyina) Székely Gábor 1971-es szolnoki rendezésében
„Végül is kétféle nézőpontról volt szó, kétféle generáció értékeinek és hibáinak leírásáról" – mondta Székely Gábor a Kortársunk Csehov-kiállítás katalógusaként megjelent kiadványban. „A kritikák többsége szerint a szolnoki és a kaposvári előadás a jelenünket jobban megvilágító, szenvedélyesebb előadás volt. Ádám Ottó rendezése Trigorin és Arkagyina történetére fókuszált, tehát a középgenerációra, a mi előadásunk elsősorban a fiatalokra. Vagyis a két vidéki és a pesti előadások tulajdonképpen másról szóltak, de a stiláris különbségek miatt szembeállíthatók voltak. Talán túlzás, de ezzel a két vidéki előadással kezdődött el a Budapest – Vidék esztétikai háború."
(Székely Gábor a Sirály színpadra állításakor már túl volt néhány fontos, nagy figyelmet keltő rendezésen. Például az 1969 májusában bemutatott Tótékon, aminek sikere után Örkény István neki adta a Macskajáték ősbemutatójának jogát. 1971 januárjában Székely előbb Szolnokon, majd két hónappal később a Pesti Színházban is színpadra állította a Macskajátékot.)
Székely Gábor
Székely Gábor 1974 októberében Csehov művei közül a Három nővért is megrendezte, ugyancsak Szolnokon. (A három nővért Tímár Éva, Csomós Mari és Andai Kati játszotta, Andrejt Piróth Gyula, Natasát Monori Lili.)
Székely harmadik Csehov-rendezésére csak 1996 májusában került sor az Új Színházban. Ekkor az Ivanovot állította színre (a címszerepben Cserhalmi Györggyel, a további fontos szerepekben Sinkó Lászlóval, Csomós Marival, Tóth Ildikóval, Marozsán Erikával, László Zsolttal, Széles Lászlóval és Lázár Katival).
„Első Csehov-rendezésem genezise, talán még a főiskolán, Gyárfás Miklós tanár úr dramaturgia óráján lehetett" – mesélte a már idézett kiadványban Székely Gábor. „Ő tanította a dramaturgiát a párhuzamos rendezői osztályoknak is, ahová Zsámbéki [Gábor] is járt. Vele elemeztünk először Csehov-darabokat. Az Ivanovot például egyszerre olvasta mind a két osztály, és akkor Zsámbéki és én egymásnak feszültünk, hogy ki mit képvisel, hogy mit akart kifejezni megírásakor ezzel a darabbal és hogy mi most mit tartunk mindebből fontosnak. Talán Csehov szeretete és egy-egy ilyen műnek az alapos ismerete volt a kiindulópont." (Zsámbéki 1977 októberében rendezte meg Kaposvárott az Ivanovot.)
Egy huszadik századi, már-már klasszikusnak számító drámaíró magyar színpadokon viszonylag gyakran játszott művét mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban. Dürrenmatt (1921–1990) 1961-ben írta A fizikusokat.
Dürrenmatt 21 tételt fűzött a darabhoz. Az első tétele így szól: „A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet." „E tételben benne van a darab első paradoxona: A fizikusok tételdráma a javából, s az a krimiszerű történet, amit elmond, rendkívül humánus gondolat – a tudomány felelősségének – megérzékítésére szolgál" – írta egy 1984-es bemutató kapcsán Kovács Dezső. „Majdnem illusztrációt mondtam, bár azt hiszem, a profi színpadi szerző Dürrenmatt-tól távol áll az illusztratív ábrázolás, még ha ebben a művében nem is éri el azt a sziporkázó szellemességet a történetmondás során, ami, mondjuk Az öreg hölgy látogatása vagy A nagy Romulus dialógusait jellemzi."
Friedrich Dürrenmatt
Később a kritikus így beszél a szerepek paradoxonairól: „normális fizikusok titkosszolgálati ügynökként bolond fizikusokat játszanak meg a bolondokházában. Őrült doktorkisasszony épeszű főnénit alakít ugyanott, csak hogy megkaparintsa a normális őrültek titkát. Épelméjű felügyelő az épelméjűekkel zsúfolt diliházba lépve egyszerűen megbolondul. »A világ bolondokháza« stb. A játék, az egymásba gubancolódó színlelések hálója ezekre a paradoxonokra épül. Dürrenmatt, végső soron, pazar lehetőségeket kínál a színjátszásra..."
A fizikusokat az ősbemutatója után mindössze három évvel, 1965-ben mutatták be először magyarul, a Vígszínházban. A Horvai István rendezte előadás főszerepeit Bulla Elma, Sulyok Mária, Darvas Iván, Tomanek Nándor és Várkonyi Zoltán játszotta. Fontos bemutató volt az 1984-es előadás a Nemzeti Színházban, amelynek főszerepeit Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Őze Lajos és Törőcsik Mari játszotta. A rendező Szurdi Miklós volt.
Vidéken is sokfelé játszották a darabot, bemutatták Győrben (1980), Veszprémben (1984), Kecskeméten (1989), Debrecenben (1991), Békéscsabán (1997), játszották a határon túl, Sepsiszentgyörgyön (2011) és Kolozsvárott. Játszotta a Forte társulat is (Horváth Csaba rendezésében 2009-ben. Legutóbb Veszprémben került színre, 2015-ben Dömölky János egyik utolsó színpadi rendezése volt.
Józsa Richárd, Darabont Mikold, Széll Horváth Lajos és Köles Ferenc a pécsi előadásban
Most a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozott a darab színrevitelére. (Pécsett volt a darab második magyar bemutatója. Az 1970-es előadást Sík Ferenc rendezte és Győri Emil, ifj Kőmíves Sándor, Baracsi Ferenc és Pásztor Erzsi játszotta a főszerepeket.) A mostani pécsi előadást Keszég László rendezi, az előadás főszereplői Darabont Mikold, Józsa Richárd, Széll Horváth Lajos, Köles Ferenc, Füsti Molnár Éva.
Új kortárs magyar dráma bemutatóját tartják szombaton este Miskolcon. Mikó Csaba több jelentős dráma és nagy sikerű színházi adaptáció szerzője. Most kifejezetten a miskolci színház felkérésére írt darabot.
Mikó Csaba
Béres Attila, a színház igazgatója, egyúttal az előadás rendezője minderről azt mondta, hogy kifejezetten olyan művet kértek, amely Miskolcról szól, amelyet a város múltja és jelene inspirált. Mikó Csaba nem miskolciként, hanem hosszas kutatómunka eredményeként írta meg az Agavét. „A darabból készült előadás a sok-sok ismerős motívum és utalás mellett, azt hiszem, meg tud fogalmazni egy általános és mélyről jövő igazságot a túlélni vágyásról és a túlélni tudásról, ami ezt a várost jellemzi. A történet egyik szála mesei-mitikus, ettől könnyed és humoros a keret, a másik szála pedig egy családtörténet, melyet fájdalmasan befolyásoltak az utóbbi két-három évtized gazdasági-demográfiai változásai. Bízom benne, hogy mindazok, akik megnézik az Agavét, nem csak ismerős, de ismerőssége okán mélyen megérintő előadást látnak majd" – mondta Béres Attila.
Mészöly Anna és Bodoky Márk a miskolci előadásban
A darab és az előadás ajánlója így szól: „Miskolc, 2017 augusztusa. A tizennyolcéves Márk épp indulna Budapestre – vagy még messzebb –, talán pár évre, talán örökre. Mindegy is, csak el innen. Az indulást azonban váratlan akadály késlelteti: megismeri Annát és családját, és csapdába kerül hatalmas házukban. De kik is valójában ezek az emberek, miért tartják itt Márkot minden erejükkel? És mit rejtegetnek a pincében?"
A miskolci bemutató főszerepeit Nádasy Erika, Mészöly Anna, Bodoky Márk, Keresztes Sándor, Rusznák Adrienn játssza.
Gyerekszínházi bemutatót tartanak szombat délután Budaörsön. 1976-ban jelent meg Lázár Ervin (1936–2006) Bikfi-bukfenc-bukferenc című mesekönyve, amely hat mesét tartalmazott. Később újabb történetekkel bővült a Négyszögletű Kerek Erdő mitológiája, az ilyen című gyűjteményt először 1985-ben adták ki. A kiadvány a következő évben elnyerte Az év gyerekkönyve díjat is. (A mesekönyv itt olvasható.)
Lázár Ervin 1989-ben
Lázár Ervin meséi nemcsak olvasva váltak népszerűvé, hanem színpadra is sűrűn kerültek. A gyerekszínjátszók szinte állandóan játszanak Lázár Ervin-meséket. De gyerekszínházi előadások is születnek műveiből. Például 1985-ben Kecskeméten került színre a Gyere haza, Mikkamakka. (Az előadást Galkó Balázs rendezte.) 2001-ben Kaposvárott állították színre A Négyszögletű Kerek Erdő meséit. (A Bodor Erzsébet rendezte előadásban például Mikkamakkát Anger Zsolt, Nagy Zoárdot Karácsony Tamás, Bruckner Szigfridet Lugosi György, Vacskamatit Csonka Ibolya játszotta.) Később bemutatták a történeteket Szatmárnémetiben, Székesfehérvárott, a Főnix Színházi Műhelyben, a Madách Színházban, a celldömölki Soltis Színházban, Szolnokon, Tatabányán.
Most Budaörsön Simon Balázs rendezésében mutatják be Lázár Ervin meséit. Az előadás ajánlója ezt írja: „Ha volna tanulsága a Négyszögletű Kerek Erdő történetének, hát ez lenne: hogy a gonosz nevetséges – és minél inkább fenekedik a gonosz, annál nevetségesebb. Ami tanulságnak, lássuk be, elég veszélyes: de szerencsére nincs tanulsága a történetnek, illetve történeteknek, ezek csak történetek, amelyek megestek – vagy majdnem megestek, ami olyan, mintha meg is estek volna. Történetek, amelyek végén valahogy, minden különösebb hókuszpókusz, csoda és hasonló szélhámosságok nélkül, kizárólag a józan ész segítségével, mégiscsak győz a jó, az igazság – és minden rendbe jön.
A budaörsi előadás plakátja
A való életben persze egyáltalán nem így van: de, sugallják, mondják, kiabálják lelkendezve a Négyszögletű Kerek Erdő lakosai – akik nem is őslakosok, bevándorlóak mind, egytől egyig, a való élet elviselhetetlenül közönséges szabályai elől menekültek ide – mi lenne, ha legalább egyszer megpróbálnánk úgy tenni, mintha így lenne?"
Az előadás főszerepeit Bőröndi Bende, Ladányi Júlia, Bregyán Péter, Spolarics Andrea, Bohoczki Sára, Illyés Róbert, Chován Gábor játsszák.
Két fontos bábszínházi előadás felújítására is sor kerül a hétvégén.
Debrecenben Bartal Kiss Rita rendező és Horváth Mária tervező közös munkáját, a Boldog képeket újítják fel. A 2012-ben készült „előadást egy a Néprajzi Múzeum kiállításából készült fényképalbum inspirálta: a palóc vidék alján található Boldog sajátos népviselete, élő néphagyománya az 1930-as évektől a fotóművészet tárgya lett".
Ezek a fényképek inspirálták az előadás látványvilágát. „Az előadás képiségében nagyon következetes és komplex jelrendszerrel dolgozik, amelynek forrása a magyar népi kultúra és a katolikus hit Palócföldön egymásba itatódott szimbólumrendszere. Ezt a látványvilágot egészíti ki Bakos Árpád (szintén múltból merítő, magyar népzenei motívumokat idéző) zenéje, amely szintén hangsúlyos összetevő: nemcsak aláfesti a jeleneteket, hanem egy-egy újabb dallam az események továbblendítője is, s erős hangulatteremtő hatással is bír" – írta az előadásról az Ellenfényben Sinka Judit.
A Vojtina Boldog képek című előadása
„Bartal Kiss Rita nagy ellentétpárok (élet-halál, születés-elmúlás, fiatalság-öregség) kontrasztjában dolgozta fel az előadás címében is jelzett témáit. Egyfelől Boldog múltjának – apró szegmensekből felépülő – idilli képét (a rendező által felvállalt idealizálást jelzi az, amikor a falu egy animációban „elrepül", tehát a valóságtól elrugaszkodik). Azonban mindeközben nemcsak Boldogról, hanem a boldogságról szóló képeket is látunk: a csillagos ég nyugodt szemlélése, a tánc a tavaszi esőben, az első csók megelevenedett élő képei mesélnek létünkről, ahogy a darab címe is ígéri: boldog létünkről. Az előadás gyönyörű látomás egy talán mindenkiben ott rejtőző mítoszi létről."
A szombathelyi Holle anyó
Szombathelyen egy 2011-es előadást újítanak fel. Akkor és most is a Grimm testvérek nyomán Veres András írta a mesejátékot, és ő is rendezte a Holle anyót. A rendező szerette volna elkerülni „a mesén végighúzódó »eszelős didaxist« (Holle anyó a jót bünteti, a rosszat jutalmazza)", például a kesztyűs bábok használatával, amelyben Veres András szerint „eredendően benne rejlik a humor". Kovács Géza igazgató szerint 2011-ben a társulat tagjai még csak ismerkedtek a kesztyűs bábok használatával, most azonban már több tapasztalattal nyúlnak hozzá, bár többen cserélődtek a társulatban. De változatlanul Császár Erika játssza a címszerepet, és változatlanok Boráros Szilárd bábjai is. (Takács Dániel azonban némileg átdolgozta az előadáshoz készített zenéjét.) Az előadás további szereplői Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint és Varga Bori.