Gianina Cărbunariu (1977) a mai kortárs román dráma és színház nemzetközileg is ismert alakja. Első darabját, a Stop the Tempot a bukaresti bemutató után Párizsban, Berlinben, Dublinban, New Yorkban, Isztambulban, Bécsben, Nizzában és Lipcsében is bemutatták. Magyarul először a Yorick Stúdió játszotta Sebestyén Aba rendezésében, majd látható volt a József Attila Színházban is Sztarenki Pál rendezésében.
Gianina Cărbunariu
Második darabját a mady-baby.edut (későbbi címén: Kebab) a londoni Royal Court Színház mutatta be, a Schaubühne Berlin is játszotta, majd Japántól az Egyesült Királyságig, Dániától Görögországig sokfelé bemutatták. 2007-ben a Cărbunariu maga rendezte román előadás vendégszerepelt a Merlinben a Kortárs Drámafesztiválon, később a temesvári magyar társulat és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház is bemutatta (az előbbit B. Fülöp Erzsébet, utóbbit Sztarenki Pál rendezte).
2009-ben a Yorick Stúdió öt román és öt magyar színészével készítette el a 20/20 című előadást, amely a 20 évvel korábban március 20-án lezajlott marosvásárhelyi etnikai összecsapásokról szólt. A drámaíró-rendező irányításával zajló munka azzal kezdődött, hogy interjúkat készítettek az eseményekben részt vevő hétköznapi emberekkel. Alapvetően arra voltak kíváncsiak, hogy magyar és román kisemberek mire és hogyan emlékeznek. Ezekből a beszélgetésekből a próbafolyamat alatt írták meg a dokumentumszínházi előadást.
A következő évben Cărbunariu a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Verespatakról készített (több alkotótárs közreműködésével) dokumentumszínházi előadást.
Artist Talk
A Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál (Divádelná Nitra) hat társulatot kért fel a posztszocialista blokkból arra, hogy a Párhuzamos életek – a 20. század a titkosrendőrség szemével című projekt részeként egy-egy dokumentumszínházi előadást készítsenek. Ennek keretében készült Cărbunariu Nyomtatott nagybetű című előadása, amely a 80-as évek Romániájának egy fiatal hősének állított emléket. Ez az előadás 2014-ben a Trafóban vendégszerepelt.
Most ismét a Trafóban látható egy Cărbunariu-előadás. Az Artist Talk „hat jelenetét egyrészt interjúk ihlették, másrészt különféle közönségtalálkozók, amelyeken az elmúlt két évben itthon vagy külföldön részt vettem" – mondta a drámaíró-rendező. „Annak ellenére, hogy a valóságos személyekkel való hasonlóság nem a véletlen műve, ennek a fikciónak nem célja az, hogy a művészeket különféle diskurzusokkal találtassa. Minket sokkal inkább az érdekelt, hogy mi, akik magunk is részesei vagyunk ennek a rendszernek, megértsük azt, ahogy a művész felelőssége vagy felelőtlensége kisejlik a saját eljárásából és abból a világból is, amelyben él."
A bukaresti ARCUB Kulturális Központ és a román Piese Refractare Egyesület előadása angol, román, francia és cseh nyelvű, a Trafóban magyar és angol felirattal látható.
Az Artist Talk darabváltozata itt olvasható
Yasmina Reza (1959) francia színész, regény- és drámaíró. (Zsidó szülők gyermeke. Apja Oroszországból származó iráni mérnök, üzletember és zongorista, édesanyja pedig budapesti származású hegedűművész.) Első darabja az 1986-os Conversations après un enterrement volt, amelyet magyarul Fények és árnyak címmel mutattak be 1991-ben a József Attila Színház Stúdiószínpadán.
Első nagy sikerét az 1994-es Művészettel aratta, amelyben három barát veszekszik egy modern képzőművészeti alkotáson (amely valószínűleg egy üres vászon), azt is megmutatva, hogy milyen törékenyek is az emberi kapcsolatok. A darab bemutatása óta folyamatosan műsoron van a világ színpadain, több mint 30 nyelvre lefordították, Franciaországban Moliere-díjat nyert, Angliában Laurence Olivier díjat, Amerikában Tony-díjat kapott.
Yasmina Reza
A Művészetet magyarul 1997-ben mutatták be a Katona József Színházban Ascher Tamás rendezésében, Bán János, Haumann Péter, Lukáts Andor főszereplésével. 2007-ben Nyíregyházán is játszották (Léner András rendezésében), 2011-ben a Budaörsi Játékszín is a műsorára tűzte, 2012-ben Kassán is színre került magyarul. 2016-ban a Pinceszínházban és Tatabányán tartottak belőle bemutatót. 2017-ben előbb a Csiki Játékszín, majd a szombathelyi Weöres Sándor tűzte műsorára a Művészetet. Az utóbbi előadást Lukáts Andor rendezte, és Jordán Tamás, Szabó Tibor és Szerémi Zoltán játszotta. (1999-ben angolul a Merlin Színházban is játszották a darabot Magács László rendezésében, 2010-ben Szekszárdon németül is színpadra állították.)
Reza 2000-ben írta az Egy élet háromszor című darabját, amelyet magyarul a Magyar Színház mutatott be 2004-ben (Guelminó Sándor rendezésében). 2016-ban a KV társulat is bemutatta Ördög Tamás rendezésében, Scherer Péter, Terhes Sándor, Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina szereplésével.
A 2004-es Spanyol darab című művét 2017 áprilisában a Pinceszínházban játszottak Réthly Attila rendezésében.
2006-ban született Az öldöklés istene című darabja, amelyet 2007-ben Zürichben, 2008-ban Londonban, 2009-ben New Yorkban mutattak be. Előbb Nestroy-, majd Laurence Olivier-, végül Tony-díjat kapott. 2011-ben Roman Polanski forgatott belőle filmet Kate Winslet, Jodie Foster és Christoph Waltz főszereplésével.
Magyarul a Vígszínház mutatta be 2011-ben Kamondi Zoltán rendezésében, Börcsök Enikő, Epres Attila, Eszenyi Enikő és Kern András szereplésével. 2013-ban a tatabányai Jászai Mari Színház is játszotta Guelminó Sándor rendezésében (Pálfi Kata, Honti György, Major Melinda és Crespo Rodrigo szereplésével).
Szikszai Rémusz, Péterfy Bori, Herczeg Adrienn, Hevér Gábor
Most az Átriumban Mikó Csaba szöveggondozásában Bereczki Csilla rendezi Az öldöklés istenét. A szerepeket Péterfy Bori, Herczeg Adrienn, Szikszai Rémusz és Hevér Gábor játssza. Az előadás ajánlója így ír a darabról: „Két kisfiú játszik a téren, majd egyik kiüti a másiknak a fogát. Négy szülő beszélget egy lakásban, majd kiderül: semmivel sem jobbak, mint a gyermekeik. A francia írónő világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog."
Daniel Kehlmann (1975) a mai német nyelvű irodalom egyik kiemelkedő alakja. Münchenben született, majd 1981-ben a családjával Bécsbe költözött, ahol 1993-tól filozófiát és irodalomtudományt tanult. Disszertációja készítése közben jött rá, hogy mennyire jól megy neki az írás, így áttért a szépirodalomra.
Daniel Kehlmann
Első regényét 1997-ben írta. A Beerholm-illúzió a világ legünnepeltebb mágusáról szól, aki egy tévétorony kilátóteraszán épp arra készül, hogy kilépjen a kétszáz méteres mélység fölé. „Amit tervez, nem öngyilkosság, hanem élete legnagyobb, végső mutatványa, egyenes következménye mindannak, amit megtanult és átélt. Mutatványainak tétje ugyanis a tökéletes illúzió: a varázslat, amely magát a mágust is elvarázsolja."
Első átütő sikerét a 2003-as Én és Kaminskival aratta, amely „lendületes szatíra a szerző kedvenc témáiról: a kortárs művészeti szcéna belterjességéről, az önmegvalósítás lehetőségeiről és a történetek váratlanságáról."
A világhírt Kehlmann számára a 2005-ös A világ fölmérése című regénye hozta el, amelyben két neves tudós, Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss életének történetét meséli el, és közben megismertet bennünket a modern tudomány keletkezésével. (Kehlmann regényei közül magyarul a fentieken túl A hírnév – Regény kilenc történetben (2009), az F (2013) és legújabb könyve, a Tyll (2017) jelent meg.
Petrik Andrea, Rába Roland
Daniel Kehlmann színdarabot is írt, tavaly mutatták be Bécsben a Szenteste című művét, majd Münchenben játszották. Német nyelvterületen kívül először a Hatszín Teátrum mutatja be a darabot. A művet fordította és az előadást rendezte Szilágyi Bálint. A két szerepet Petrik Andrea és Rába Roland játssza. Az előadás ajánlója így szól: „December 24. 22:30. Helyszín: egy kihallgató szoba. Benne Judith, aki állítólag nem tudja, miért van itt. Útban a szüleihez kapták el a rendőrök. És Thomas, aki láthatólag mindent tud róla. Például azt, hogy a nő bombát rejtett el a városban, aminek éjfélkor kell felrobbannia. A kihallgatás egyre feszültebbé válik. Vajon meg lehet-e változtatni a világot? Egyáltalán kell-e? És, ha igen, hogyan? Egy bombával? Az idő a szemünk láttára múlik. Talán ki is futunk belőle."
Pénteken kezdődik a kortárs dráma fesztiválja, amelyet már 12. alkalommal rendeznek meg Debrecenben. Az első esemény a Nyílt Fórum Félmaraton, amelyen születőben lévő színházi szövegek részleteit olvassák fel.
Háy János
A kortárs magyar dráma segeszemléje idén 25 előadást lát vendégül. A DESZKa fesztivál idei díszvendége Háy János. Pénteken este a szabadkai magyar társulat adja elő a Háy-novellák alapján született Kemping című előadását. Szombaton a Rák Jóska című darabját játssza a fesztiválon a dunaújvárosi társulat.
Szombaton még Visky András Porno – Feleségem története című darabjának lengyel nyelvű változatát játssza a Poznańi Nowy Theatre. Ugyancsak különleges előadás az Éljen soká, Regina című produkció, amely két Borsod megyei faluban élő 18 és 60 év közötti nők vallomásai alapján készült, és azt a kérdést vizsgálja, hogy ma Magyarországon mivel jár gyereket vállalni és felnevelni.
Kemping
A Deszka fesztiválon hagyományos módon jelen vannak a gyerekek számára készült produkciók is. Így szombaton a Mesebolt Bábszínház Kicsibácsi, kicsinéni (meg az Imikém) című előadása, vasárnap pedig a Vojtina Bábszínház A virágot lépő lány című produkciója látható.
A fesztivál jövő heti eseményeire a jövő heti ajánlónkban hívjuk fel a figyelmet.
A fesztivál részletes programja
Pénteken és szombaton vendégszerepel a Trafóban a kanadai táncos- és koreográfusnő előadása, amelyet Italo Calvino A nem létező lovag című elbeszélése inspirálta. A szóló- és duett egyveleget Louise Lecavalier (1958) Robert Abubóval együtt adja elő.
Louise Lecavalier
„Louise Lecavalier 18 éves korában, klasszikus- és kortárs tánctanulmányai után találkozott Édouard Lockkal, akivel 18 évig tartott együttműködésük. A szőke táncosnőt fizikai ereje, mesteri előadásmódja és technikája tette a La La La Human Steps meghatározó alakjává, Lock múzsájává. 1999-ben vált meg az azóta megszűnt, legendás társulattól és indult el saját koreográfusi útján" – írja a Trafó ajánlója.
„A színpad egyszerre küzdő- és játéktér, ahol folynak a csaták, jelentékenyek és felejthetők, ahol hősök és antihősök mérik össze erejüket, álmaikat és kiábrándultságaikat az őrült és meghatározhatatlan tánc-kavalkádban" – olvassuk a Battlegroundról.
Egyed Beáta és Cserepes Gyula előadását mutatja be pénteken a MU Színház.
Egyed Beáta tanulmányait a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában végezte, majd a Magyar Táncművészeti Főiskolán folytatta. Szabadúszó táncosként szerepelt többek közt Góbi Rita, Pataky Klári, Fehér Ferenc, Eleonore Valere-Lachky és a Tünet Együttes munkáiban. Saját munkái mellett a Duda Éva Társulattal dolgozott. Újvári Milánnal készítette el A szerelem természete és a Totem és Tabu című előadásokat.
Egyed Beáta
Cserepes Gyula a vajdasági Zentán született, majd a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában és a Budapest Kortárstánc Főiskolán tanult. Ezután a budapesti Közép-európa Táncszínház és a ljubljanai EnKnapGroup táncosa lett. 2012 óta szabadúszó művészként bejárta Európa, Afrika és Közép-Amerika több országát, önálló alkotásait Párizstól Bécsig, Mexikótól Magyarországig több helyen is láthatta a közönség.
Leghíresebb produkciója a Selfy, amely egy interaktív, részvételi-színházi, kortárstánc előadás.
A Late night show „kiindulópontja a tánc és a szexipar (pornográfia, prostitúció, stb.) közti párhuzamok és különbségek" – mondta Cserepes Gyula.
Cserepes Gyula
Az előadás születéséről ezt mesélte: „A készülő előadás próbáit Zágrábban kezdtük el Egyed Beátával, 2018 január végén. A Zagreb Dance Center adott egy hetes rezidens lehetőséget kettőnknek, hogy használjuk a stúdiót és a végén egy nyílt próba formájában megosszuk a helyi szakma képviselőivel a munkánkat. A prezentációnkat követő rövid beszélgetésben hasznos visszajelzéseket kaptunk a horvát nézőktől. Ezekkel az információkkal felvértezve jöttünk Budapestre, ahol a Műhely Alapítvány jóvoltából a Trafó Stúdiójában próbálunk."
„A Late night show egy női és egy férfi táncos duettje, mely a transz állapotán keresztül a szexualitás témakörét tanulmányozza. Cserepes Gyula és Egyed Beáta új darabjában a mozgásminőségen keresztül keres kapcsolódást. Előadásukban az állandó rezgés által minden folyamatosan alakul, a narráció helyett a transzformáció kerül előtérbe" – írja a MU Színház ajánlója.
Az ajánló leadképén Louise Lecavalier: Battleground