Akad az ajtó

Telitalálat A gyáva mint iskolába szánt előadás, és amúgy is. Elég hozzá ajtó, ablak, szék. Ez Krisztián szobája, felvételire készülve ideképzel minket, elmondja, hogyan jött lett le a barnáról, és milyen mélyen volt előtte. Megrázó története jó lehetőség a bármilyen drogról való valóságos párbeszéd megkezdésére, a drogprevenciós tájékoztatókhoz képest sokkal közelebb hozza mindenkihez a problémát. Ezen túl pedig jó terep a függőség, a szenvedélybetegség, a félelmek előli bezárkózás problémáinak artikulálására.

A szöveg sokfelől állt össze dramaturgiailag felépített egésszé. Improvizációk, Surányi Juditnak a Tűcsere programban szerzett tapasztalatai, naplók, tanulmányok. A két színész sok ihletett merített Dettre Gábornak a Felhő a Gangesz felett című filmjéhez forgatott, drogfogyasztókkal készített interjúiból is. Pár szabadvers is van a szövegben, soráthajlásokkal, hangzás- és jelentésasszociációs ugrásokkal. Néha önironikusan hangzanak el, máskor az Akkezdet Phiaira emlékeszető valódi energiával.

Krisztián hozzánk beszél, őszintén meséli a történetét. Pókmászásban legyőzi az egyik első sorban ülő srácot; megkézdezi, tudjuk-e, hogy a barna az a heroin. Mikor apja bejön, ő nem látja a bent ülőket. A srác József Attila egyik versét mondja apja erőszakos unszolására. Frissen, oldottan, próbál beleereszkedni a sorokba. A fatert zavarja, hogy sokat bizdergálja a haját, gesztusait kigúnyolva utánozza, majd hatalmas erővel szavalni kezd. A képek közhelyesek és patetikusak, avítt az előadásmód, pózoló. Két művészetről való gondolkodásmód csap össze a két generáció között.

Az előadás után, ha diákok nézik, van lehetőség egy beszélgetésre, amit Surányi Judit vezet, ilyenkor szó esik a drogfogyasztás hatásairól, a függőségről. Ebbe mi is belekóstolhattunk. Scherer Péter elmondta, mennyire fontos, hogy legyen valódi párbeszéd. Kovács Krisztián  bedob egy mondatot, amit előadás közben csípett el egy gimiben. Fiatal srác a másiknak: nézd meg a csávót, mennyire kész van, jó, hogy mi csak szívunk! Nem csak beszélgetésre, drámafoglalkozásra is lehetősége van a suliknak, ezt Végvári Viktória, a Kolibri színházpedagógusa tartja. Itt a srácoknak lehetőségük van belehelyezkedni a szereplők helyzetébe is, így tapasztalva meg még közelebbről a problémát, hogy aztán átdumálják az élményeket.

Kovács Krisztián lazán és elnyújtva beszél, reakcióidejét szépen lassítja a figura gondolataihoz. Hiteles rohamot mutat be, élete első lopásának története (az Eiffel-toronyból) izgalmasan árnyalja a figurát. Ahogy a kezdő történet is, amiben elmeséli, hogyan lopta ki egy kigyúrt ex-desszantos mindenét az övtáskájából. Az apa erővel próbálkozik áttörni fiában a zárt ajtókat. A napi robot után fáradtan hazajövő figurát  hiteles erőtlen beszéddel  mutatja Scherer, amire ráfeszítve ordít fiával, majd zokog. Komplex képet adva a helyzettel mit kezdeni nem tudó másik félről. Mindkét közös jelenetük kiindulópontja, hogy a srác miért zárja magára az ajtót. Hiszen zárva van, ő nem tud bejönni, hangosan kopog, rángatja veszettül. Mikor a végén Krisztián kimegy a teremből, elsőre ő is azt hiszi, hogy zárva van. Aztán hirtelen megrántja: csak akad. Majd szól a faternak, hogy csináljon vele valamit. Ha könyebben nyílnak az ajtók, nem kell dörömbölni. “Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám.”

A gyáva

Nézőművészeti Kft., Manna Kulturális Egyesület

Alkotók: Kovács Krisztián, Scherer Péter, Surányi Judit, Gyulay Eszter

Rendezte: Scherer Péter

Szereplők: Kovács Krisztián, Scherer Péter

Más is látta:

Zsedényi Balázs: A túlon túl

Ugrai István: Biztosítókötél nélkül