Hógolyó, cukor és Marika

Diótörő – Szegedi Kortárs Balett

Ha karácsony, akkor pompa, meseszerűség és ünnep. Vagyis Diótörő. Csajkovszkij utolsó színpadi művének irodalmi alapját E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje adja. Hoffmann titokzatos és költői mesevilága, az érdekes hangzású zene már az első balett koreográfiában – ami Marius Petipa nevéhez fűződik – is rabul ejtette a nézőket.
Szabó Imola Julianna | 13. 01. 17.

Ezért is lehet, hogy 1892 decembere óta töretlen sikerrel kerül a repertoárra az ünnepekkor. A Szegedi Kortárs Balett feszesre vette a zenét, oldott a karakterek komolyságán, és leporolta a darabról a távolságtartó fennköltséget.

Karácsonyi készülődés az első kép. A gyerekek arctalan, zsákszerű bábukkal táncolnak. Hol a fiúk, hol a lányok masíroznak, ugrálnak el egymás mellett. Közben Marika és testvére, Frici folyton évődik egymással. Akár egy napközi, olyan zsúfolt és hangos az ezüstös tapétájú szoba. Drosselmeyer nagybácsi is megérkezik a karácsonyi ünnepségbe. Minden a feje tetejére áll, amikor a zsákjából előkerülnek a játékok. A sok arctalan zsákbaba már a múlté, helyettük új és izgalmas plüss maci, Barbie, zöldruhás fiú kerül a zsongó gyereksereg kezébe. Marika a fabábut választja magának.

 

diotoro-szkb-1

Képek forrása: szegedikortarsbalett.hu

 

Az igazi kaland csak ezután kezdődik. Marika álom-utazását egy világító csillagokkal teli függöny jelzi, amit Drosselmeyer nagybácsi húz el az alvó lány előtt. Tortavár és tejszínhab, na meg az egerek gonosz játékai várják a csodálkozó Marikát. Juronics nem csak a koreográfiát „modernizálja”. A karakterek is kortárs modellekről mintázódnak. A szép szőke Barbie lány és az Superman hatású fiúbáb mellett a Diótörő tartja csak meg archaikus vonásait. Az egerek punkokként ugrálják el a néptánc jegyekkel fűszerezett koreográfiát. A jelen idejű játék ezzel nem ér véget. A nézőtér és a színpad között folytonos interakció történik. A hópelyhek táncában hógolyó csata veszi kezdetét. A gyerekek lelkesen dobálják vissza a fehér gömböket, vagy éppen kapkodják a magasból az éppen feléjük repülő golyókat. A jutalomcukrok és a sikítás hasonló sikert arat a legkisebbek körében, akik fészkelődés nélkül ülik végig a közel másfél órás előadást.

 

diotoro-szkb-3

 

A meseszerű és játékos jelmezek már felkeltik a gyerekek érdeklődését. Az eredeti Petipa koreográfia a pompázatos díszlet és a markáns látvány jegyében született. Nem hiába, el kellett bűvölni a cári udvart. A díszlet és a jelmez Horányi Júlia nevéhez fűződik, aki kissé fordít ezen a hagyományon, és bohókásan-modern irányba kanyarítja a látványt. Teszi mindezt olyan egyszerű és frappáns elemekkel, mint hatalmas és többfunkciós csomagolódobozok mozgatása a térben, vagy a meghökkentően színes és karakteres jelmezek. A fiúk gombolós kertésznadrágjától Marika narancssárgás parókájáig, túl a hatalmas selyemszerű masnikon minden kicsit eltúlzott. Pont amennyire a képzelet szülné, ha egy gyermek álmodná meg magának a hatalmas Barbie lányt, vagy a lufi-táncost, aki majdnem felemelkedik a levegőbe. Láthatóan pont annyira extrémek a ruhák meg a fejfedők, hogy a táncosok mozgásukban egyáltalán ne legyenek korlátozva. A mozgásanyag helyenként inkább hétköznapi és könnyed, tele egyszerű és játékos mozdulatokkal.

 

diotoro-szkb-2

 

Juronics koreográfiája a lehető legrövidebbre kurtítja Csajkovszkij zenéjét. A közel hetven perces és feszes alapanyagra illeszti rá a táncokat. A cél egyértelműen a gyerekközönség megnyerése és beavatása, nem pedig egy expresszív és látványos koreográfia. Így Marika olyakor visítva rohan fel a nézők közötti lépcsőn, olykor ujjongva rázza a fenekét, mint a diszkóban. Inkább gyermeki és hétköznapi karakterré válik a kislány. Palman Kitti szerethető és hiteles a szerepben. Összekacsint a legkisebbekkel, vagy őszintén ámul a színpadi varázslatokon. Pont, mint bármelyik kislány tenné a zsöllye soraiból. Drosselmeyer nagybácsi szerepében Juronics Tamás bújik meg a maszk mögött. Czár Gergely fabábuja mellett Zsadon Flóra (Anya, Egérkirálynő és Marika alteregója) színpadi jelenléte teszi még izgalmassá az előadást.

A Szegedi Kortárs Balett Diótörője érdekes és szórakoztató próbálkozás a gyerek-táncelőadás műfajára. Egy klasszikus adaptáció, ami kifejezetten érdekes alternatívát mutat a tánc megszeretetéséhez. Táncos és színpadi szempontból is egyszerű, de mégis színes elemekkel építi fel a varázslatot. Gyerekszemmel elbűvölő, felnőttként szórakoztató.

 

 

 

Csajkovszkij: Diótörő

 

Zene: P. I. Csajkovszkij

Fény: Stadler Ferenc

Fejdíszek, maszkok: „Zazzy Design”

Bábok: Tóth Andrea, Kiss Attila Etele

Díszlet, jelmez: Horányi Júlia

Koreográfus: Juronics Tamás

Előadók: Palman Kitti, Czár Gergely, Juronics Tamás, Májer Gábor, Zsadon Flóra, Tarnavölgyi Zoltán, Markovics Ágnes, Hajszán Kitti, Kiss Róbert, Csetényi Vencel, Horváth M. Gergő, Szarvas Krisztina, Tóth Andrea, Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta