Szabad az átjárás

Gimesi Dóra: Tíz emelet boldogság - Mesebolt Bábszínház, Szombathely és Budapest Bábszínház

A Mesebolt Bábszínház a Budapest Bábszínházzal koprodukcióban mutatta be Tíz emelet boldogság című előadását. Gimesi Dóra meséjét (A Csomótündér-kötetből) Veres András írta bábszínpadra.

Ölbei Lívia | 14. 01. 30.

„a Hold egy sápadt kiflivég / és annyi mindent látni még" - akárcsak a szombathelyi színház legutóbbi bemutatójában, Az arab éjszakában, itt is mese és valóság, végtelen és véges szövődik egymásba az arány- és szemléletváltások szép játékában; itt is a társas magányok feloldása, a találkozás és a megértés a tét. Innen nézve izgalmas paradoxon, hogy a Tíz emelet boldogság egyszemélyes előadás (több hasonlót bemutatott a Mesebolt az évadban, ez a legutóbbi főleg igazi bravúrmutatvány). És mint minden jó bábelőadás, a Tíz emelet boldogság is több rétegben tárul föl a közönség előtt: gyereknek és felnőttnek egyaránt tartogat élményt és felfedezést. (A cím ráadásul mindjárt apró ajándék, nem is a mai óvodások szülei, inkább nagyszülei számára: Herskó János Két emelet boldogság című, 1960-as játékfilmjét idézi, talán a hasonló alapszituáció meg a pozitív retro-érzés kedvéért. A mesébe beemelt, a fülünk hallatára újra megszülető Nagy László-töredék – „Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsökhegedűt" – pedig az előadás témájának titkos megfejtését adja meg: Ki viszi át a szerelmet – a túlsó partra?)

Ha a WSSz „felnőtt-meséjében", Az arab éjszakában nem minden ponton sikerül a reális-irreális-mesebeli viszonyának, átjárhatóságának színpadra fogalmazása, a Meseboltban ez a feladat egy pillanatig sem okoz gondot. Hogyan is okozna: a bábszínház – természetéből fakadóan – szüntelenül különféle világokat nyit egymásba, tárgyhasználata úgy ötletes és attraktív, hogy a képzeletet se hagyja magára. „Az óriásokról tudni kell, hogy réges-régen a hegyekben éltek meg az erdőkben éltek, sziklából volt a válluk, mohából a szemöldökük, és szabadon jártak a világban. Fiatal volt még akkor az emberiség, és óriások vigyázták az álmát. (...) Amikor aztán az emberiség cseperedni kezdett, nem kellett már többé vigyázni rá. A világ egyre kisebb lett, az erdők megfogyatkoztak, az óriások pedig beköltöztek a városba. Nem járhattak többé szabadon, lábuk belegyökerezett a földbe, gerincük lépcsőház lett, szemük ablak, mutatóujjuk villámhárító." Gimesi Dóra meséjében két toronyház – az egyik Pesten, a másik Óbudán – szerelemre gyullad egymás iránt. Kizárólag a (báb)színpad alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a szerelmes óriások – és persze a két ház emeletenként pont összepasszoló lakói! – találkozását. Külön szép, hogy az óriások nyelvét-beszédét Teszárek Csaba zeneszerző alkotta meg.

mesebolt-szombathely-tizemelet Hannus Zoltán

A színpadi világ (díszlet: Grosschmid Erik) az arányok „attól függ, honnan nézzük" játékára épít, mint a „Lóci óriás lesz". A játéktér két szélén a két toronyház (Etelka és Jankó, rózsaszínben és kékben) kb. olyan magas, mint a mesejáték világát narrátorként-játékmesterként, könyvet böngésző, eget fürkésző csillagászként igazgató bábszínész-óriás: Hannus Zoltán. (A Mesebolt állandó vendége, ő volt például az Akárki-előadás címszereplője.) Amikor a házak között jár – és a babaméretű, hátulról mozgatott bábokkal mind a tizenhárom, különböző életkorú, karakterű házlakót eljátssza – olyan, mint Gulliver Lilliputban. Külön érdemes figyelni a lehajtható oldalú, emeletenként görgőkön kihúzható, visszatolható lakások (kicsi színpadok) aprólékos, örömből született berendezésére. (A rablók lakásában például a rendező, Kovács Petra Eszter fotója rejtőzik, „wanted" felirattal.) Ez a mozgalmas, bűvös-bájos babaház-hangulat a három-négyéves gyerekeket is fogva tartja, de az előadás bonyolultabb (humoros, ironikus, fájdalmas, filozofikus) tartalmai a nagycsoportos óvodásoknak, kisiskolásoknak – és a felnőtteknek nyílnak meg. (Hát nem jobb azt gondolni, hogy óriáslány sírdogál – hamar két vödröt –, mint azt, hogy bosszantó csőtörés van?)

A sok „természetes" varázslatot föl sem lehet sorolni. A két szerelmes óriást elválasztó Duna például bárányfelhős égbolttá változik, amikor Hannus Zoltán – mint valami pallót – fölemeli, és gyöngéden a hídhoz-távcsőállványhoz támasztja: szabad az átjárás. A játéktér fölött kis világító batyuk (fenyődíszek, égi gyümölcsök) a csillagok. A végszó szerint: „Ember a szobában, szoba az óriásban, óriás a Földön, Föld a Naprendszerben, Naprendszer a Tejúton, Tejút a végtelenben. Szédületes, ha belegondolunk." Hallgatunk és csodálkozunk, urak, asszonyságok.