Százéves színház

A színházépületet 1914-ben kezdték el építeni egy (akkori nevén) Koronaherceg utcai lakóház udvarán. Áruházi térből alakították át szecessziós stílusban, eredetileg mozinak szánták, de erre ekkor nem kaptak működési engedélyt. Végül 1916-ban a Bárdos Artúr vezette Modern Színpad költözött az Andrássy útról ide.

Bárdos Artúr (1882–1974) újságíróként kezdte pályáját, majd Berlinben, Hamburgban, Londonban képezte magát, s vállalt színházi feladatokat (dramaturgként dolgozott és rendezett). De a magyar színházi világ nem tartott igényt a munkájára, amikor hazatért. Bárdos elméleti kérdésekkel, szcenikai problémákkal foglalkozott, 1910-ben megalapította a Színjáték című szakmai lapot, amely magas színvonalú volt, ám kereskedelmileg nem lett sikeres, és mindössze másfél évet élt. Ezután ismét Berlinbe ment, a Max Reinhardt vezette Deutsches Theaternél vállalt fizetés nélküli állást, és idővel Reinhardt asszisztense lett. Berlinből hazatérve Bárdos különböző színházi vállalkozásokba kezdett.

Bárdos Artúr 1910-ben

A Modern Színpad 1907 októberében indult „ellenkabaré" volt, melynek tulajdonosai és művészeti vezetői Molnár Ferenc, Heltai Jenő és Faludi Sándor voltak. Átcsábították ide Nagy Endrét, így egy év múlva már Modern Színpad Nagy Endre Kabaréja néven működött a színház. Ez a periódus öt évig tartott. 1913-ban a társulat egyik tagja – a színészek egy részének támogatásával – kivásárolta a színpad bérleti jogát. A „puccsról" értesülve Nagy Endre Párizsba távozott. A színház Medgyaszay Vilma vezetésével egy évad alatt pénzügyileg összeomlott. Ekkor egy névtelenségét megőrző vállalkozó veszi át, aki Bárdos Artúrra bízza az igazgatást. Bárdos alatt sikeres lesz a színház, bár a társulat egy része idegenkedve fogadja újításait. A pénzügyi sikert látva a vállalkozó újabb színpad megnyitásával egészíti ki a Modern Színpadot, s ezt a belvárosi épületet is Bárdos vezeti.

A Modern Színpad jelentős kockázatot vállalt azzal, hogy a Koronaherceg utcába költözött, hiszen a század elején még alapvetően bevásárlóközpontként működött a belváros, esténként már nem nagyon voltak látogatók itt, még a kávéházak is üresen kongtak. De a kísérlet bevált, a nézők megkedvelték a Koronaherceg utcai színpadon tartott kabaré-előadásokat.
Színi Gyula így írt a Modern Színpad új otthonáról a Huszadik Század 1916. decemberi számában:

"A Koronaherceg-utca divatos és elegáns frontjába új színházi helyiség illeszkedik bele, a Modern Színpad, amely Andrássy-úti ismert hajlékából költözött át merész ívvel az előkelő belvárosba. Az a közönség, amely a novembervégi, havas megnyitó éjszakán elhelyezkedett a tágas és hosszúkás nézőtéren, örömmel és meglepetéssel állapította meg, hogy a belváros új színháza művészi eseményszámba megy régóta pangó színházi életünkben.

A Belvárosi Színház nézőtere az 1930-as években

A Népoperát kivéve, amelyet modernebb magyar építők terveztek, színházaink nagyrészt a Fellner és Helmer színházépítő cégnek kétségtelenül praktikus, de művészileg semmitmondó, sőt elszomorító érája alatt keletkeztek. A dekoratív elemeknek valami parvenü módon cifra és bőkezű alkalmazása jellemzi ezt a stílt, amelynek lelke a gyakorlatiasság. A modern színházépítés azon kívül, hogy a gyakorlati célt is közelebb éri technikai újításaival, a modern művészet egyik legfontosabb elvét is igyekezett alkalmazni, hogy minél kevesebb eszközzel minél mélyebb és művészibb hatást érjen el. Minderről nekünk pestieknek, ha csak Berlinbe nem vetett a sorsunk, alig volt valami fogalmunk.

Ezért meglepetés és öröm, hogy annyi idő után végre mi is megkapjuk legalább az ízét annak a forradalomnak, amely a színházépítés és díszítés terén az újabb évtizedben végbement. Falus Elek és Herquet Rezső, az új színház építői nem forradalmárok, de rendkívül találékony és előkelő ízlésű alkalmazói az új stílnek. Különösen sikerült nekik az a törekvésük, hogy az új színház belseje hangulatos, finom varázsú kerete legyen egy intim színpadnak. A régihez szokott szem nélkülözni fogja a dús aranyozást és a sablonná vált építészeti motívumokat.

A modernebb szem ellenben örülni fog a nagy, porcelánszínű síkoknak, amiket csak okkal-móddal díszít a modern rajzú, takarékosan alkalmazott stukkó és a nagy közökben elhelyezett színes lünett-festmény. Csillár sincs a régi értelemben, a páholyok szabása is más. A legérdekesebb újítás a színpadi nyílás kerete, amely mint valami nagyszabású, sima, modern képráma övezi a függönyt, vagy a színpadon levő díszletképet.

A sima, alig díszített, világos proszcéniumnak ez a színpadkeret a maga lendületes ívével ad életet és tartalmat. Ebben a keretben a függöny borvörös, meleg selyemtónusai nagyon érvényesülnek, mert nincs semmi, ami a függönyredők reflexjátékát túlkonkurálná. Épp ilyen hatásosak azok a bőven ráncolt függönyök - háromféle színben -, amelyek a magánszámok hátteréül szolgálnak. Ilyenkor a szereplő alaknak elhelyezkedése a térben igen szerencsés és egészen új színpadi képhatások keletkeznek.

A Belvárosi Színház előterének rendbetétele

A díszletek is hangulatosabbak az új keretben. Nagyon szép a nézőtér akkor is, amikor a villanygyertyák legerősebb fényükkel gyulladnak ki, de valami egészen különös, ünnepies és mégis intim hangulat árad szét a helyiségben, amikor az egyes számok közt rózsaszínű félvilágítást szórnak szét a gyertyák izzó fémszálai. Ami a színház használhatóságát illeti, annyi tény, hogy az átköltözött színház nagyobb nehézségek nélkül tudott beleilleszkedni új keretébe."

Az intézmény 1918-ban vette fel a Belvárosi Színház nevet. Továbbra is Bárdos vezette a magánszínházat, de az anyagi nehézségek miatt kartellé alakított tulajdonosi testületben kisebbségben maradt, így 1922-ben távozott. Majd 1925–26-ban, 1932–38 között, aztán 1945–48 között ismét ő vezette az intézményt. (Közben – mások mellett – Beöthy László, Heltai Jenő, Bródy Pál, Lengyel Menyhért is irányította a színházat.) Bárdos megpróbálta egyensúlyban tartani a szórakoztató darabokat az irodalmilag igényesebb klasszikus és kortárs művekkel. Vezetése alatt számos fiatal író és színész mutatkozott be.

De maga Bárdos úgy látta, hogy nem sikerült megvalósítania azt a művészszínházi eszményt (saját szóhasználatával „avantgarde-színházat"), amit szeretett volna.

Bárdos Artúrról Gajdó Tamás írt könyvet. A veszedelmes polgár a Színházi könyvek (szinhazikonyvek.hu) webáruházban kapható.

A Katona József Színház alakulásáról – és az épület előtörténetéről – Sándor L. István könyvében, A Katona és kora. A kezdetek című kötetben lehet olvasni. Ez szintén kapható a Színházi könyvek (szinhazikonyvek.hu) webáruházban