Spacemovin’

Kulcsár Noémi–Gaál Mariann: React – MU Színház

Tánc-, videóművészet és építészet találkozása egy esten. Ahogyan az estet megnyitó Sebestyén Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára és Gaál Mariann is elmondta, többszintes együttműködés eredménye a térben, képen és színpadon megmozduló előadás.

Barbarics Zsófi | 12. 12. 12.

Nem is véletlen ez az összművészeti találkozás, hiszen ebben a színházi évadban az alkotók a táncot és a vizuális művészeteket helyezték vizsgálódásuk középpontjába. A program röpke körutazásra hívja a nézőt, olyan művészek és koreográfusok tolmácsolásában, mint Gaál Mariann, Kulcsár Noémi, Rubi Anna, a MU Terminál táncosai, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei.

Az utazás első állomásaként nem is a megszokott színházi közegbe érkezünk: a színház előterében a Műszaki Egyetem hallgatói által berendezett két helyszínen térspecifikus installációt láthatunk. Ez a díszlet adja a Magyar Táncművészeti Főiskola moderntánc szakos hallgatói által improvizált tánc közegét, a videóvetítés pedig a felületet. Az élő kiállításszerű installáció körüljárható, és a vetítés sem felvett, előre elkészített anyag, hanem – akár csak az improvizatív mozdulatok – itt, helyben születik.

react

Gyorsan elfutó 15 perc után a színházteremben folytatódik az előadás, ahol Kulcsár Noéminek a MU terminálosok számára készített Origami c. új művéből kapunk ízelítőt. A videó itt is szerves része a produkciónak: a vászonra a táncosok különböző nézőpontokból vannak vetítve – különleges térélményt adva így a nézőnek. Van, hogy egyszerre öt szögből láthatjuk a színpadon folyó mozgást (köszönhető ez a film a filmben megoldásnak).

Ezt követi a már a Toldi moziban júniusban bemutatott MAG című kísérleti táncfilm. A Rubi Anna rendezte film a külvilágtól elzárt gyerekek metakommunikációját, a testbeszéd szerepét boncolgatja. Gyorsan váltakozó képek, részletekre összpontosító jelenetek jellemzik az alkotást. A sztori néhány ponton ugyan sántít, ettől eltekintve (kérdés, hogy a néző el tud-e tekinteni) technikailag és koreográfiailag helytálló, egy újabb színfolt a magyar táncfilmek nem túl gazdag palettáján.

A vászontól ismét a színpad kapja meg a főszerepet, ismét Kulcsár Noémi koreográfiáját láthatjuk, ezúttal a Táncművészeti Főiskola hallgatóinak tolmácsolásában. A fiú (inkább fiú, mint férfi) szoborcsoportból szétrobbanó produkció újra és újra építi fel és rombolja le önmagát – már ami a koreográfia térhasználatát illeti. A fiúkból gondosan felépített kompozíciójuk ellenére hiányzik az érzelem, viaskodásuk így inkább tűnik gyermeki játéknak egy homokozóban, habár technicizmusuk könnyen feledtetheti a nézővel eme hiányosságukat.

Az est zárásaként Gaál Mariann legújabb, most először bemutatott táncfilmjét tekinthettük meg. Az Inside a tér újabb értelmezését kínálja. A belső tér mélységeinek megragadásával reflektál a külső világ burkára. Kifelé vetíti a belső korlátokat. A behunyt szemű két táncos törekszik felfelé, s a maguk körül kalitkaként megjelenő tiszta körből kifelé. S végül (nem is lehetne másképp) felnyílik a szemük, fizikai és tán átvitt értelemben is. A zene folyamatos előrehaladása és a videó slow motion-jei paradox érzéseket keltenek a nézőben, amolyan bergsoni időfelfogást sejthetünk, a folyamatos továbbhaladással szemben ott áll a belső megtorpanás.

Az öt szösszenet mindegyike a maga módján a térre reflektál, kívülről, belülről, kapcsolati szinten, kinyitva, bezárva vizsgálja azt, különböző értelmezési lehetőségeket kínálva fel ezzel a nézőnek is.

MAG

Operatőr: Halász Júlia

Vágó: Pálfalvi Réka

Zene: Ország Ákos

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Rendező: Rubi Anna

Szereplők: Vattai Jennifer, Vadkerti Lili, Kiss Tamás,Vécsey Zalán, Darabont Áron, Várhelyi Áron

INSIDE

Operatőr: Reich Dániel

Vágó: Kertai Gábor

Zene: Sztravinszkij: Tavaszi áldozat/ részlet

Hangtechnika: Dévényi Tamás