Együtt növünk fel
Megérzések, tapasztalatok, tanulságok a csecsemő-, gyerek- és ifjúsági színházakról
Novák János tanulmánya azt vizsgálja, hogy a kezdetben ösztönösen érzett törekvések, hogyan öltöttek testet, hogyan változtak, gazdagodtak a Kolibri Színházban eltöltött évek során. Milyen szerepet játszik az ösztönös képesség és a tudatosság aránya a gyerekszínházi alkotói folyamatokban? Mi az a kezdeti megérzés, ami szakértőkel kontrollálva ma is helytálló, és más darabok alkotóelemeként is megállja a helyét?
A fiataloknak játszó színházak is formálódnak, alakulnak, akár a környezetük. Külső hatások és belső törekvések, elhivatottságok és elvárások alakítják őket – ugyanúgy, mint a felnőtteknek játszó társulatok műsorát. Befolyásolja őket a korszellem és a tradíció, a hagyományokhoz, a kortárs művészi és pedagógiai divatokhoz, fejlődéslélektani kutatásokhoz, tudományos felfedezésekhez, a szülői szerepekhez, a társadalmi elvárásokhoz fűződő változó megítélések.
A gyermekszínházzal kapcsolatos régi és új szemléletről beszélve nehéz pontosan megfogalmazni a különbséget. A hagyományos szemlélet megközelíthető úgy is, hogy a „felettes én" által felnőtt fölénnyel és magabiztossággal nyújtandó pedagógiai üzenet megfogalmazója nem mindig figyelt arra, hogy küldetésével „kit, hogyan talál meg", hiszen „jót akar!", és ez a szándék fölülírja a befogadóra tett tényleges hatások mérlegelését. Ezzel szemben a korosztályos szemléletből fakadó mai érzékenység a fókuszcsoport valódi problémáira koncentrál, figyel arra, hogy mondanivalója elérje és valóban megérintse a választott korosztályt. Itt a pozitív pedagógiai hatás is jobban tetten érhető: „Jót, s jól!" Ez a szemléletváltás a hagyományosnak tekintett gyerekszínházi korosztálynak készülő mesejátékok, családi programok bemutatóiban is új korszakot nyitott.
Színházunkban (és példánkat követve más gyermekeknek játszó színházakban is) egyre fontosabbá válik a korosztályok lelki és fizikai sajátosságaira fókuszáló nézőpont térnyerése, a gyerekek korosztályos fejlődésének állomásaira tekintettel formált mondanivaló. Az a tény, hogy a gyerekek valóban megértik és átélik előadásaink üzenetét, a felnőttek számára is örömteli felfedezésekkel szolgál. A színházi közösség élménye minden néző számára felkínálja a hétköznapokból kilépve lebegő, boldogító „flow" érzést.
A kulturális antropológia a törzsi életmódot évszázadokon át változatlanul megőrző társadalmak visszatérő rituáléjaként írja le azokat az ünnepeket, melyben a szereplők szerepet cserélnek. A valóságban adott szerepek ezekben a limináris küszöb szakaszokban felcserélődnek. A szegények leverhetik mérgüket a gazdagokon, a nők, a férfiakon, a szolgák, uraikon. A felcserélt szerepekben megélt lebegés, flow nem gyengíti, ellenkezőleg, a visszarendeződés után, a liminális szakaszból visszatérve a valóságba megerősíti az adott társadalmi viszonyokat. A gyerekszínházi előadások liminális élménye hasonló tapasztalatokat kínál. A gyerekek szerepe az előadások idejére átmenetileg felértékelődik, míg a felnőttek erre az időre lemondanak irányító szerepükről. Az így megélt tapasztalat nem rombolja, hanem inkább megerősíti, gazdagítja a valóságban elvárt felnőtt-gyerek viszonyt. Felnőtt és gyerek olyan közös tapasztalatokra tehet szert egy jó gyerek- vagy ifjúsági előadáson, amilyet a mindennapos élet csak ritkán kínál ilyen sűrítetten, ilyen hatásosan. A napi aktualitásoktól eltávolodva a nézők – felnőttek és gyerekek egyaránt – könnyebben rálátnak a saját konfliktusaikra.
Ezek a felismeréseim az előadások fogadtatásának a nézőtérről való folyamatos megfigyelésére épülnek. A következőkben azt szeretném összefoglalni, hogy a Kolibri Színházban eltöltött majd három évtizedem során milyen felismerések és célkitűzések motiváltak kezdeti, ösztönös törekvéseimben, és hogyan dúcolták alá, szilárdították meg vagy írták fölül ezt a későbbi tapasztalatok. A bemutatókhoz kapcsolódva szeretném bemutatni, hogyan formálódott arculatunk, miként járult hozzá társulatunk a magyar gyerekszínházak művészi, műfaji megújulásához, az új korosztályok meghódításához, a régiek megtartásához. A kisebb települések bekapcsolásával hogyan sikerült hozzájárulni további új nézőrétegek bevonásához, a művészeti programhoz kapcsolódó pedagógiai tevékenység szakmai megalapozásához és a széles körben tapasztalható országos és nemzetközi presztízsnövekedéshez.
[...]
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/2. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):
Aktuális évfolyam számai: 880 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft
Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft