„Mintha meghalt volna a világ"

[...]

A színpad egyszerűségével és a játék közönséghez szóló közvetlenségével kontrasztban áll a hangsúlyozottan szimbolikus jellegű színpadkép. (Tervező: Fekete Anna) A kezdetben üres színpad közepén egy kötelekből font fa látható, amelynek ágai a magasba nyúlnak, a gyökerei azonban nem tartanak tovább a mélybe, néhány centivel a színpad fölött lebegnek. (A kötelek végét a rájuk kötött kövek húzzák le. Olyan ez, mintha a fa gyökerei a földben fekvő kövekbe gabalyodtak volna.)

Ez a látványként is izgalmas, kötelekből font fa a világszinteket összekötő életfát juttatja eszünkbe (különösen, hogy egy élet és halál alapkérdéseit feszegető darab teréül szolgál). De ebben a szimbolikus térben az is jelentőséget kap, hogy a fa gyökerei nem vezetnek a mélybe, nem mutatnak egy alsóbb világba, hanem véget érnek a színpad szintjén. Mindez valójában az előadás helyszínét határozza meg: azért nem vezet tovább a fa gyökere, mert itt vagyunk az alsó világban; amit látunk, az lent, a halottak birodalmában történik. Ez magyarázza azt is, hogy az előadás lényegében a véggel, magával a gyilkossággal kezdődik, majd innen visszapörgetve válik láthatóvá mindaz, ami ide vezetett.

Woyzeck és a Bolond tekintete

Hegymegi Máté rendezése egyértelműen Woyzecket (Major Erik) állítja a középpontba. Ő az a bolyongó lélek, akinek sorsát közelebbről is megismerjük. Amikor kivilágosodik a színpad, őt látjuk a fa mellett állni. És az előadás kikiáltója, a Bolond (Bánki Gergely) is őt mutatja be, amikor előbújik egy jobb elöl látható, kis kör alakú mélyedésből (valamelyik pokolbeli körből), és pici concertinájának hangjaival kísérve beszélni kezd. Hanghordozása emelt, mint egy mutatványosé, de a gesztusai furcsábbak, váltásai élesebbek, némileg titokzatosabbak.

[...]

A gyilkosság az origó

„Tessék csak, tessék, nagyszerű lesz!" – folytatja lelkes vigyor kíséretében a Bolond. És vált a fény, és vált a kép. Most már ketten állnak a kötelekből font fa mellett. Az egyik oldalán a kését maga elé tartó Woyzeck, a másik oldalon egy lány, Marie (Tóth Zsófia), akit az tesz különössé (és némileg Woyzeckhez hasonlóvá), hogy ruha helyett kötelek fonják körbe a felsőtestét (jelmez: Kálmán Eszter).

Miközben a Bolond lelkesen kommentálja az újabb képet („Nézzék csak a civilizáció haladását, katona lett a majom), Woyzeck a kezét nyújtja Marie-nak, majd amikor a lány elfogadja, akkor magához rántja, és belé szúrja a kőkését. A lány felnevet. „Ez groteszk" – mondja vidáman a Bolond, és közben Woyzeck többször is lányba döfi a kést. Eközben meg is emeli a testét, maga pedig a combjai közé áll, úgy döfködi belé a kést. Így a kialakuló póz nemcsak gyilkosságra, hanem párosodásra is emlékeztet. Ezt erősítik Marie apró sikolyai, nevetése is, amelyek inkább utalnak élvezetre, mint gyötrelemre „Hű, de groteszk" – mondja többször is a Bolond, kajánul vihogva, a rettenetet is sejtetve.

[...]

Ebbe a Büchnernél is hangsúlyos kifejezésbe az előadás egyik alapélményét sűríti a színházi helyzet. Nemcsak az groteszk, ahogy egymásba fordul az ölelés és az ölés, a fájdalmas és a nevetséges, a szorongató és a felszabadító, hanem az is, hogy mindez letagadhatatlanul a világ lényegéről beszél. A Bolond tekintete egy olyan Isten nélküli világot fest elénk, amelyben minden összekavarodik, és ebben a zavarodott valóságban egyszerűen képtelenség utat találni. A Bolond mintegy ennek a példázataként tárja elénk Woyzeck sorsát, amelynek origója a gyilkosság (aminek terhét cipeli a fiú).

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft