Életünk színtere

Amikor a kötet drámaírói családtörténetekről mesélnek, valójában a legalapvetőbb emberi, társadalmi kérdésekre kérdeznek rá. A férfi-nő viszonyok variációira, a változó alapokra épített életszövetségekre, amelyet az idő is egyre nagyobb próba alá vet. A szülő-gyerek kapcsolatok tartalmaira, amelyek életkorról életkorra másképp alakulnak. Összességében azonban generációk egymáshoz való viszonyát rajzolják ki. Ugyanakkor azt a kérdés is feszegetik, hogy vannak-e olyan minták, emberi értékek, amelyeket a nemzedékek – akár tudatosan, akár szándéktalanul – átörökíteni próbálnak egymásnak. És ha ezek nemcsak banális fecsegéssé koptatott közhelyek, hanem tényleges emberi tartalmak, akkor vajon támasztékot jelentenek-e az élethez, vagy épp akadályként (feladatként) tornyosulnak az egyén elé? Épp ezért vissza-visszatérő kérdés a darabokban, hogy a kis és nagycsaládokba belesimulni érdemes-e vagy épp kilépni belőlük. Lázadni a szülők ellen vagy épp elfogadni őket a felnőttként irritáló hibáikkal együtt? Lezárni egy nem működő párkapcsolatot vagy épp kompromisszumot kötni a lehetséges jövő érdekében? A kötetben közölt darabok más-más hangsúllyal beszélnek minderről.

[...]

Különféle írókat, eltérő irodalmi és színházi előélettel rendelkező szerzőket gyűjtött egybe a Családtörténetek. Ettől is izgalmasak a kötetben olvasható darabok, amelyek egészen más hangot ütnek meg, így például a családi életet belengő banalitásokhoz is másképp viszonyulnak. Háy János radikalizmusával, Tóth Krisztina keménységével és Tasnádi István groteszkjével szemben Pass Andreát a közhelyekben rejlő játékosság, Hajdú Szabolcsot pedig inkább a finom líra izgatta. Az eltérő hangütéshez különféle, de hasonlóképp érvényes drámai formát választottak a szerzők.

A legklasszikusabb drámaformát Tasnádi István és Hajdu Szabolcs választotta. Mindketten egyetlen zárt térben, rövid idő alatt játszódó darabot írtak. Tasnádi egyetlen családi ebéd alatt játszódó Kartonpapáját a titokfejés dramaturgiája működteti, hisz a látszólag beállt családi kapcsolatokról az derül ki, hogy kuszábbak, mint gondolnánk. És ez nemcsak az addig stabilnak látszó értékeket bolygatja meg (hogy ki milyen mintákban, értékekben hisz, melyeket akarja követni, mit akar érvényesíteni az életében), hanem az emberi viszonyokat is átrendezi, sőt a darab zárlatában még „hatalomváltáshoz" is vezet. Hogy ennek milyen következményei lesznek, arról a darab már hallgat. (A mű egy újragondolt tragikomédia: a tragédiával szembesülve bizonyulnak menthetetlenül komikusnak a szereplők, sőt még azért is harcolniuk kell, hogy valahogy a méltóságukat visszaszerezzék.)

Hajdu Szabolcs Kálmán-napjában még ennyi mozgás sincsen. Itt egy névnapi összejövetelen derül ki néhány apróbb titok, emiatt kicsit fel is kavarodnak az emberi viszonyok, de nem olyan mélyen, hogy azt éreznénk, valaminek mindenképpen változnia kell. Kicsit ugyan mindenki megkérdőjelezi az addigi életét, de senki sem tudja, hogyan tovább: változtatni szeretne rajta, vagy visszatérni az addig megszokott keretek közé. Kicsit a csehovi dramaturgia sejlik fel a Kálmán-napban. Az apró történések nem rajzolnak ki semmiféle történetet, az emberi kapcsolatokat érintik, de azokat sem rendezik át. Nem billentenek ki egyetlen szereplőt sem annyira, hogy akár a tragikus, akár a komikus vonásai felerősödnének. Köznapi embereket látunk, akik semmiben nem különböznek tőlünk annyira, hogy megítélnünk kellene.

A Családtörténetek kötet másik három darabja nyitottabb drámaformát választ, kinyitják mind a teret, mind az időt, váltogatják a helyszíneket, és hosszabb eseménysort ábrázolnak. (Pontosabban Pass Andrea darabja, a Bebújós csak részben nyitja ki a teret, az első jelenetet kivéve ugyanis a többi mind az óvodában játszódik.) Ugyanakkor az különbözteti meg a három darab szerkezetét, hogy másképpen viszonyulnak a történethez.
Háy János látszólag nem akar történetet mesélni, mintha életképeket sorakoztatna egymás után. Mert ami igazán fontos, az láthatatlanul történik. És amikor felszínre tör, már nincs mit tenni. Nem a döntésekben, hanem a fel nem ismert, be nem vallott, tehát történetté nem vált folyamatokban, az észre nem vett választásokban van ott az egész elrontott élet.

Két darabnak van igazán kibontott története a Családtörténetek kötetben. Pass Andrea Bebújósa egy többszörös félreértés története, és ez némileg klasszikus vígjátéki szerepeket is generál. A képlékeny helyzetben bizonytalannak tűnnek a szereplők, de akik magukhoz ragadják a kezdeményezést, azok előbb-utóbb az intrikus helyzetében találják magukat. És még azt sem tudják, hogy nem az igazság bajnokaként harcolnak, hanem csak magukról akarják elterelni a figyelmet. Hisz minden igazi, mély komédiában, kifordulnak magukból a látszatok, és ez a szerepeket is átértelmezi. Kiderül, hogy a bűnösnek kikiáltott valójában áldozat, és aki bűnbakká teszi őt, az maga az igazi bűnös. Pass Andrea Bebújósa képes arra a mutatványra, amelyre oly kevés darab, hogy egy kedves, komikus történetben valódi tragikus mélységeket képes nyitni. Hogy valódi emberi következményei vannak annak, ha hamis szerepekbe bújt figurák teremtik meg a látszatokat, amelyek valóban méretékké válhatnak. Korunk igazi tragédiája ez. Manapság ennek következményei súlyosbodnak vállunkon – erről a tragikus élményről szól a Bebújós.

Hasonlóképp a komikustól a tragikus felé nyit utat Tóth Krisztina darabja, a Pokémon go. A szerző nagy kedvvel és igazi mesterségbeli tudással épít fel egy több szálon zajló történetet a családi titkokról és tévedésekről, a családon belüli értetlenségekről, az emberi gyengeséget és védtelenséget kihasználó aljasságról, az ártatlanul áldozattá váló védtelenekről és a büntetést messze elkerülő bűnösökről. Katarzist kiváltó dráma a Pokémon go, valódi megrendüléssel és talán megbocsátással.

(Sándor L. István írása a Családtörténetek című kötetben megjelent előszó bővített változata.)

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén: 335 Ft