Az idő elkoptathatja a bűnt?

A cselekvésképtelen helyzetben való cselekvés példája áll tehát az Örkény Színház stúdiójában látható Emlékezés a régi szép időkre középpontjában. De az is fontos, hogy ebben a morális példaállításban nincs semmi példázatosság vagy bármifajta pátosz. Ezt leginkább azzal érik el az alkotók, hogy az előadás (és az alapjául szolgáló szövegkönyv) felerősíti a könyvet átszövő ironikus hangnemet (ami ugyan nem határozza meg Eörsi szövegét, de fontos összetevő benne): ebbe az irányba mozdítja az előadás hangulatát a hosszabb elemző fejtegetések elhagyása, a helyettük kiemelt érdekes események, illetve megfogalmazások.

Ez a „stílus"-kérdés mind a könyvben, mind az előadásban fontos szempont. Mondhatnánk azt is, hogy a pontosság helyett inkább az érdekességre tör a színházi adaptáció, de ezzel valójában az emberi stílusra irányítja a figyelmet. Ugyanis például Eörsi részletesen leírt letartóztatásából az előadás azt emeli ki, ahogy kiabálni kezdett az utcán: „Eörsi István író vagyok, értesítsék az Írószövetséget, a családomat". De ebben az író szerint a „stílusa" volt tetten érhető, ami joggal keltette fel másnap a kihallgatását végzők érdeklődését. „A Hivatalt, bármilyen legyen is, szívem mélyébe rejtett vagy akár kinyilvánított nézeteimnél, de még kárhozatos tetteimnél is jobban érdekli magatartásom stílusa" – írja Eörsi könyvében.

„Csak a stílusból következtethet az állam arra, hogy alattvalóvá faraghatja-e az állam az állampolgárt. Az alattvalót az jellemzi, hogy konfliktushelyzetben, ha ez meghaladja a magánszféráját, lemond a döntés jogáról, sőt igényt sem tart erre a jogra. E lemondás lehet rezignált, öncsaló vagy cinikus, járhat szellemi vagy anyagi kárpótlással – az állam, ha már maga mögött hagyta a brutális elnyomás stádiumát, ígérgetések, nyílt vagy burkolt fenyegetések és jutalmak, továbbá teherbírását próbára nem tevő szabadságjogok szövevényes hálójába fogja állampolgárait az említett cél érdekében."

Ez a szövegrészlet az Örkény Színház stúdiójában is hangsúlyosnak tűnik, ugyanis az előadás leginkább erre az autonómiáját őrző emberi magatartásra fókuszál. A szövegválogatáson túl ezt hangsúlyozza Polgár Csaba egyszerű hatásokra törekvő rendezése és Znamenák István játéka is. Az előadás tulajdonképpen az egykori Shure Stúdió előterében kezdődik. Ide lép ki Znamenák István, szólítja meg közvetlenül a nézőket. A könyv első mondata megadja az előadás alaphangját is: „1956 december 9-én megcsókoltam anyámat..., és azt ígértem, hogy ebédre hazaérek. Ígéretemet némi késéssel váltottam be, 1960 augusztus 20-án érkeztem haza... A szóban forgó ebéd időközben elhűlt." Erre az iróniára Znamenák egyszerű, közvetlen, némileg játékos beszédmódja is ráerősít. Ez a csendesebb részekben keserű, sőt tragikus tapasztalatok közvetítésére is alkalmas, ugyanakkor mindvégig egyfajta magabiztosságot is sugall, amely csakis az értékek biztos tudatából fakadhat. Így Znamenák játéka lényegében mindvégig azt képviseli, ami Eörsi szövegében is a legfontosabb.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft