Egy történetet kétféle szemszögből

Hasonlóképp sikeres volt a Bárka Színházban bemutatott East Balkán, amely a 2012-es kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén kapott díjat, valamint a kritikusok is jelölték a legjobb ifjúsági előadás díjára, akárcsak legutóbb a kettős:játékot, amelynek készítésében íróként Jeli Viktória is részt vett. 

[...]

– Honnan jött a kettős:játék ötlete?

Tasnádi István: Vidovszky Gyurival rendszeresen összeülünk, hogy mi legyen a következő munkánk. Most is ez történt, hogy számba vettük azokat a témákat, amelyek igazán érdekelnek bennünket. Vagy azt éreztük róluk, hogy frissek, benne vannak a levegőben, érdemes lenne foglalkozni velük, és a fiatalokat is érdekelhetik, még számukra sem lerágott csont... Két évvel ezelőtt, amikor erről beszélgettünk, még a menekültválság tűnt ilyen friss, izgalmas kérdésnek. Akkor meg is beszéltük, hogy nagyjából ki legyen az új darab főszereplője, milyen utat járjon be...

Vidovszky György: Gyakorlatilag egy ebéd alatt összeraktuk a Mozsárban a darab történetvázát. Emellett a kettős:játék történetéhez az is hozzátartozik, hogy a Kolibri Színház, ahová az előadás készült, sok más színházzal együtt részt vesz egy sokéves nemzetközi együttműködésben, a Platform Shift+ ban, ahol az a feladatunk négy éven keresztül – most már félidőben tartunk –, hogy olyan darabokat hozzunk létre, amelyek az internettel, a közösségi oldalakkal, a digitális világgal foglalkoznak. Akár úgy, hogy ez is a darabok témája, akár úgy, hogy formai megoldások révén kerülnek bele az előadásokba.

Mindehhez hozzákapcsolódott egy személyes motiváció is. Az egyik unokahúgom ugyanis súlyosan nagyothalló, mondhatni, hogy siket. Régóta terveztem, hogy valamilyen módon foglalkozom ezzel a témával, mert azt vettem észre – most 18 éves –, hogy amióta facebookozni kezdett, azóta sokkal jobban kivirult az élete. Ott ugyanis teljesen egyenrangú lehet a többiekkel, hiszen írni, olvasni tökéletesen tud, így ugyanazokat a dumákat nyomja, mint mások, ő is fényképeket közöl magáról, és lett egy csomó új barátja. Pedig addig sem élt elzárt életet, mert integrált iskolába járt, azaz hallókkal együtt tanult. Most mégis azt éreztem, hogy hirtelen megerősödött ez a kislány. Ez nagyon fontos élmény volt. A facebookról meg az internetről nagyon sok rossz dolog hangzik el: túl sokat használják a fiatalok, mindenféle hülyeségekkel van tele, és sok az átverés rajta, tehát nagyon kell vigyázni vele. Ehhez képest azt láttam, hogy az unokahúgom életére milyen pozitív hatással volt az internet. Ezért kezdtünk azon gondolkodni, hogy ebből a témából csináljunk darabot.

A menekült fiú

– És ez hogy kapcsolódott a menekültválság témájához?

Vidovszky György: A siket lány történetéhez kerestünk egy másik, hasonló történetet. Azt kutattuk, hogy miképp lehetne összehozni ezt a lányt valakivel, aki az interneten esetleg hasonlóképp rejti magát. Ugyanis a siket lány nem biztos, hogy elárulja magáról, hogy ő nem halló. És ez nem is derül ki róla az interneten, mert itt nem arról kell beszélni, hogy mije nincsen az embernek, mitől különbözik másoktól – esetleg miben fogyatékos –, hanem arról, hogy miben jó, mitől érdekes. Az azonosulási pontokat így keresi mindenki a facebookon.

– És miért egy menekült fiú történetét illesztettétek a siket lány történetéhez?

Vidovszky György: Talán mindenki emlékszik rá, hogy 2015 márciusában – amikor Istvánnal a soron következő darabról beszélgettünk – tele volt az ország mindenféle kékszínű plakátokkal, hogy mi lesz majd, ha jönnek az idegenek, akik elvehetik a magyarok munkáját, és esetleg még a kultúránkat sem tartják tiszteletben. Azt éreztük, hogy erre valahogy reagálni kell. Ezért gondoltunk egy menekült fiúra a történet másik főszereplőjeként. Ő ugyanúgy, mint a siket lány, nem mondja el magáról az interneten, hogy menekült, mert ha ezt tenné, akkor bizonyára rosszul fogadnák az emberek, hiszen ez elég nagy bélyeget jelent manapság. Miközben nem feltétlenül tehet róla, hogy neki ez a sors jutott.

– Mert sokan az előítéleteik alapján ítélnének róla, s nem az alapján, hogy milyen ember valójában.

Vidovszky György: Az előítéletek működésére jó példa az, hogy sokakban felháborodást váltott ki, hogy a menekültek egy része okostelefonnal járja a világot. Többnyire ez az egyetlen tárgy, amitől semmiképp nem akarnak megválni, hisz ez az egyetlen dolog, aminek segítségével kapcsolatban tudnak maradni az otthoniakkal, és közben tájékozódási eszközként is tudják használni. És nem azért, mert álmenekültek, akik csak turistáskodnak a világban...

Tasnádi István: Amikor egy idő után már a menekültekről szólt minden, akkor arra is gondoltuk, hogy dobjuk el az egész témát. De úgy éreztük, hogy nem szabad elgyávulni. Inkább úgy kell feldolgozni a témát, ahogy más nem teszi meg.

Vidovszky György: Mindez 2015 nyarán történt, amikor tömegek várakoztak a Keleti pályaudvaron. Ekkor a menekültkérdés hirtelen teljesen más szintre került át. És kezdtünk mi is felébredni a nagy-nagy álmainkból, és arra kényszerülni, hogy egyre pontosabban fogalmazzunk. Megpróbáltunk úgy beszélni a kérdésről, hogy ne váljunk semmiféle politikai zászlóshajóvá, mert igazán nem ez a feladata az ifjúsági színháznak. Inkább az emberi történetet kerestük a témában, hogy a probléma emberi oldalát próbáljuk megragadni.

A darab megjelent a Párhuzamos világok című drámantológiában.

Kapható a Színházi könyvek webáruházban

Részlet egy hosszabb beszélgetésből.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft