Reménytelenebb a gyűlöletnél

Reménytelenül mély szakadék

A Bernhardi-előadások egyik kulcskérdése, hogy miképp ábrázolja a professzor és a pap közötti konfliktust, az egyetlen olyan eseményt, amely valóban a színpadon történik meg, s nem csak beszélnek róla. A rendezőknek arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy valóban történt-e köztük valami végzetes, vagy csak valamiféle félreértés áldozatai (akár mindketten, akár csak Bernhardi), amelyből a rosszindulat kavar az akaratuk (az eredeti szándékaik) ellenére olyan ügyet, amely gyorsan túl is lép rajtuk.

A Vígszínház 1991-es előadása az utóbbi feltételezést valószínűsítette. Ott a professzor és a pap különösebb indulatok nélkül találkoztak, udvariasan, szinte mentegetőzve képviselték a saját helyzetükből, státuszukból fakadó viselkedésmódot. Némi feszültség csak a jelenet végére (mindkettejük makacssága eredményeként) alakult ki. Ezzel szemben az Örkény Színház előadásában eleve indulatok feszülnek egymásnak. Nagy Zsolt plébánosa konok, szikár figurának tűnik. Mácsai Pál Bernhardija keményen utasítja vissza őt, ellentmondást nem tűrően közli, hogy nem mehet a beteghez. Amikor a pap értetlenkedik, szinte már indulatos lesz. A plébános különben is gyanakvó, eleve ellenségesnek véli a közeget (ehhez hozzájárul az, hogy Cyprian úgy húzódik a pap közelébe, mintha egy csodabogarat vizsgálna, Oskar viszont – kétértelmű megjegyzéssel – hazugságnak nevezi a vigaszt, amit nyújthat). A plébános később is értetlen és hajthatatlan, a gesztusai eleve elutasítóak, távoztában pedig szinte megfenyegeti Bernhardit. (És ha később nem is ő kavarja a professzor elleni ügyet, afféle átokként ott van Bernhardin, hogy a bűn terhét ráolvasta távoztában a plébános.)

Ezért nem is jelent valódi közeledést (legalábbis az Örkény Színház előadásában), amikor a bírósági tárgyalás után a pap felkeresi a professzort. Azt akarja elmondani neki, amit a tárgyaláson nem mondhatott el, hogy ma már úgy gondolja, az adott helyzetben az orvos nem viselkedhetett másképp. De a kettejük között érződő feszültség miatt végül visszavonja az állítását. És inkább azt mondja, hogy talán mégse a felelősségérzet mozgatta Berhardit, hanem a hozzá hasonlókkal szemben érzett gyűlölet. A professzor ezt visszautasítja. Viszont elismeri, hogy ő is érzi ezt a mélységes szakadékot, amely elválasztja kettejüket. „Bonyolultabb dolog ez a gyűlöletnél – és reménytelenebb" – fejtegeti. Erre reagál a pap úgy, „hogy bár a hit és a kétely között még létezhet megértés – de az alázat és az elbizakodottság között nem". Azaz önhittnek, elbizakodottnak minősíti Bernhardi viselkedését. És miközben mindketten deklarálják azokat az értékeket, amely megértést teremthetne köztük, de végül úgy válnak el egymástól, hogy a szakadék, amelynek áthidalását szolgálhatta volna a találkozás, még mélyebbé vált köztük.

Az Örkény Színház előadása ezt a reménytelenül mély szakadékot teszi láthatóvá. És azokat az indulatokat, amelyek a szakadék két oldalára sodródott embereket választja el egymástól. Ezért is fajulnak többször is veszekedéssé, kiabálássá a beszélgetések – akár az igazgatótanácsi ülésen, akár a tárgyalás utáni vacsorán. (A Vígszínház előadásában soha nem lépték át a polgári jó modor határait a szereplők.)

A darab és az előadás részletes elemzését tartalmazó teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft