Egy szeles áprilisi nap utóhangjai
Hangok a széllel... – Batarita Társulat
A legfontosabb, hogy a test csatornává váljon, hogy teljesen elveszítsük a személyiségünket. Ez a csatornává vált test így, minden egyéni dolog nélkül, teljesen üressé, semlegessé válik, és mindent képes lesz magán átereszteni. Bataritának, a butoh hazai képviselőjének gondolatai az önmagát kiüresítő táncosról minden bizonnyal ismerősek azok számára, akik régebb óta követik figyelemmel ennek az irányzatnak hazai és külföldi eseményeit1. A butoh filozófia inspirálta a Batarita Társulat Hangok a széllel... c. kortárs tánc előadását is, melyet Batarita 2012-ben készített dél-koreai tartózkodása során. A szólót Chiangmai (Thaiföld), Tokió, Yokohama és Tottori (Japán) után áprilisban a Nemzeti Táncszínház Refektóriumában láthatta a közönség – egy olyan térben, mely a hagyományos színházi környezettel szemben rugalmasan alakítható, és így alkalmasabb olyan előadások megrendezésére, melyek a frontális nézőpontot oldva a nézők fokozott bevonására törekednek.
A Hangok a széllel... szervezői már a Refektóriumba való bebocsátás előtt megalapozták a közönség aktív jelenlétét. Sőt, aznap még az időjárás is szövetségesük volt, hiszen a kinti szélvihar miatt mindenki friss élményeket szerezhetett az említett hangokkal kapcsolatban. A színház előterébe érkezőket játékos eszközök készítették fel az érzékszervi tapasztalásra: egyensúlyozásra alkalmas bambusz pálcák, gyermekkori játékokat idéző dobozokban a szemtől elzárt, tapintás útján érzékelhető anyagok (gyapjú, kő, növényi törmelékek). Ezek a ráhangoló játékok, melyek a különböző anyagi minőségek által létrehozott érzetekre irányították a résztvevők figyelmét, olyan előadást készíttettek elő, mely nemcsak a szemnek szól, hanem a többi érzéknek is, és nem csupán az érzékeknek, hanem a szellemnek, a léleknek is. Éppen ezért a „közönség", a „nézők" olyan fogalmak, melyek nem írják le megfelelően azt a komplex jelenlétet, melyet a produkció megkövetelt. Egy egyszerű gesztus segítette az érkezőket abban, hogy elhelyezzék magukat a kialakuló új viszonyrendszerben: közvetlenül a Refektórium bejárata előtt mosdótál állt, mely felett egy hölgy kancsóból vizet öntött a belépők kezére. A vendéglátás és a megtisztulás ősi gesztusa az érkezőket meghívottakká avatta, akik úgy érezhették, hogy a terembe lépve egy különleges esemény résztvevőivé válnak. Ezt a kissé ünnepélyes, misztikus érzést fokozta, hogy a Refektóriumban párás köd fogadta a vendégeket, melyből egy vörösen leomló drapéria bontakozott ki. Az érkezők helyet foglaltak a színpadszerű teret határoló székeken, és vártak. A csöndben a szövet mozogni kezdett, zörgés, anyagok súrlódásának nesze, csengők csilingelése hallatszott, és a vörös redőkből lassan kibontakozott egy fehér papírba csomagolt lény.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/4. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
