Az átdolgozások átdolgozása
Az Elektra Szophoklész, Bornemisza Péter és Móricz Zsigmond feldolgozásában
Szophoklész az i. e. V. század végén írta meg Elektráról szóló darabját. A művet majd kétezer év múlva „magyarította" egy Bécsben tanuló diák, Bornemisza Péter. Az 1558-ban kiadott darabot 371 évvel később ismét átdolgozta Móricz Zsigmond úgy, hogy sok szempontból visszanyúlt a Szophoklész-darabhoz. Ő adta a műnek a Magyar Elektra címet. Ezt a változatot 1931-ben mutatta be a Nemzeti Színház.
A legnagyobb törvények nevében
Az Atreidák története az egyik legtöbbet feldogozott mitológiai téma a görög drámairodalomban. Mindhárom tragédiaköltőtől, akiktől egész darabok is fennmaradtak, őrződtek meg olyan szövegek, amelyek Atreusz leszármazottainak sorsáról beszélnek.
Atreusz két fia, Menelaosz és Agamemnón játszotta a főszerepet a trójai háborúban (sértettként és hadvezérként). Ennek epizódjait nemcsak eposzok, hanem drámák is feldogozták (például Szophoklész Aiasz című darabja, amelyben Menelaosz és Agamemnón is szerepel). A Trójába vezető út egyik fontos állomásáról szól Euripidész darabja, az Iphigénia Auliszban, amelyben Agamemnón, a görög sereg fővezére feláldozza lányát, Iphigéniát, hogy kedvező szelet kapjon a Trójába tartó sereg. (Artemisz istennő így áll bosszút az őt megsértő mükénei királyon. .)
De a tragédiák legtöbbet Agamemnón hazatéréséről és ennek következményeiről szólnak. Aiszkhülosz trilógiát írt a témáról (ez az egyetlen fennmaradt tragikus trilógia). Az Oreszteia első része, az Agamemnón, a Trójából hazatérő király meggyilkolása körül forog. A második részben, az Áldozatvivőkben Agamemnón fia, Oresztész (a nővére, Elektra segítségével) bosszút áll a gyilkosokon, a saját anyján, Klütaimésztrán, illetve annak szeretőjén, Aighisztoszon (aki egyes mitológiai források szerint Atreusz testvérének, Thüesztésznek volt a gyermeke). A harmadik részben, az Eumeniszekben az erünniszek, a bosszúszellemek által üldözött, szenvedő Oresztész végül felmentést kap az anyagyilkosság bűne alól.
Negyven évvel később ., de közel egy időben íródott a másik két tragédiaköltő Elektra című darabja, amelyben a történet legdrámaibb részletét, az Agamemnón gyilkosai ellen készülődő bosszú fordulatait dolgozzák fel – teljesen eltérő szemlélettel. . (Euripidész Elektráját i. e. 413-ban mutatták be, Szophoklész darabja egy-két évvel korábban keletkezhetett. . Euripidész a gyilkosság utáni időszakot is megírta az i. e. 408-ban bemutatott Oresztész című darabjában.)
Szophoklész az Elektrában úgy látja – akárcsak az Antigonéban –, hogy tragikus helyzetet az teremt, hogy szétváltak egymástól az emberi és isteni törvények, és szinte lehetetlen őket összeegyeztetni. Elektrát ugyanaz teszi tragikus szereplővé, mint Antigonét, hogy egységes, minden emberre érvényes (azaz isteni) törvényeket tételez fel (ezekhez próbál ragaszkodni), holott az emberek a helyzetük megszabta érdekek, illetve ezek által alakított (földi) törvények alapján cselekszenek. Ezért énekli Elektráról a mükénei nők kara azt, hogy „noha / sorsod így sanyargat, / megőrzöd a legnagyobb / törvényeket s a legigazabb / hívük vagy, mert Zeusz szavára hallgatsz".
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/9. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
