Történelem, a kabaré tükrében

A csupán néhány estére szánt összeállítást 1980 februárjától rendszeresen játszották a Nemzeti Színház első emeleti előcsarnokában (de sokfelé megfordultak vele vidéken, külföldön is). A Nemzetiből került át az előadás az újonnan megnyílt Katona József Színház repertoárjába, ahol a Katona önállósodása után is megmaradt, s (kis szünettel) egészen 1990-ig műsoron volt. (Összesen 303 előadást ért meg.) Bemutatásának évadában megkapta a színikritikusok Különdíját, akik először 1980-ban szavaztak meg elismeréseket az évad teljesítményei alapján. 

Részlet az előadást elemző cikkből, amely teljes terjedelmében az Ellenfény 2014/10. számában olvasható, amely jelenleg is kapható

az itt megjelölt helyeken.

Belefér a nemzet?

A Budapest Orfeum egész szellemisége összegződik abban a jelenetben, amely az előadás talán legszebb részlete, és jól mutatja az egész alkotómódszert is: egy aforizmát, egy színházi ötletet, egy korabeli újságból vett viccet s egy kuplét kapcsolnak össze. De ezeket úgy szerkesztik egymás mellé, és úgy adják elő az alkotók, hogy mindegyik több lesz önmagánál, így közösen egy erős színházi gondolatot közvetítenek (amelyet nehéz így utólag szavakká fogalmazni, hogy ne hasson közhelyesnek az, ami a színpadon erős, megrendítő hatás).

Benedek Miklós egy Kellér Dezsőtől származó aforizmát idéz: „Az embert élete első felében az bántja, hogy sokan nem ismerik meg, a második felében viszont az bosszantja, hogy ő nem ismer meg senkit.” Aztán Császár Angela egy díszes barna dobozkát nyújt át neki, amiből Benedek régi fényképek kötegét veszi elő. (Lássuk, kiket ismerünk meg!) Szétbontja a köteget, s a képeket egyenként nyújtja társainak, miközben sorolja a neveket. Mindannyian rápillantanak a fotókra, aztán Szacsvay sorban visszaejti őket a dobozba. A nevek hallatán arcok derengenek fel egy pillanatra a múltból, majd halk zörejjel visszahullanak az örökkévalóságba: Teleki Pál[1]51., Hegedűs Gyula[2]52., Bethlen István[3]53., Huszár Pufi[4]54., Szacsvay Imre[5]55., Hóman Bálint[6]56., Zilahy Lajos[7]57., Németh László[8]58., Sólyom Janka[9]59., Márkus Emília[10]60. és még sokan mások. Mindannyian ugyanabban a korban éltek, mégis alapvetően mást képviseltek, másképp viszonyultak a világhoz, az élethez. A politika alakítói vagy épp elszenvedő voltak, esetleg teljesen kívül maradtak a politika világán, mert a saját dolgukat is gyökeresen másképp fogták fel mindnyájan. Kortársak voltak, akik azonban egymással aligha összeilleszthető világokat képviseltek. Emiatt hagyatékukat is nehéz ugyanannak a kultúrának, ugyanannak a társadalomnak az örökségeként felfogni. Ezt az abszurditást érezzük, amikor egymás után halljuk például a tekintélyelvű Gömbös Gyula[11]61., a radikálisan demokratikus József Attila[12]62. és a zsidótörvényt szorgalmazó Darányi Kálmán[13]63. nevét. Hasonló kontrasztot teremt, amikor egymás után kerül elő a kor legnépszerűbb komikusának, a zsidó Kabos Gyulának[14]64., a deportálásokat elrendelő miniszterelnöknek, Sztójay Dömének[15]65. és a Horthy-korszak amorózójának, Jávor Pálnak[16]66. a fényképe, aki felesége zsidó származása miatt még a koncentrációs táborok poklát is megjárta[17]67.. (Az egy külön történet, hogy mi történt Jávorral a háború után.[18]68.)

A fényképek szemléjének végén egymás után kerül a dobozba egy korszak névadójának, Horthy Miklósnak és a korszak áldozatának, a máig az egyik legolvasottabb írónak, Rejtő Jenőnek[19]69. a fotója. A két kalandos életút mégis egész mást üzen nekünk. És mindannyiunknak mást, akik a Budapest Orfeumot nézve a jelenből gondolunk vissza az egykor voltakra.

Mindezt egy színházi helyzetbe illesztett keserű vicc „oldja”. Benedek nem mutat meg egy fotót, mire a többiek reklamálnak: „Az ki?” Aztán fölismerik. „Hoffman úr!” – mondja megrovóan Szacsvay. „Maga elhagyta ősei hitét, és kikeresztelkedett. Ne feledje, hogy ezután áldozni is kell” – teszi hozzá kenetteljesen. „Én már legalább 1200 pengőt áldoztam” – válaszolja Hoffman szerepében a szkeptikus Benedek – „Csak az oktatásért.” És mi nevetünk. Azon is, aki kapálódzik a végzete ellen, s azon is, aki hasznot próbál húzni ebből. De leginkább azon a tehetetlenségen, amit az egyes ember érezhet a történelem kegyetlen mechanizmusaival szemben.

És ekkor Benedek elénekel egy dalt, tulajdonképpen egy érzelmes slágert, de olyan árnyaltan és pontosan, a dal mélyén meghúzódó tragikumot is érzékeltetve, hogy most nem szólhat másról a szöveg, csak arról, hogy az egyes embert mégis csak az minősíti, mennyire akarja, tudja megőrizni a képtelen helyzetekben, a kegyetlen történelmi csapdák közepette is emberségét: „Az ember egy léha, egy könnyelmű senki / S mégis ma mily nehéz embernek lenni / Az ember egy porszem, nem látja meg senki / S mégis csak e porszem tud ember lenni.”[20]70.

És egy hamarosan felhangzó idézetből az is nyilvánvalóvá válik, hogy mélyen összetartoznak azok az értékek, amelyek folyton szétszakítják az országot, gyilkos fegyverré alakulnak, ahelyett hogy kultúrát, társadalmat megtartó erőként működnének. „Ütött, kopott Károli-bibliát / s egy kötetnyi József Attila-verset – / hátizsákomban vittem a hazát, /két ingem közé belefért a nemzet” – írta Vihar Béla[21]71. Örarckép 1942 című versében.

Ez már a második világháborút megjelenítő részben hangzik el, amelyben a felidézett slágerek nem annyira a győzelem akarásáról beszélnek („Tudod nem felejted el, / mindenáron győzni kell”,[22] 72. „Egy a jelszó: győzni vagy halál”[23]73.), erősebben szólnak a lelki és fizikai szenvedésekről, fájdalmakról („Arra kint jéghideg szél zúg, / Fekszel és hallgatod, mit súg… / Távol, messze a határtól sóhajom talán megtalál”[24]74.), ugyanakkor megszólal bennük a túlélés vágya is („Szeretünk, sírunk és nevetünk, / Mégis örökké reménykedünk. / Jó a rosszat elfeledni, jó / A szívnek álmodozni / És csodákban hinni izgató”[25]75.). (Császár Angela az eredetinél jóval gazdagabb hangszínekkel és érzelmi árnyalatokkal énekli a Karády-dalokat.)

Aztán megszólal egy kórusban énekelt új sláger, még ez is a 40-es évekből való, de azzal, hogy egy strófát kiemelnek belőle, és a dal elejére illesztik, már egy új korszak kezdetét, az 50-es éveket jelentik be vele: „Serceg a tollhegy és kopog a csákány, / egy percnyi szünet nincs a pesti gyárnál. / Termelni, termelni, nincs ennél fontosabb! / Hideg vagy meleg, a gyárnak mindegy, / magához láncol és dolgoztat minket! / Este, ha a gong üt a kapuja nyílik már! / Mert munka után, estefelé vár valaki reám, s a szívem övé…”[26] 76.

[1] Teleki Pál (1879–1941) politikus, földrajztudós, Horthy közeli barátja. A trianoni békeszerződés aláírására külügyminiszterként utazott el, de ő maga nem írta alá a szerződést. Horthy 1920-ban nevezte ki miniszterelnökké (s IV. Károly visszatérési kísérlete utána 1921-ban mondott le). Miniszterelnöksége alatt hozták meg a numerus clausus törvényt, amely a felsőoktatásban tanulók számarányát a Magyarországon élő „népfajok” arányszámához igazította. Sokan ezt tartják az első zsidótörvénynek, mivel a zsidóságot a korábbi joggyakorlattól eltérően nem felekezetként, hanem nemzetiségként kezelte. 1938-ban az Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd Imrédy bukása után ismét ő kap miniszterelnöki megbízást. A II. zsidótörvényt ezután fogadta el a parlament. 1940-ben a magyar kormány csatlakozott Németország, Olaszország és Japán háromhatalmi egyezményéhez. 1940 decemberében örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján Telekit holtan találták a szobájában, vélhetően öngyilkos lett.

[2] Hegedűs Gyula (1870–1931), magyar színész, eredeti neve Heckmann. 1896-tól (kisebb megszakításokkal) a Vígszínház tagja. „Színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben, még operettben is jól érvényesült. Szerepeit gondos aprólékossággal, a figurát hitelesítő realista vonásokkal építette fel” – írja róla a Magyar Színművészeti Lexikon.

[3] Bethlen István (1874–1946) politikus, jogász, mezőgazdász. 1921–31 között miniszterelnök. Stabilizálta a Horthy-rendszert. Nézetei ellenére megakadályozta IV. Károly visszatérését, majd keresztül vitte a Habsburgok trónfosztását. (Belátta azt, hogy a Monarchia bármiféle visszaállítására a nagyhatalmak ellenállása miatt nincs esély.) Lemondása után Horthy tanácsadójaként továbbra is fontos szerepe volt a politikában. Hibának tartotta a háborúba való belépést, ellenezte az egyoldalú német orientációt és a zsidótörvényeket. 1945-ban az oroszok a Szovjetunióba vitték, nehogy összefogja a kommunistaellenes erőket. Egy moszkvai börtönkórházban halt meg.

[4] Lsd. 23. jegyzetet.

[5] Szacsvay Imre (1854–1939) színész, előbb Kolozsvárott játszott, majd 1884-től a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1913 szeptemberében saját elhatározásából vonult vissza, mert úgy érezte, hogy játékának stílusa már nem felel meg a kor követelményeinek. Ezután csak a Színművészeti Akadémián tanított. Anyai ágon Szacsvay László dédapja.

[6] Hóman Bálint (1885–1951) politikus, történész. „1932 októberében Gömbös Gyula kap miniszterelnöki megbízást. Az unokatestvér – Darányi Kálmán – szervezte tarokkpartik tagjai közül hárman is szerepelnek a kabinet listáján, Lázár Andor igazságügy-miniszter, Hóman Bálint kultuszminiszter és Darányi Kálmán mint miniszterelnökségi államtitkár. Gömbös nemcsak kormánya – az első arisztokrata nélküli magyar kormány – legtekintélyesebb tagjának tartja a professzor-minisztert, hanem egyben mintegy összekötő kapocsnak is a liberális-konzervatív pesti intelligencia felé. Hóman a miniszterelnök bizalmasa, egyben a kormányon belüli konzervatív-liberális ellensúly Gömbös volt politikai táborával, a szélsőjobb irányú átalakításokat követelő ún. reformnemzedékkel szemben. Ezt a befolyásos szerepet Gömbös halála (1936) után is megtartja a kormányban. Annál is inkább, mert az új miniszterelnök unokatestvére, Darányi Kálmán (1936–1938). Az 1939–1941 között kormányra kerülő gr. Teleki Pál mellett ismét Hóman a kormány „erős embere”. Hóman azonban ekkor már nem a volt liberális-baloldali kapcsolatokkal rendelkező történész-miniszter, hanem mindinkább a fasiszta Németországgal sorsközösséget hangoztató politikus. S most már „erejét” a belpolitikában is ez adja. A konzervatív középosztálybeli karriervágya elnyomta benne a tudóst, és a karriert kínáló jobboldali kurzus a konzervatív liberális reformert.” Glatz Ferenc: Hóman Bálint életpályája. História 2003/1. http://www.historia.hu/archivum/2003/0301glatz.htm

[7] Zilahy Lajos (1891–1974) író, a Halálos tavasz (1922), a Két fogoly (1926) szerzője. Az 30-as évektől forgatókönyvíróként, később filmrendezőként is tevékenykedett. A Horthy-rendszer politikáját támogatta, bár az ellene lázadó írókkal és értelmiségiekkel is kapcsolatban állt. 1935 áprilisában találkozót szervezett, amelyen megpróbálta közelíteni a népi írókat Gömbös Gyula irányvonalához, azonban ez a kezdeményezés szintjén maradt. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált.

[8] Németh László (1901–1975) Számtalan regény (Gyász,1935; Bűn, 1936), dráma (Bodnárné, 1931; Villámfénynél, 1936) szerzője. Emellett tanulmányok, esszék írója. Legnagyobb vitát a Kisebbségben (1942) című esszéje váltotta ki. „Németh Szabó Dezső romantikus-biológiai fajfogalmát az akkoriban éppen Szekfű által kidolgozott „történelmi népfaj” eszméjéhez közelíti, alkalmasabbá téve ezzel a faji gondolatot a bonyolultabb kulturális jelenségek értelmezésére is”. De többen úgy gondolják, hogy Németh László fajfogalma nem rasszista, biológiai jellegű, nem vérségi-származási alapon tesz különbséget „fajok” (etnikumok) között. Mások szerint viszont a Kisebbségben „telítve van elvakult indulatoktól sistergő, igaztalan antiszemita vádak tömkelegével”. Hamburger Mihály: Irodalmi zsidókérdés. Múlt és Jövő 2005/3. http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/406/

[9] Sólyom Janka (1902–1972) sanzonénekesnő, kabarékban lépett fel, többnyire Buday Dénes megzenésítéseit énekelte. Ismerte József Attilát, elénekelte a Mama című versét is. 1955–1966-ig a Vidám Színpad tagja volt.

[10] Márkus Emília (1860–1949) a Nemzeti Színház színésze, már 17 évesen a Rómeó és Júlia női címszerepét játszotta, majd pályája során még számos egyéb Shakespeare-szerepet. Ő az első Tünde (1879), játszik Az ember tragédiája ősbemutatóján is (1883), és ő az első Nóra magyar színpadon (1889). A Bánk bán mindhárom nőalakját életre keltette. Pálya- és vetélytársával, Jászai Marival a Stuart Mária királynőit játszották. A tinédzserből „szőke csoda”, fölülmúlhatatlan szecessziós szépségideál, érett asszony és idős hölgy, majd matróna lett. http://www.oszk.hu/hirek/markus-emilia-1860-1949

[11] Gömbös Gyula (1886–1936) katona, politikus. 1924-ben megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, szoros kapcsolatot tartott németországi szélsőjobboldali mozgalmakkal. 1928-ban feloszlatta pártját, s visszalépett a kormánypártba. Ezután előbb honvédelmi államtitkár, majd honvédelmi miniszter lett. Bethlen lemondása, majd a Károlyi Gyula-kormány bukása után 1932-ben miniszterelnök lett. Kormányprogramja, a 95 pontos Nemzeti Munkaterv a közjogi, államigazgatási, gazdasági, kulturális stb. berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését hirdette meg, szociális, és a parasztság helyzetét javító intézkedéseket helyezett kilátásba, egyben lépéseket tett a tekintélyuralmi állam kialakítására (elsősorban olasz mintára). Törekvéseinek sikerült megnyernie a szélsőjobboldali csoportok mellett az ún. népi baloldal egy részét is. Az 1935-ös választásokon pártja elsöprő győzelmet aratott. Az eredményt a szokásos választási csalások és kormányprivilégiumok felhasználása mellett a választók közvetlen befolyásolása, a hatalmas kampánypénzek, a rádiónak, mint propagandaeszköznek a monopolizálása is jelentősen befolyásolta. Krónikussá váló vesebaja végzett vele 1936-ban.

[12] József Attila (1905–1937) az 50-es években lett a magyar irodalmi kánon egyik tartópillére. (Horváth Márton „államosította” mint reprezentatív proletár költőt, egyúttal létrehozta a Petfői–Ady–József Attila tengelyt mint a magyar költészet haladó hagyományát.) A 60-as évektől kezdve azonban egyre inkább költészetének összetettségét és komplexitását kezdték értékelni. Közben hihetetlen népszerűségre tett szert, az ekkoriban felnövő nemzedékek számára ő a legnagyobb költő.

[13] Darányi Kálmánt (1886–1939) Horthy 1936 októberében nevezte ki miniszterelnöknek. Darányi az alkotmányos rend megőrzésének programjával úgy akart visszatérni a Bethlen István teremtette alapokhoz, hogy nem fordult élesen szembe Gömbös politikai végrendeletével sem. Az Anschluss után Darányi a jobbratolódást választotta, a kormányba németbarát politikusokat vett be, és innentől rendszeresen hangoztatta a német kapcsolatok fontosságát. Darányi nevéhez fűződik az első zsidótörvény szorgalmazása és előkészítése. Ennek törvényjavaslatát még miniszterelnöksége alatt nyújtották be a parlamentnek, de az már csak a helyére lépő Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt emelkedett törvényerőre.

[14] Kabos Gyula (1887–1941) a kor legnépszerűbb komikusa, számtalan színházban játszott, kabarékban is fellépett (Royal Sörkabaré, Fővárosi Orfeum, Intim Kabaré), a 30-as években rengeteg filmben szerepelt. 1939-ben az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt, ahol teljes mellőzöttségben halt meg.

[15] Sztójay Döme (1883–1946) szerb származású magyar politikus, diplomata. 1936–44 között Magyarország berlini nagykövete, a német megszállást követően 1944 márciusa és augusztusa között miniszterelnök és külügyminiszter. Igyekezett kiszolgálni a német zsidópolitikát. Kormánya hozott rendeletet a sárga csillag viseléséről, megszervezte és végrehajtotta a vidéki zsidóság deportálását, a budapestit (Európa ekkoriban legnagyobb zsidó közösségét) pedig gettóba záratta. Sztójayt (és kormánya legtöbb tagját) 1946-ban a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte.

[16] Jávor Pál (1902–1959) Jermann Pálként született (de Spannenberger vezetéknévvel anyakönyvezték, mert szülei még nem házasodtak össze). Csortos Gyula a vizsgaelőadását látva szerződtette le a Renaissance Színházhoz. Innen botrányos körülmények között távozott (később is sok botrány volt körülötte), majd vidéken szerepelt. Ez alatt az évek alatt játéka egyre kiforrottabb lett. Előnyös külsejének köszönhetően a színdarabok, majd 1929-től a filmek egyik legnépszerűbb szereplője lett, ő az első magyar férfi filmsztár. Ismert szerepeiben azonban csak egy vékony szeletét mutatta meg valódi képességeinek.

[17] Jávort 1944-ben a nyilasok tartóztatták le, mert hangosan tiltakozott a zsidóüldözések ellen. Nyolc hónapot töltött a nyilasok foglyaként, többek között Sorpnkőhidán. Koncentrációs táborba akarták vinni, de mire a csoport Mauthausenbe ért, a tábor megtelt. Az amerikaiak szabadították ki, a felesége, Landesmann Olga maga ment érte Ausztriába.

[18] Major Tamás, a Nemzeti Színház új igazgatója nem vette őt vissza, mondván, nem kellenek a régi polgári színészek. Pedig Jávort szerződés kötötte a Nemzetihez, ahová antifasiszta múltja miatt vissza kellett volna őt venni. Elkeseredésében elfogadott egy amerikai meghívást: rövid jótékonysági turnét tervezett, amiből 11 év emigráció lett. Még New Yorkból is felhívta Majort, aki azt üzente: ne gyere, nem kellesz! Jávor 1957-ben, már betegen tért vissza Magyarországra. Gyomordaganata volt, ennek ellenére elvállalt még néhány szerepet, bár a színpadon csak árnyéka volt önmagának. Halálos ágyán kapta meg végül Major Tamástól a szerződést, így abban a tudatban halt meg 1959. augusztus 4-én, hogy végre ismét a Nemzeti tagja. Barátja, Bárdy György úgy emlékszik: utolsó kívánsága az volt, hogy temetésén cigánybanda játsszon. Ezt a kultúrpolitikai vezetők nem engedték, ám egyetlen hegedűs mégis bejutott, és halkan elhúzta az utolsó nótát. http://rtl.hu/rtlklub/hirek/hatter/cikkek/104937

[19] Rejtő Jenő (1905–1943) eredeti neve Reich Jenő. Kamaszként bokszedzésekre járt, de egy edző eltörte az orrnyergét. Aztán színinövendéknek jelentkezett, de nem volt tehetsége hozzá. 19-20 éves korában bejárta Európát, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató, sőt még a francia idegenlégióba is beállt. Innen egy ezredorvos szerelte le, akit állítólag megvesztegetett (más legendák szerint egyszerűen csak megszökött). Hazatérve bohózatokat, kabaréjeleneteket, operettlibrettókat írt. A színpadi művek mellett számtalan ponyvaregényt szerzője, ezeket P. Howard néven publikálta. 1942-ben egy nyilas lapban cikk jelent meg arról, hogy Rejtő ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására az egyre betegebb írót egy kórházból hurcolták el, majd az orosz frontra vitték. Ott is halt meg.

[20] Erdélyi Mihály (1895–1979) dala. Erdélyi színészként kezdte pályáját, majd rendezett is, később filléres helyárú, népszerű színházi vállalkozásokat vezetett. Közben számtalan operettet is írt.

[21] Vihar Béla (1908–1978) költő, újságíró, tanár. A második világháborúban munkaszolgálatos volt. Országosan ismertté Egy katona megy a hóban című poémája tette, amely a magyar hadsereg doni katasztrófájának emblémájává vált. http://www.youtube.com/watch?v=Qbxf_-6eUU0

[22] Dolecskó Béla–Segesdy László: Bandikám!

[23] Erdélyi Mihály: A honvéd ejtőernyős. Ez a dal a Nemzeti Színházban készült felvételen még nem szerepel, csak az 1984-es felvételen hangzik el.

[24] Fényes Szabolcs–Fényes Lóránd: Jó éjt, drága kis hadnagyom (Tábori levelezőlap). A dalt eredetileg Karády Katalin énekelte: http://www.youtube.com/watch?v=jgRDPaCLgmY

[25] Buday Dénes–Babay József: Jó a rosszat elfeledni. Eredetileg ezt a dalt is Karády Katalin énekelte. http://www.youtube.com/watch?v=cVxhqMNTuC0

[26] Horváth Jenő és G. Dénes György dalát eredetileg Karády Katalin és Lantos Olivér énekelte.

is.