Kétpólusú világ
Büchner: Danton halála – Vígszínház
A Danton halálával kezdte a Nemzeti Színház utáni korszakát Alföldi Róbert. Pontosabban két nyári zenés produkcióval, amely számos ponton kapcsolódik a Vígszínházban látható Büchner-bemutatóhoz. Vazsó Vera írása.
Nem tudni, hogy Alföldi Róbert megrendezte volna-e a Danton halálát, ha a Nemzeti Színház igazgatója marad, de az biztos, hogy a vígszínházi előadás rengeteg szállal kötődik az utolsó nemzetis munkájához, a Mephistóhoz (amelyet a Vígszínház játszik tovább). Hasonló a tematika, egybecsengő a rendezői szándék, és ugyanazok a főszereplők is: Stohl András és László Zsolt. Ráadásul a két színész ugyanazokban a szerepkörökben jelenik meg a két előadásban: Shohl játssza az áldozattá váló „hőst", László Zsolt pedig a hatalom megtestesítőjét.
Az összefüggések erősödnek, ha a Mephisto és a Danton halála között készült nyári produkciókra, a két Szörényi–Bródy műre, a RAM Colosseumban játszott Kőműves Kelemenre és a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott István, a királyra is gondolunk. Az utóbbi ugyancsak a Stohl–László Zsolt közti ellentétre épül, igaz, ehhez szükség volt a darab némi átértelmezésére is, hisz Alföldi rendezésében nem István és a Stohl András játszotta Koppány között feszül az igazi ellentét, hanem a László Zsolt alakította Asztrik között, aki afféle szürke eminenciásként a politikai szálakat ténylegesen mozgatja. (A Kőműves Kelemenben nem szerepel László Zsolt, itt csak a Stohl András játszotta „hős" jelenik meg – ellenfél nélkül. Olyan ez a darab, mintha magukra maradtak volna Dantonék, és azt látnánk, mi történik köztük, mi zajlik le bennük, ha nem a Robespierre teremtette fenyegetettségben kell megpróbálniuk a személyiségüket.)
Határozottan összeköti a három előadást a díszlet, illetve a hozzá kapcsolódó asszociáció. Mindhárom színpad hátterében egy hatalmas emelvény áll, rajta egy mikrofonállvány, amelyhez az előadások hangsúlyos pillanataiban odalép valamelyik szereplő (van, hogy több is, és többször is), és beszélni kezd. Ilyen értelemben szónoki emelvényre, áttételesebben a politika színpadára emlékeztet a díszlet. Így mindhárom történetről az a benyomásunk, hogy a hatalmi manipulációk színterein játszódnak. Ezt erősíti a Kőműves Kelemen előterében álló átlátszó politikusi pulpitus is, amely többször válik „szónoklatok" helyszínévé. A különféle szereplők által különféle módokon elmondott szónoklatok a Danton halálában is fontos szerepet kapnak. (A két zenés műben a zenekar helye is a háttérben álló emelvény, a prózai Danton halálában e terhétől megszabadulva előre és határa mozgathatóvá válik az emelvény. Néha úgy jön előre, mint egy vonat, amely mindjárt eltiporja Dantont. Így képszerűvé is válik a hatalmi mechanizmusok teremtette fenyegetettség.)
A Mephistóval kezdődően Alföldi a politika működéséről, ha szűkebben fogalmazunk, akkor a diktatúra természetéről készít előadásokat. A Kőműves Kelemen éppúgy erről szól, mint az István, a király vagy a Danton halála.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/10. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft