Nélküled, szép hattyú

Bozsik Yvette az egymásra utaltság, a ráérzések, a megalkuvások, a férfi-női kapcsolatokban rejlő komikum, félreértett közeledések és elfojtások végzetes következményeinek ihletett, de talán szerencsénkre, irgalmas ábrázolója. Azok a kilencvenes évek elején született darabjai – Kis női szalon, Az Úrnő, Várakozás (Joseph K. szerelmei) –, amelyek a lassan, de holtbiztosan érlelődő fizikai és lelki magányról az érzékek kifinomult nyelvén beszélnek, mind testvérdarabjai Az estélynek. Drámai képekben gazdag protestek ezek, óriásszékekeken óriáslibidójú lányok alszanak, gésa fordít hátat nekünk, mert intimitásra vágyik, copfjuknál fogva vezeti egymást úrnő és szolga, az óriási franciaágyon egymás után, számolatlanul alázza meg egymást egy pár, a szobákból nincs kijárat, és általában lelepleződik a szomorú tény, hogy csak bábok vagyunk egymás kezében.

Bozsik erre a kegyetlen konklúzióra sokféleképpen vezet rá bennünket, és Az estély is (amely Jean Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabjának inspirációjára készült), noha bővelkedik igen komikus elemekben, és szórakoztató lélekelemzésnek hívhatnánk, nagyon mélyen beletép legféltettebb, legsötétebb titkainkba. Húsz év utáni felújítása bizonyítja, Bozsik még mindig hű balettnövendék kori kedves íróihoz, filozófusaihoz, az általuk felvetett gondolatokhoz, problémafelvetésekhez. 1993-ban a bemutató hatalmas nemzetközi sikert aratott, az Edinburgh Fringe Fesztiválon megkapta a Nemzetközi Kritikusok, a Scotland on Sunday Legjobb Táncprodukció Díját, és az Independent magazin Színházi Különdíját. Azóta sokszor előadta Bozsik társulata, más-más szereposztásban, mindig kicsit változtatva egyes jeleneteken, mozdulatokon. Megkísérlem bemutatni, miben maradt hasonló, és miben változott az elmúlt húsz év során ez a történelmet a visszájáról, az egyes lelkek intim térképéről vizsgálgató darab.

Te is zombi? Én is

A Nietzsche nevezetes „Isten halott!" kijelentését követő hatvan évet a filozófia különféle irányzatai e mondat logikai, etikai, politikai nyelvi konzekvenciáinak levonásával töltötték. Mire Sartre eljutott a Zárt tárgyalás megírásáig, már nem volt kétsége afelől, hogy a Jó nem, a Rossz viszont létezik, és semmilyen érveléssel nem bizonyítható, hogy legyőzhető. A Zárt tárgyalás tézisdráma. Szereplői örökek, több ezer évesek, a Szégyen, a Gyávaság, a Gonoszság, az Önzés és a Többiek. Csakhogy ezek mi vagyunk, mert ezt látjuk egymásból. Főszerepet kap a drámában, és Bozsik darabjában is, a tekintet, a Másikat valamilyennek látó, s ezzel megteremtő emberi pillantás. A darab a Pokolban játszódik, ahova a három szereplő nyilvánvalóan halálos bűnei miatt jutott. A címből ítélve bírósági tárgyalásra számíthatnánk, de nem, egymás és önmaguk bírái lesznek a két nő (Ines és Estelle), valamint a férfi (Garcin). Döntéselméleti tragikomédia ez: a fogolydilemmának nevezett szituáció, amelyben voltaképpen kényszerűen és örökre benne ragadtak. Lehetséges egy ilyen helyzetben, hogy valaki a saját érdekeit követő racionális viselkedést esetleg kooperatív megoldással váltja fel (ami szintén lehet racionális) annak érdekében, hogy a társai és ő is kedvezőbb helyzetbe kerüljenek, de ez itt, a Pokolban már elképzelhetetlen.

Hogy miért, és mennyiben bűnösök, vagy mennyiben a társadalmi konvenciókat megkérdőjelező egyének ők, azt a dráma olvasójának magának kell eldöntenie. Sartre az ateista egzisztencializmus képviselőjeként nem adhatott túlvilági lehetőséget a szereplőinek arra, hogy valahogy tisztára mossák lelkiismeretüket, ezért inkább egy második császárságbeli szalonba terelte őket, és rájuk zárta az ajtót. Bűneik, melyeket lassan feltárnak egymás előtt, nem apróságok: nem elég, hogy leszbikus, Ines miatt többen meghaltak, ráadásul öngyilkos lett (gázmérgezés); Estelle érdekből házasodott, majd megölte gyermekét, s tüdőgyulladásban halt meg; Garcin katonaszökevény, rendszeresen, kegyetlenül visszaélt férfiúi vonzerejével, s őt végül kivégezték. Három „halott" találkozik tehát, és mintha mi sem történt volna, folytatnák ugyanott, ahol abbahagyták az életben. Ez azonban csak addig mehet így, amíg rá nem jönnek, hogy mostantól örökre hármasban lesznek. Ekkor kezdődik el a lelkek kegyetlen, de elkerülhetetlen „reakcióba lépése" egymással, a bűnök és fájdalmak pokoli alkímiája. Menekülni lehetetlen, mert, és erre itt jönnek rá a szereplők, saját magunkat csak mások szemén, pillantásán át vagyunk képesek érzékelni, s ez az érzés mindig a szégyen érzete, annak tudata, hogy látnak, hogy figyelnek, hogy megítélnek bennünket. Ezért mondja Garcin a darab végén, amikor szeretne elmenekülni a „pusztító tekintetek elől", hogy a „a pokol-a Többiek." Maradnak tehát a szobában, s hiába nyílik ki az ajtó, nem mennek ki rajta. Bűneik, és az, hogy kinek látják egymást, örökre összekötik őket. Ha belepillantunk a sartre-i filozófia máig inspiratív és érzékeny világába, kétféle embert láthatunk: a jóhiszeműt és a rosszhiszeműt. Előbbi akarja és elfogadja mások és önmaga szabadságát, mert megkülönbözteti egymástól a fakticitás és a transzcendencia (eleve adott, illetve megváltoztatható) elemeit az életnek, utóbbi nem, s inkább hagyatkozik a társadalmilag felkínált szerepekre, mintákra. Hogy valaki jóhiszemű lehessen, oda kell figyelnie arra, hogyan választ, milyen kötelezettségeket fogad el, mire utalnak a vágyai, mely érzelmek valósak, s melyek képzeltek csupán s így tovább. Azonban, ha meghaltunk, már nem választhatunk többé. Maradunk, akikké tettük magunkat, az örökkévalóságig. A szabad választás lehetősége és az idő, az időnk szorosan összefügg. Három szereplőnk már halott: azonban Sartre-nál ez nem akadálya annak, hogy lelkiismeretük és determinációktól hajtott énjük továbbra is zaklassa őket. Sőt, a halállal kezdetét veszi a végtelen tárgyalás: a lelkiismeret zombiként éled újra. És szereplőinkről kiderül, hogy nem jóhiszemű emberek.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft