Hátha egyszer megtudják
Beszélgetés Homonnai Katalinnal
Homonnai Katalin 1994 óta tagja a Stúdió „K”-nak. Ő az egyetlen színész, aki a társulat újjáalakulása óta tagja az együttesnek. És az is különlegessé teszi a helyzetét, hogy úgy vált jelentős művésszé, hogy a Stúdió „K”-n kívül nem játszott.
– Az elmúlt 20 évben nagyon izgalmas dolgokat csinált, kiemelkedően jó színésznő lett, de ezt nagyon kevesen tudják magáról.
– Mert kevesen látnak. Mindig ránk csodálkoznak. Amikor például Székely Gábor megnézte Koltai darabját, akkor azt kérdezte, hogy kik ezek a színészek? Honnan jöttek? Vagy elmegyünk vizsgafilmet forgatni a főiskolás filmrendezőkkel, és ott is ezt halljuk vissza, hogy kik ezek az emberek, hol voltak eddig? Többet kéne a rendezőknek független színházi előadásokat nézni. Egyébként, ugye, kis színház vagyunk, kisebb nézőtérrel, így kicsi a közönségünk, ezért kevesen ismernek bennünket.
– Sajnálja?
– Nem.
– Megbarátkozott a helyzettel?
– Nem vágytam nagy színpadra. Azt hiszem, az nem nekem való. Ezt a közelséget, ezt a személyességet szeretem, ami itt van. Attól, hogy ennyire közel vagyunk a nézőkhöz, tényleg nem lehet hazudni. Rögtön látszik, ha valami nem igaz. Amikor nagyszínházi előadásokat nézek, akkor egy idő után megőrülök attól, hogy a tizedik sorban ülök, olyan sok ember ül előttem, minden annyira messzi van, és hogy csupa nagy gesztusokat látok… Nagy ritkán jutok el színházba, akkor is igyekszem kamara-előadásokat nézni…
– Igen, de így kevesebben tudják, hogy milyen jó színésznő.
– Nem baj. Hátha egyszer megtudják.
– Volt valaki, akivel szívesen dolgozott volna, ha más körökben mozgott volna?
– Persze. Ascher Tamással például. De nem vágyom különösebben másra. Aki jön,jön. Jött például Koltai M. Gábor. Ismerik, de nem nagyon ismerik el. Nagyon szeretem. Nagy munkabírású, hihetetlen művelt ember, otthon a zenében, irodalomban, képzőművészetben. És annyira figyel a színészeire, olyan érzékenységgel és annyira koncentráltan tud dolgozni… Ja és hadd említsem meg a dramaturgját, Sediánszky Nórát is.(Bocs,Gábor, áá,nem voltam sok.)
Egyébként pedig az a fontos – főleg most, hogy megtörtént az igazgatóváltás –, hogy a Stúdió „K” erős csapat maradjon. Mert ezen túl már nem egyszemélyi színház lesz, mint Tamás idejében. Nagypál nem akar, és nem tud egyetlen névhez kötődő színházat létrehozni. Így a csapat jelentheti az erősségünket. Meg az itt jelen lévő színészek egyéni ereje. Nem sokan tudják, de itt mi vagyunk a műszak is. A múltkor Vajda Mihály filozófus, majdnem törzsnézőnk megnézte az Európát. Kb. 4 órás előadás + 1óra bontás. Azt mondta: hm,jó volt az előadás... na de az a közös bontás, az valami fantasztikus volt, az az együtt, az igen! Ahhoz, hogy jók legyünk, nagyon ott kell lennünk, együtt a Stúdió „K”-ban. Persze, ha hívnak minket, vendégnek szívesen megyünk, ha egyeztethető, de első a Ráday u.32.
