Katasztrófa előérzetek

Botrányos darab?

Thomas Bernhard darabjának ősbemutatója 1988-ban botrányt keltett Ausztriában. Mint Kerekes László izgalmas összefoglalójából kiderül, a botrány inkább a bemutatót előtt zajlott s nem utána (vélhetően a darab ismerete nélkül). Elsősorban a (darabban is emlegetett) jobboldali bulvárlap, a Neue Kronen Zeitung keltette. A bemutató előtti hónapra időzített „kampányt” azzal indították, hogy Bernhard szerint Ausztria hat és fél millió debil országa. Majd azon méltatlankodtak, „hogy az adófizetők pénzén viszik színre az Ausztriát „bemocskoló” színdarabot. Néhány idézet után több politikust szólaltat meg az újság, akik közül Vranitzky kancellár kiáll a művészi szabadság mellett – amiért egy külön kommentárban meg is kapja a magáért –, míg a néppárti Mock kancellárhelyettes az újság szájíze szerint érvel, miszerint egy ilyen Ausztriát sértő darabot nem lenne szabad állami pénzből színre vinni”. (Az is kiderül az összefoglalóból, hogy a botrány többek között a művet rendező Claus Peymann elmozdítását is célozta, aki 1986 és 1999 között vezette a bécsi Burgtheatert.)

A darab egyébként valóban tele van kemény és kérlelhetetlen ítéletek sorával. Ezek egyaránt érintik az osztrák mentalitást, a bécsi szellemet, az államot, az egyházat, a pártokat, a politikusokat és a kultúra különféle szegmenseit is. „Az állam kész kloáka bűzös és halálos / az egyház világméretű aljasság / az emberek az ember körül / feneketlenül rútak és eltompultak / a szövetségi elnök egy agyafúrt hazug / nyárspolgár / és mindent összevéve lehangoló jellem / a kancellár rókalelkű államkufár” – mondja például az egyik szereplő. „Amit ezek csináltak Ausztriából / leírhatatlan / szellemtelen és kulturálatlan kloákát / mely egész Európában penetráns bűzt áraszt” – fogalmaz még végletesebben egy másik szereplő. „A tudás minden terét meggyalázták / minden kultúrát elpusztítottak / a szellemet kiűzték”. „A mai egyetemi oktatók / valami hihetetlen mód primitívek / katasztrofális ahogy fogalmuk sincs semmiről”. „Az újságokat is olyan nyelven írják / hogy ez ember gyomra felfordul tőle”. „Bécs színházi helyzete mindig is fatális volt / abszolút reparálhatatlan”.

De a leghangsúlyosabban az ismét erősödő náci szellem és a fokozódó zsidógyűlölet kerül szóba. „Ma több náci van Bécsben / mint harmincnyolcban volt… / előbújnak mind a lukakból / melyek negyven éven át be voltak tömve” – mondja az egyik szereplő, egy másik még végletesebben fogalmaz: „zsidónak lenni Ausztriában mindig / halálraítéltséget jelent / írhat és mondhat aki amit akar / a zsidógyűlölet az osztrák ember / legtisztább abszolút hamisítatlan természete”.

Az erősödő antiszemitizmus és a gyűlöletbe forduló rasszizmus ma Magyarországon ugyanúgy meghatározó problémát jelent, mint a szöveg jó néhány egyéb felvetése, amelyek a mai magyar közbeszédben is sűrűn felmerülnek (csak Bécset Budapesttel és Ausztriát Magyarországgal kell behelyettesíteni).