Rend a lelke
Shakespeare: Szeget szeggel – Vahtangov Színház (Moszkva)
IX. Shakespeare Fesztivál, Gyula
Az utókor által nagy színházi egyéniségekként számon tartott alkotók által alapított, és lehetőleg még nevüket is viselő társulatokkal, színházakkal szemben (még akkor is, ha alapítójuk már évtizedek óta halott) gyakran nagy elvárások fogalmazódnak meg a közönség részéről. Az orosz Vahtangov Színház esetében (amelynek elődje még 1913-ban indult a Sztanyiszlavszkij-tanítvány Jevgenyij Vahtangov vezetésével, s amely 1921-től máig ugyanabban az épületben működik a moszkvai Arbaton) jelenleg fennáll az a szerencsés helyzet, hogy az intézmény az alapító művészetfelfogását és eredményeit szem előtt tartva, az általa fémjelzett hagyományból építkezve is képes volt művészileg megújulni.
A színház honlapján a következő olvasható: „Amikor Vahtangov művészetéről beszélünk, azzal a rejtéllyel találjuk szemben magunkat, amelyet Vahtangov magával vitt a sírba, bár egy pillanatra fellebbentette róla a fátylat. A végtelenségig tartana megfejteni rejtélyét, ezért Jevgenyij Vahtangov örökké velünk marad.” Vahtangov „fiktív realizmusának” szentélyét 2007 óta nem is orosz, hanem litván rendező igazgatja. Rimas Tuminas, a 2000-es évek elején az európai színházi szcénába hirtelen berobbanó litván színház egyik meghatározó egyénisége, akinek rendezői látásmódja nem áll messze a Vahtangov által hirdetett eszméktől: a realizmust ötvözi a szinte groteszkbe forduló teatralitással, s mindezt egy rendkívül egységes színpadi tér- és szimbólumhasználattal társítja. Végül pedig a 2013-as Gyulai Shakespeare Fesztiválra is meghívott előadás, a Szeget szeggel színpadra állítására felkért orosz rendező, Jurij Butuszov szintén beleillik e sorba: ő a szocialista realizmus „egyértelműsítő” értelmezései elől menekült egyfajta groteszk realizmusba. Erről így vall: „Művészetünk hosszú ideig a szocialista realizmus módszerén alapult, amely megmagyarázza az életet, s minden cselekedet mögé egyértelmű logikát gondol. Pedig nem lehet megmagyarázni az emberi természetet. És ahol a színházi oktatás magyarázatok oktatásává, logikai visszaélések oktatásává válik, ott a színház egysíkú és unalmas lesz. Minket pedig eláraszt a rossz realizmus, az úgy nevezett igazság, ahol nincs helye a költészetnek.” Színházi tanulmányai végén Butuszov (Vahtangovhoz hasonlóan) elvállalta egy az akadémián megalakult társulat vezetését, amellyel első előadásait létrehozta, mielőtt más orosz színházak (többek között a moszkvai Vahtangov Színház) felfigyeltek volna rá. A Szeget szeggel-t 2010-ben állította színpadra.
A Vahtangov Színház honlapján található előadás-ismertetőben olvasható, hogy „nem a hatalom kérdése, hanem az emberi lélek ellentmondásai, a karakter cselekedeteinek megmagyarázhatatlansága foglalkoztatott bennünket” (ezért is döntött a rendező amellett, hogy a Herceget és Angelót ugyanazzal a színésszel játszatja, valamint a kortalan díszlet és jelmez használata mellett).
