Áll a bál

Elindulnak a pletykák

– Egy éve beszélgettünk utoljára az Újravágva kapcsán. Akkor szóba kerültek a független színházak támogatását érintő zárolások is. Sokféle nyilatkozat hangzott el akkoriban, és volt némi felbuzdulás is, hogy mit lehetne tenni a függetlenek támogatásának megőrzéséért. De te magad eléggé kilátástalannak láttad a helyzetet. Mi történt az eltelt egy évben? Hogy látod most a helyzetet?

– Ugyanolyan kilátástalannak látom a helyzetet, mint egy éve. De most már nemcsak arról van szó, hogy küzdeni kell a hatalommal, hanem arról is, hogy mostanra az egész szakma küzd egymással, dobálgatja egymást sárral, és ettől még kilátástalanabbá vált a helyzet. Így nem fogunk előrébb jutni, legfeljebb csak hátrébb. Az elmúlt két hétben én két szervezetből léptem ki, mert mindkettőben folyamatosan puccsok zajlanak. De ez van mindenütt. A legtöbb szakmai szervezetben áll a bál, zajlanak az őrjöngések, a hatalmi viszonyok átrendezései. Közben a szakma képviselői is egymásnak estek, a különböző szervezetek is támadják egymást. Én ezt egyrészt nagyon szomorúnak látom, másrészt – amikor képes vagyok kívülről szemlélni – nagyon viccesnek. Például azt, amikor egy koreográfus nem művekbe fekteti az energiáit, hanem abba, hogy miképp lehetne keresztbe tenni a másiknak. A filmszakma akkor kapta meg a támogatást, amikor képesek voltak közösen deklarálni a céljaikat, annak ellenére is, hogy sok személyes ellentét volt köztük. (Az más kérdés, hogy most mindazt elveszítették, amit együtt kivívtak.) De az efféle szakmai szolidaritás mára teljesen megszűnt. Úgyhogy én úgy döntöttem, kilépek ebből a szakmai „közéletből”, úgyis most gyermekem lesz, így érhető, ha kicsit hátrább húzódom. Egyébként személyesen is nagyon sok támadás ért az utóbbi időben, amik eléggé megviseltek. Igazából ahhoz sem volt kedvem, hogy érdemben reagáljak rájuk, mert annyira szint alattinak tartottam például Králl Csaba nyílt levelét...

– És mi az igazság a Trafó-ügyben, ami kapcsán ez a nyílt levél született? Akkor hírbe hoztak, hogy Markó Ivánnal együtt  ti fogjátok megkapni a Trafót.

– Ezt már elmondtam a Magyar Narancsnak adott interjúban, hogy előzetesen semmiféle egyeztetés nem történt ez ügyben. Nem voltunk a minisztériumban, nem tárgyaltunk a Trafóról. Számomra is meglepetés volt, hogy Markóval együtt kerültünk szóba. De az ember nem kezd el rögtön hangoskodni. Sosem volt ez a stílusom, és nem is tudtam, hogy mivel szemben kellene védekeznem. De azonnal nekem estek, ahelyett, hogy megkérdezték volna, hogy mi ebből az igazság. Aki megkérdezte, annak el is mondtam. Nekem semmilyen tervem nincs a Trafóval. Az a tervem, hogy megszülessen a kisfiam. Elindulnak a pletykák és legendák lesznek belőlük. Főképp azok az emberek gerjesztik az indulatokat, akiknek van félnivalójuk.

– Az azonban tény, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár azt mondta a parlamentben, hogy Markóval együtt ti fogjátok megkapni a Trafót.

– Ez tény. Én is nagyon meglepődtem rajta. De te is látod, hogy mostanában hetente zajlanak efféle ügyek, amelyekről aztán kiderül, hogy nincs mögöttük semmi. Az Operaháznak is két napig volt főigazgatója, majd azóta sincs. Az a fura, hogy mindenki rögtön ugrik ezekre a hírekre. Ahelyett, hogy fölhívnának, hogy mi az igazság a dologban, nyílt leveleket írnak. És utána, amikor kiderül, hogy mindez nem igaz, akkor senki sem kér bocsánatot. Most Markó Iván beperli a Revizort. Én is dagaszthatnám tovább a botrányt, de semmi kedvem hozzá. Az ember csak legyint, miközben nagyon megviselik a történtek, amikor kisbabát vár.

– De régi terved, hogy legyen a társulatodnak egy saját helye, ahol tudtok dolgozni, játszani. Van ebben valami előrelépés?

– Nincs. De most le is tettem róla. Ezek után a támadások után, ezek között a viszonyok között az ember nem akar ma Magyarországon színházigazgató lenni. Olyan dolgokat kellene magamra vennem, amihez egyáltalán nincs kedvem. Eszemben sincs az egyik párt támogatását kérni, amit aztán majd a másik számon kér rajtam. Miközben az ember csak próbálja jól csinálni a dolgát.