Ha valóban benne laksz a testedben…
Duda Évával beszélget Gyimesi Ágnes Andrea
Duda Éva táncos, koreográfus magyar és nemzetközi tanulmányok után a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett 2001-ben. A kezdeti rövidebb műveket hamarosan egész estés darabok követték. 2009-es koreográfiája, a Lunatika Lábán-díjat kapott. Ezután önálló együttest alapított. A Duda Éva Társulat ebben az évadban több izgalmas bemutatót tartott. A társulatvezetővel Gyimesi Ágnes Andrea készített személyes interjút.
– Hogy érzed magad ebben a depresszív időszakban?
– Nem azonosulok vele. Nehéz, de jó évadot zárunk. Rosszul esnek bizonyos dolgok, támadások vagy negatív kritikák, de valamiért erősnek érzem magam. Nem vagyok hajlandó belemenni a ’húzzuk le egymást, nem lesz pénz, minden rossz’ körbe. Mi most erősek vagyunk, jók vagyunk, ezzel akarok foglalkozni.
– Mennyire foglalkozol a függetleneket érintő problémákkal?
– Tisztában vagyok a történésekkel, hogy mi van a pályázatokkal, de most nem értem rá, el voltam foglalva a Rumble bemutatójával.
– Téged inspirál a nehéz helyzet.
– Kihívásnak tekintem. Ki kell belőle jönni.
– Érzékelsz a táncszakmán belül valamiféle összetartást?
– Névlegesen van, valódi nincs. Azt érzem, hogy félünk egymástól, nem merünk egymással kommunikálni. A most kialakult helyzet kapcsán leblokkoltam, nincs bennem késztetés, keresem az okát, hogy miért nincs. Pedig kezdeményező alkat vagyok, írjuk alá, csináljuk, ne hagyjuk magunkat. A kiemeltek közé például bekerült az Experidance, ami érthetően a táncszakma nagy részét irritálja, hiszen alapvetően profitorientált cég, szórakoztató előadásokat hoznak létre, súlyos jegyárakkal. Lehet, hogy más forrásokból kellene pénzhez jussanak. Jó lenne, ha a függetleneket tömörítő szervezetek, érdekképviseletek eredményesen tudnának eljárni ilyen ügyekben, érezve ennek a súlyát. Véleményem van, de közben tanácstalan vagyok, hova és mit lépjek. Nem vagyok közszereplő. Az én dolgom az alkotás, a társulatom életben tartása, koordinálása, valamint, hogy megküzdjek azzal a temérdek nehézséggel, amire korábban nem számítottam. Hivatalosan egy évad óta, valójában két éve működik az együttes, a Lunatika után mondtam, hogy maradjunk együtt. Pályáztunk, kaptunk pénzt és bizalmat, ez komoly felelősséggel jár, és rengeteg időt emészt fel.
– Nézed mások előadásait?
– Sok előadást nézek, prózát, táncot is, bár idén esténként tudtunk többnyire próbálni, így szinte minden időm ráment. De alapvetően kíváncsi vagyok.
