Vörös és fehér: új Lizákat találunk ki
G. B. Shaw: Pygmalion – Weöres Sándor Színház, Szombathely; Radnóti Színház, Budapest
A márciusi Pygmalion-premierrel vette birtokba a közönség a Weöres Sándor Színház korszerű, mobil térrel rendelkező kamaratermét, amely a klasszikus elrendezésben – a játéktérrel szemben foglalnak helyet a nézők – száznyolcvan fő befogadására képes. Ebben a térszerkezetben rendezte meg Keszég László G. B. Shaw „romantikus történetét”: az emelkedő széksorok közül az első egy szinten van – jóformán összeolvad – a játéktérrel, a „színpadszerűséget” a lakásbelsők többszintű terei hozzák létre. Árvai György faltól falig díszletet tervezett az alkalomra: a fémes szürke vagy márványfehér, geometrikus formákkal és élénk színű jelmezekkel tagolt színpadkép egyrészt a tévéstúdiók és a modern irodák, másrészt a jómódú (nevezzük akkor így) polgárság és a mai nagyváros világát idézi; például Londonét – amelyre a Pygmalion nyitó jelenetében a térbe „belógatott” óriási metrótérkép utal, és ennyi pont elég is a valós helyszínt jelző „colour locale”-ból. A színváltozásokhoz pedig mindig elegendő néhány bútordarab; kellék gyakorlatilag nincs (ami van, jelentést kap, de sosem tolakodóan).
