Anyátlanul

Van-e aktuálisabb téma ma Magyarországon, mint a krízis? Válságról beszél a sajtó, a rádió, ezt halljuk buszon, utcán, mozgólépcsőn, de még a piacon a méhésztől is. A krízis közös létélményünkké vált, az élet legkülönbözőbb szintjein érezzük megrendülni biztonságérzetünket, és a fenyegetettség, a kilátástalanság állapota lassan állandósulni látszik. A válságról való közbeszéd ugyanakkor egyre közhelyesebbé is laposodik, s erősödik meg benne a tehetetlen sodródás, a csőd felé való engedelmes menetelés szólama.
A Krétakör alkotóstábja számos helyen és formában bizonyította már, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint ez a beletörődő katasztrófavárás. Lényegében az egész mostani Krétakör egy „kreatív krízis” eredménye, egy olyan (emberi, alkotói) attitűd szülötte, ami a válságot nem csupán valami lezárultának tekinti, amivel szembe kell nézni, hanem felfedezi benne a lehetőséget is az újra, a változásra. Az új út Schilling Árpád és alkotótársai számára annak a keresése, hogyan lehet a színház kereteit tágítani. Ez egyrészt az új színházi formák kutatását, a társművészetekkel való közös gondolkodás tereinek megteremtését jelenti, de fontos törekvésük az is, hogy a színházat mint közösségi élményt fogalmazzák újra. Úgy kívánnak a világról szólni, hogy abban az alkotói szándékokon túl a résztvevőnek tekintett néző tapasztalatai is megjelenhessenek. Az újrarajzolt Krétakör tulajdonképpen minden munkájában a változásról, váltásról, illetve a döntések korlátairól, felelősségéről és szabadságáról gondolkodik.  
Idei nagy projektjük három művészeti ág (film, opera, színház) eszközeivel egy család három tagjának sorsán keresztül fogalmazza meg a krízis mindent átható élményét. A fiú, az apa és az anya története egyrészt a saját életükben való megrekedésükről beszél, másrészt a családról mint működésképtelenné váló és identitást nem teremtő közösségről mutat sötét képet. (Olyannyira sötétet, hogy a projekt egyik címváltozata a Ravatal volt, amint azt Schilling egy interjúban megemlíti.) Valami olyan dermesztőt, mint amiről Kornis Mihály ír: „Cinkosság a létezésben: leírhatatlan együvé tartozás. Hideg közönyű cellafalak. De ember lángol a cellában!” Ezekről a cellafalakról és erről a meddő lángolásról szól a Krízis-trilógia mindhárom része.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/11. számában.
 
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 395 Ft
Az adott évfolyam számai: 345 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

11. 12. 20. | Nyomtatás |