A szavak hatalma
Fodor Tamás szerepei
Székely János vitadrámájának középpontjában a szavak állnak. Bár a szereplői különböző vallások, nemezetek, társadalmi státuszok képviselői, mégis szót próbálnak érteni egymással. Nyilván, mert tudják, hogy megosztottságuk ellenére közös világban élnek. Ezért úgy tekintenek a beszédre, mint ami közvetíteni képes közöttük. Meggyőzni akarják egymást, és nem becsapni (bár az adott helyzetből ez is következhetne). Bíznak a kimondott szó erejében és értelmében, ezért vállalják egymással a vitát.
Taub János – a 80-as 90-es évek fordulójának egyik legfontosabb magyar rendezője – olyan előadást rendezett 1988-ban Szolnokon a Caligula helytartójából, amely nem csökkentette ugyan a szavak szerepét, de hozzájuk egyenrangú kifejezőeszközként rendelte a metakommunikációs jelzéseket. Így Taub a nyelv mellé egyenrangú társként a színjátékot rendelte. A szolnoki előadás szereplői nemcsak vitáznak, érvelnek, hanem személyiségük egészét érintő játszmáknak is a részesei. És ebben a Fodor Tamás figurája volt a kezdeményező.