Két átirat, két repríz
Mohácsi Jánossal beszélget Sándor L. István
Az elmúlt évadban sokfelé dolgozott Mohácsi János. Előbb Pécsett rendezte meg egy Caragiale-darab, Az elveszett levél átiratát, majd Michael Frayn darabjának eredetileg Kaposvárra készített átiratát, a Veszett fejszét rendezte meg Szatmárnémetiben. (Mindkét előadás belekerült a POSZT idei versenyprogramjába. Az elveszett levél megkapta a Thália Színház Rivalda díját, az előadásban nyújtott alakításáért a szakmi zsűri Kovács Zsoltnak a legjobb férfi főszereplő, Urbán Tibornak a legjobb férfi epizódalakítás díját adta.) Ezután Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját állította színre Pécsett. (A darabot a kaposvári főiskolásokkal már megrendezte.) Végül Tóth Ede A falu rossza című darabjának átiratából készített előadást Kaposvárott. Az évad Mohácsi-előadásairól a POSZT-on beszélgetett a rendezővel Sándor L. István.
Az elveszett levél – Pécs
– Beszéljünk az idei évadról! Október elején volt az első bemutatód, Az elveszett levél Pécsett. Hogy találkoztál a Caragiale-darabbal? Miért akartad megcsinálni?
– Már nem is tudom, mikor olvastam a Deák Tamás-féle fordítást. Amikor a tavalyi évadot terveztük, egész egyszerűen fölugrott a darab, és azonnal tudtam, hogy megcsinálom. Akkor elővettem még néhány fordítást, például Bodor Ádámét. Ez elég élvezetes volt, de ebben is feltűnt – mint a többiben is –, hogy a fordítóknak beletör a bicskájuk Caragiale nyelvébe. Bodornál rengeteg minden tetszett, például a folyamatos románozás, ugyanakkor olyan stílustörések vannak benne (például a gazduram meg faszkalap), ami nem nagyon fér bele az én nyelvi terembe. Ezért kezdtünk keresni valakit, aki lefordítaná a darabot. Rusznyák Gábor mondta, hogy az ő apja viszonylag jól meg tudná csinálni.
– Tehát Gábor apja a színlapon szereplő Rusznyák Aladár, akinek „elveszett nyersfordítása” adja az átdolgozás alapját?
– Igen. Ő tud románul, de a színházhoz nem sok köze van. Tanárember.
