Miért történik ez így velünk?
Máté Gáborral beszélget Sándor L. István
– Hogy alakult, hogy ennyire sikeres lett a tavalyi évadod?
– Ez sok szerencsés véletlen eredménye. Mindegyik előadás valami helyett született. A Csörgess meg! egy hirtelen ötletből jött. A kétfejű fenevad eredetileg nem is volt kitűzve, abban az időben én a Proletárokat csináltam volna Egerben, mert akkor értem volna rá. De kiderült, hogy Bodó Viktor mégsem rendezi meg az előadását a Katonában, így be kellett ugranom, és egy új darabot kellett választani a nagyszínpadra. Én eredetileg a Kamrában dolgoztam volna. Amikor ez augusztus legelején kiderült, leültem az egri színház igazgatójával, Csizmadia Tiborral egy kávézóban Budapesten, és közöltem vele, hogy nem tudom megcsinálni a Csiky Gergely-darabot Egerben, mert akkor nekem a Katona József Színházban kell rendeznem, igaz, nem tudom még, hogy mit. Nem állítom, hogy Csizmadia ebbe beletörődött volna, de mindenesetre tudomásul vette. Ugyanakkor éreztette, hogy Egerbe mégis le kéne mennem, mert nem tehetem meg, hogy nem dolgozom ott, így kipattant a fejemből a gondolat, hogy egy improvizációkra épülő laza előadásra lenne időm. Akkor még nem tudtam, hogy ez a Csörgess meg! lesz. Közben elkezdődött a fejtörés azzal kapcsolatban is, hogy mit csináljak a Katonában. A tavalyi évben az eredeti tervek szerint a cigányokról készítettem volna egy darabot a Kamrában, de az egész másfajta előadás lett volna, mint amit most rendeztem. Végül megszületett a gondolat, hogy A kétfejű fenevadat veszem elő. Ezt már régebben meg akartam csinálni, de Zsámbéki akkor rendezte Weöres Sándor másik darabját, a Szent Györgyöt, így én természetesen visszavonultam. Tehát kijelenthető, hogy a Csörgess meg! és A kétfejű is véletlenül született meg.
